A koronavírus-járvány gazdasági következménye a világ számos országában, így Magyarországon is egy új típusú, a jelenleg aktív generációk életében eddig még nem tapasztalt gazdasági válság. A 2020-as év végét nem csupán a fertőzéstől félve, a megbetegedéstől és lélegeztető gépre kerüléstől rettegve várja az emberek többsége, de sokuk elvesztett állással, megszűnt munkahellyel, csődbe ment vállalkozással, romló anyagi helyzettel, segélyre vagy segítségre szorulva.

A 2020-as év második negyedéves magyarországi GDP 13,6%-kal csökkent az előző év hasonló időszakához képest, a harmadik negyedéves adat 4,6%-os visszaesést mutat (lásd KSH). A visszaesés csökkenése a nyári nyitás eredménye, amelynek másik következménye a járvány őszi elszabadulása (nem csak hazánkban), ami szükségképpen magával hozta a gazdasági tevékenységeket is érintő korlátozó intézkedések bevezetését. Hogy mi lett volna, ha akár a magyar, akár a német, vagy más kormányok nem lazítanak nyáron a járványügyi szabályokon (vagy nem ennyire), vagy ha hamarabb kezdik a korlátozást ősszel? Valószínűleg kevésbé leterhelt egészségügy, kevesebb halott és kisebb mértékű gazdasági „visszapattanás” a nyári időszakban. Talán összességében nagyobb gazdasági visszaesés a teljes évre vetítve. Azért csak talán, mert ki tudja, hogy egy korlátosabb nyár után nem jöhetett-e volna egy kevésbé korlátos ősz vége, tél eleje? Senki.

Az alternatív forgatókönyvek lehetséges eredményei helyett nézzük meg a megvalósult verzió eredményét! A kormány 6,4%-os éves szintű GDP csökkenéssel számol, 9%-os költségvetési hiánnyal, 80%-ra emelkedő GDP-arányos adóssággal. Nagyobb gazdasági válságot hozott a koronavírus, mint a 2008-as pénzügyi válság – mondja Varga Mihály. Egyébként igazából nem: a 2009-es év GDP csökkenése 2008-as bázison 6,7% volt – lásd KSH –, de persze lehet, hogy Varga többet tud, mint amennyit elárul, és az idei visszaesés nem 6,4% lesz, hanem magasabb 6,7%-nál.

A válság munkaerőpiaci hatásait nem látjuk pontosan. A hazai statisztikai adatközlés rémesen elszakad a napi folyamatoktól. Ahhoz képest, hogy az Egyesült Államokban például hetente közlik az újonnan munkanélküli segélyért folyamodók számát, a KSH csupán decemberben(!) tette közzé a júniusi részletes munkaerőpiaci adatokat.

A tavaszi szakasz végén 400 ezer magyar vallotta magát munkanélkülinek, ami a munkaerőpiacon aktív népesség (4 millió 600 ezer fő, 2019-es évre vonatkozó KSH adat) 8,7%-a. Ez a szám lényegesen magasabb, mint a 2020 második negyedévre megadott 4,6%-os KSH munkanélküliségi ráta. A különbség pedig remekül megmutatja, hogy miért ad fals képet a munkanélküliségről, ha azt kérdezzük meg, hogy volt-e akárcsak egy órányi jövedelmet adó munkája a megkérdezést megelőző héten^[1] (ILO sztenderd). De hogy mi a helyzet most, decemberben, vagy akár mi volt november végén, arról fogalmunk sincs.

Talán nem tévedünk nagyot, ha a 2008-as válság hasonló mértékét alapul véve hasonló mértékű munkaerő-piaci hatást is feltételezünk: akkor a 6,7%-os GDP csökkenést követően az addig sem combos 7-8% között mozgó munkanélküliségi ráta 11-12% közötti szintre emelkedett. Ez alapján valószínűsíthetjük, hogy a Covid-korszak beköszönte előtti 3-4% közötti (hivatalos!) ráta 7-8%-os mértékűre kell növekedjen 2020-ban^[2]. Számomra a fentiekből az a következtetés adódik, hogy a valóság rosszabb, mint amit a KSH havi munkanélküliség statisztikája mutat. Közelebb kerülünk a valódi munkaerőpiaci hatás megértéséhez, ha azt vesszük alapul, hogy hányan vallják magukat munkanélkülinek – kár, hogy ezeket az adatokat csupán fél éves késéssel van módunk megismerni.

Megfelelő mérőszámok, mérések (KSH 2015 óta nem számol létminimumot) és politikailag független társadalom- és gazdaságstatisztika hiányában hétköznapi tapasztalatainkra vagyunk kénytelenek hagyatkozni, ha a válság társadalmi-jóléti hatásait szeretnénk felmérni.

Egy felmérés szerint a magyarok 44%-a saját bőrén érzi a válság hatását (őszi időszak), a tavaszi lezárással együtt járó gazdasági leállás miatt a TÁRKI kutatásában válaszadók 18%-a számolt be jelentős jövedelemcsökkenésről. Egyes szektorokban alig-alig lesznek túlélők (idegenforgalom), míg más ágazatok szárnyalnak (gyógyszeripar).

Közel 500 ezer fő élt hiteltörlesztési moratóriummal személyi és lakáshitelek esetében, majdnem 400 ezren folyószámlahitel és 270 ezren hitelkártyához kapcsolódó hitel esetében. A halmazok nem kizárólagosak, mert egy-egy érintett adós több típusú hitel esetében is élhetett a moratóriummal, de nem tévedhetünk nagyot, ha minimum 700 ezerre becsüljük a moratóriummal élő adósok (egyének) számát, amely adat szintén a gazdasági visszaesés erős negatív jövedelmi hatását látszik alátámasztani (még akkor is, ha nyilván voltak, akik jövedelmük változatlansága, vagy akár növekedése mellett éltek az átmeneti nem fizetési lehetőséggel).

Az idei évet meglehetősen borús hangulatban hagyjuk tehát magunk mögött. De mit hoz vajon 2021? Gyors kilábalást? Visszatérő jókedvet, bőséget? Összefoglalom néhány pontban, ahogyan én látom.

Elhúzódó gazdasági válság

Alapvetően két oka van annak, hogy azt gondolom, hogy nem lesz gyors a 2021-es felpattanás. Az egyik, hogy Magyarország négy legfontosabb külkereskedelmi partnere közül az első (Németország) éppen jelentős szigorításra készül, a második (Ausztria) egyelőre fenntartja a jelenlegi korlátozásokat, a harmadik (Egyesült Államok) esetében a hivatalba lépő új elnök komolyan készül a koronavírus-járvány megfékezésére, ami inkább korlátozásokat jelent, mint az ellenkezőjét. Negyedik legfontosabb felvevőpiacunk, Nagy-Britannia, pedig éppen egy megállapodás nélküli Brexit felé lavírozza magát, nagyjából olyan ügyesen, mint ahogy az egész eddigi folyamatot menedzselte.

Mindez azt jelenti, hogy azon gazdaságok, piacok esetében, ahová a magyar gazdaság elsődlegesen exportál, nem túl rózsásak a kilátások, legalábbis ami 2021 első hónapjait, első felét illeti. Összegezve, exportpiacaink inkább csak 2021 közepére találnak magukra (hogy az angolokkal mi lesz, vesszek meg, ha tudom), ami az exportra építő (exportvezérelt) magyar gazdaságnak nem jó hír.

A másik ok, ami miatt lassabb kilábalásra számítok, az a magyar kormány járványkezelése. A magyar kormány a járványt május végén nagyjából legyőzöttnek nyilvánította, és mindent megengedett, amit szükségesnek tartott ahhoz, hogy az emberek termelni és fogyasztani tudjanak, és a gazdasági leállást egy gyors növekedési szakasz helyre billentse. Túl azon, hogy a magyar kormány túlságosan elengedte a nyarat, és ősszel alapvetően az időhúzásra, semmint valódi védekezésre játszott, elkövette azt a hibát, hogy a „laza” járványkezelés és a vírussal-járvánnyal kapcsolatban nem elég erős és nem elég kemény kommunikáció miatt túl nagyra nőtt a vírus- és járvány-szkeptikusok tábora.

Hogyan is lehetett volna komolyan venni a vírust, ha egy miniszter az Adrián nyaral és a Fradi teltház előtt játszik a bajnokságban? Milyen vírus? Ugyan már! Ez a „hozzáállás” és az elégtelen kormányzati intézkedések még akkor is kétségessé tenné a népesség szükséges átoltottsági szintjének elérését, ha a kormány most azonnal rendelkezne a szükséges oltóanyag mennyiséggel (nem rendelkezik) és a megfelelő oltási tervvel (rendelkezik?), illetve a terv végrehajtásához szükséges egyéb erőforrásokkal (rendelkezik?).

November 18-án jelent meg a portfolio.hu-n az Euronews által készíttetett kutatás eredménye, amely szerint a magyarok mindössze 17%-a oltatná be magát, 47% egyértelműen nem, 36% pedig még nem döntötte el. Érzi az alacsony vállalkozó kedvet a kormány is, nem véletlenül kezdte el győzködni a legveszélyeztetettebb csoportot (2 millió nyugdíjas kap levelet a kormánytól decemberben) az oltás szükségességéről. De oltóanyag kora tavasszal várható komolyan vehető mennyiségben, oltási tervről nem tudunk – ja igen, lélegeztetőgép az van, azt tudjuk. Amíg nincs átoltottság, addig a hazai kereslet sem lesz gyorsan a régi (amúgy sem, mondjuk, mert az újjáépüléshez idő kell), és a termelési kapacitások sem működnek úgy, mint normális körülmények között.

Kétséges állami válságkezelés

A magyar kormány eddig sem jeleskedett a Covid-járvány kapcsán kibontakozó gazdasági válság kezelésében. Sem közvetlen pénzügyi támogatás nem érkezett a bajba jutottaknak, sem a szociális ellátórendszer nem kapott plusz forrásokat, sem a vállalati szektor gyors, hathatós és minden bajba jutott cég számára egyszerűen elérhető segítséget. Komplett ágazatok hoznak áldozatot a járvány elleni védekezés során (vendéglátás), de még csak részleges kompenzációra sem számíthatnak a kieső bevételek miatt.

A kormány a bajban a sajátjait támogatja, ahogy azt megszokhattuk tőle az elmúlt évek során. Hiába, ha van egy irány, akkor van egy irány. De hogy ne én minősítsem ellenzékiként a Fidesz-KDNP kormány válságkezelő teljesítményét, idézem a 2/3 által kinevezett jegybank elnök, volt gazdasági miniszter, Matolcsy György a Monetáris Tanács december 15-i ülését követő sajtótájékoztatón elhangzott szavait:

„A járványokat nehéz előre látni, de bizonyosan, ha nincs második hullám a magyar gazdaság teljesítménye a GDP 3%-kal jobb. Egy következő a kormányzati fogyasztás, közösségi fogyasztás, itt a németek kiváló munkát végeztek, a németeknél, ha valami gazdasági baj van, azonnal minden állami, meg önkormányzati, meg tartományi iskolát kifestenek, tehát közösségi fogyasztást bővítenek, mi itt nem tudtunk eredményt elérni és ez 1%-kal faragott le a várható – nulla feletti – bruttó hazai termékből. Az állami beruházások területén nem sikerült fordulatot elérni, pozitív fordulatot elérni, ez mintegy 1,4%-kal rontotta a 2020-as évet. (…) Műhibának kell minősítenünk az áfa visszaemelését [új lakások – BF], ha ez nem lett volna és elindult volna a lakáspiaci fordulat már 2020-ban, akkor a mi számításaink szerint akár 0,5-0,6%-kal jobb lehetett volna a magyar gazdaság teljesítménye. Ha ezeket összeadjuk, azt találjuk, hogy nagyjából 6%-kal, tehát nagyjából az ez évi visszaesés mértékével lehetett volna jobb a magyar gazdaság teljesítménye.”

A Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint tehát a 6% körüli visszaesés feléről a kormány rossz gazdaságpolitikája tehet! Aligha kell erről ennél többet mondanunk.

Illetve annyit azért érdemes megjegyezni, hogy a nem elégséges keresleti élénkítés (lásd elmaradt állami beruházási fordulat és a közösségi fogyasztás elégtelen növelése) mellett a kormánynak sikerült november végéig 3298,1 milliárd forintnyi költségvetési hiányt összehoznia. Nehéz megmondani, hogy mire ment el ez a rengeteg pénz (300 milliárd lélegeztetőgépre, ezt tudjuk), könnyebb, hogy mi a fedezete. 2020-ban a hiány menedzselése elsősorban jegybanki finanszírozással oldódott meg, illetve részben a nemzetközi tőkepiacon felvett 2,5 milliárd euró (kb. 900 milliárd forint) hitel felvételével (november) történt.

Választási év előtt

Ha elfogadjuk azt a tézist, hogy a Fidesz mindig is a választásra optimalizált, akkor aligha lehetnek kétségeink afelől, hogy 2021 nem a megszorítások jegyében fog telni, hanem az élénkítés, pénzszórás ideje jön el – amit Matolcsy és számos közgazdász, ellenzéki politikus számonkért és számonkér 2020 vonatkozásában. Jó esély van rá, hogy az Orbán-kormány eddigi válságkezelési gyakorlatában fordulat következik be: akár egy helikopterpénz jellegű egyszeri juttatás, akár valami válságkezelő alapjövedelem-szerű több havi támogatás is jöhet. Valami, ami a szociális feszültséget enyhíti, egy 2021-es válság-kompatibilis „rezsicsökkentés”.

Némi retorikai fordulatra persze szüksége lenne Orbánnak, de ez soha nem jelentett akadályt. „Mi kitartunk a munka alapú társadalom ideája mellett, de rendkívüli idők rendkívüli lépéseket követelnek!” – fogja majd mondani a miniszterelnök. A lényeg az, hogy a 2022-es választásokig a lehető legjobban felpörögjön a gazdaság, illetve mivel ez nem csak tőlünk függ – lásd export szerepe és partnereink bizonytalan 2021-es állapota –, akár lesz gazdasági teljesítmény, akár nem, az „emberek” ne érezzék (de minimum a Fidesz szavazók), hogy rosszabbul élnek, mint 2018-ban.

Ehhez mindenesetre megvan a pénz, be lett zsákolva a minap. Az Európai Unió következő hét éves (2021-2027) költségvetésének és a helyreállítási alapnak az elfogadásával Magyarország 2021-ben összesen 4,2 milliárd euró támogatáshoz és hosszú lejáratú hitelhez jut a helyreállítási alapból, azaz a rendes EU forrásokon kívül. 4,2 milliárd euró, azaz mai árfolyamon kb. 1500 milliárd forint pótlólagos forrás áll a magyar kormány rendelkezésére. Itt jegyzem meg, hogy akik komolyan vették az esetleges vétót, azok tényleg nem értik Orbánt. (The money, stupid!) Összehasonlításképpen mondom, hogy a Párbeszéd képviselői által idén áprilisban benyújtott válságkezelő alapjövedelem törvényjavaslat finanszírozási igénye nagyjából 1200 milliárd forint lett volna.

Szumma-szummárum, nehéz lesz 2021, lassú gazdasági kilábalással és egy a válság eddig menedzselésében nem jeleskedő kormánnyal, de éhen halni nem fogunk, hiszen a jövő év után választások lesznek és az EU gondoskodott róla, hogy legyen a spájzban elég élelem.