„Baloldalinként elutasítjuk a szexizmust és rasszizmust, ami áthatja a mai, tömegesen forgalmazott pornót.

Baloldaliként elutasítjuk az emberi létezésünk egyik alapvető aspektusának áruvá tételét.

Baloldaliként elutasítjuk a média és kultúra teljes vállalati leuralását”

írja Gail Dines és Robert Jensen, 2015-ös „Pornoghraphy Is a Left Issue” (A pornó baloldali ügy) című kiáltványukban.

A pornókritika mozgástere az utóbbi években jelentősen beszűkült. Míg a baloldal, köszöni szépen, „fontosabb” dolgokkal van elfoglalva, addig a liberális feminizmus a pornót a nők szexuális felszabadulásaként ünnepli. A pornóval kapcsolatos problémák elemzése ezért radikális feminista körökbe és diskurzusokba szorult, és míg a baloldal gyakran komolytalannak és naivnak, addig a liberális feminizmus prűdnek és elnyomónak bélyegzi a pornó elleni küzdelmet.

Erre ad éles hangú választ Gail Dines és Robert Jensen 2015-ös A pornó baloldali ügy című kiáltványa. Dines és Jensen ebben a pornóellenes feminizmus természetes szövetségesének jelöli ki a baloldalt, sőt, azt állítják, hogy a baloldaliságnak együtt kell járnia a pornóellenességgel.

Dines és Jensen egész szövegen áthúzódó alapállítása, hogy a pornóellenes feminizmus a baloldaltól nem paradigmaváltást kér, hanem azt, hogy a már most is használatos baloldali elméleteket és kritikákat következetesen alkalmazzák akkor is, ha a pornóról van szó. Szövegükben röviden, pontról-pontra mutatják be azt, hogy melyek azok az ügyek és témakörök, amelyekben a baloldal szokásosan aktív és kritikus, és amelyekben a pornó mégis gyakran vakfoltként jelenik meg.

Az alábbiakban ezeket foglalom össze röviden.

A pornó mint tömegmédia

A baloldali elméletek a tömegmédiára általában úgy tekintenek, mint az uralkodó osztályok eszközére ahhoz, hogy a saját értékeiket az alsóbb osztályokra kényszerítsék, hogy a nekik kedvező ideológiákat megerősítsék, és hogy a mindannyiunkat körülvevő világot a saját fogalmaik szerint határozzák meg – tehát, hogy a hegemóniájukat fenntartsák és megerősítsék.

Mégis, ahogy Dines és Jensen írják, ez a baloldali médiakritika elillanni látszik, amikor a nők ellen elkövetett erőszak képeivel találkozik. Pedig a pornóban látott jelenetek ugyanúgy gondosan megtervezett és kivitelezett eszközei annak, hogy az elitek a hatalmukat megerősítsék. Ezek az erőszakos képek ugyanúgy a társadalomban létező nemi, etnikai és osztályegyenlőtlenségek fenntartására szolgálnak, mint a tömegmédia más tartalmai.

Miért hagyja mégis a baloldal annyiszor figyelmen kívül a pornót? Miért tesz úgy, mintha a pornó puszta fantázia lenne, nem pedig egy olyan reprezentációs forma, ami a társadalmi egyenlőtlenségek igazolására és megerősítésére szolgál?

Dines és Jensen szerint a baloldalnak – kiváltképpen a baloldali férfiaknak – túl kell lépnie a szexuális kielégülés iránti vágyon, ami akadályozza őket abban, hogy a pornóról kritikusan gondolkodjanak. Helyette

el kell kezdeniük a pornót nem szexként, hanem médiaként elemezni, és a baloldali médiaelméleteket következetesen használni akkor is, ha pornóról van szó.

A profit ígérete

A kereskedelmi média és médiavállalatok gyakori tárgyai a baloldali kritikának, hiszen ezek, a kapitalista rendszer működésének megfelelően, a tartalmaikat aszerint alakítják, hogy a reklámbevételeiket maximalizálhassák, és hogy az elitek igényeinek megfeleljenek. Ráadásul, ha egy-egy vállalat kezében több médiaplatform csoportosul, az adott cégnek aránytalanul nagy szerepe lesz az emberek világról alkotott képének és a kultúrának a formálásában.

Mégis, egyes baloldali véleményeket hallva, könnyen lehet az az érzésünk, hogy a pornófilmeket küszködő művészek gyártják, akiknek a fő célja, hogy segítsenek eligazodni a szexualitás rejtelmeiben. Semmi nem állhatna távolabb az igazságtól.

A pornó ugyanis egy iparág, amiben a tartalomgyártást – csakúgy, mint más iparágak esetében – a profitmaximalizálás vezérli. A pornókészítőket vajmi kevéssé érdeklik a fogyasztók valós igényei vagy az általuk gyártott tartalmak társadalmi hatásai – a pénz annál inkább. Így a pornókészítőket romantizálni nem csak félrevezető, de veszélyes is.

A szexualitás kiárusítása

A baloldali kapitalizmuskritika egyik legalapvetőbb eleme, hogy a kapitalizmusban végső soron mindenből lehet árucikk, a kapitalista felhalmozás folyamatában minden eladható és megvásárolható.

Nincs ez másképpen a pornóban sem, ahol ráadásul az emberi identitás egyik alapvető eleme, a szexualitás válik áruvá. Bár a szexualitásról alkotott fogalmaink és az ezzel kapcsolatos nézeteink sokfélék, abban a legtöbben egyetértenek, hogy a szexualitás az ember saját magáról alkotott képének egy fontos eleme. A pornóban és a szexiparban viszont a szexualitás csak egy újabb „becsomagolható” és eladható árucikk.

Nem elfogadható azzal érvelni a pornó mellett, hogy a pornóban dolgozó nők maguk választották ezt a munkát, hiszen ez egyrészt az esetek jó részében egész egyszerűen nem igaz (sok nő kényszer hatása alatt kezd a pornóiparban dolgozni). Másrészt pedig ezeket a „döntéseket” nem lehet önmagukban, a társadalmi és gazdasági kontextusuk nélkül vizsgálni.

Egy baloldali elmélet se véd kapitalista vállalatokat azon az alapon, hogy az ott dolgozók saját döntésük alapján választották az adott munkát.

Az egyes embereket különböző gazdasági és társadalmi körülmények késztetik bizonyos tevékenységek végzésére, termékek előállítására. Nem őket kell tehát hibáztatni vagy kritizálni, hanem ezeknek a vállalatoknak a tulajdonosait és magát a kapitalista (patriarchális) rendszert, amelyben ezek a döntések megszületnek, sokszor egész egyszerűen a túlélés érdekében.

Rasszizmus a pornóban

Bár Dines és Jensen állítása szerint – főleg a nyugati társadalmakban – az explicit rasszizmus jórészt eltűnt a „politikailag korrekt” nyilvános közbeszédből, a baloldali kritikák az elmúlt évtizedekben folyamatosan felhívták a figyelmet arra, hogy a rasszizmus kevésbé nyilvánvaló formában valójában mennyire áthatja a társadalmat, az intézményeinket, és általában a minket körülvevő rendszereket. Rasszista ábrázolásmódok pedig a médiában is gyakran tetten érhetőek.

Ha viszont a pornóra nézünk, azt látjuk, hogy ezek a rasszista ábrázolásmódok, amik nagyban hozzájárulnak az etnikai egyenlőtlenségek újratermeléséhez, még csak nem is rejtettek. A pornóban szereplő etnikai kisebbségek legtöbbször szélsőségesen sztereotip módon vannak ábrázolva, az erős, állatias fekete férfitől, a gésa-szerű japán nőn át a szexi és vad latinákig. A rasszizmus baloldali kritikájából tehát nem maradhat ki a pornó sem.

Szexizmus a pornóban

A mai, tömegesen forgalmazott pornófilmek egy nagyon specifikus képet alkotnak és terjesztenek a szexről és az emberi szexualitásról. A pornó fő ideológia üzenete nem túl bonyolult: a nők a férfiak szexuális igényeinek kielégítése érdekében léteznek, bármilyen formában is akarja a férfi ezeket az igényeket kielégíteni, és bármilyen következményei is vannak ennek a nőre nézve.

Bár léteznek olyan – a szerzők véleménye szerint naiv – nézetek, amelyek szerint a pornó hozzásegíti a nőket ahhoz, hogy a szexualitásukat a patriarchátus elnyomása alól felszabadítsák, a pornó nagy része elképesztően szexista – legyen szó a használt nyelvezetről, vagy magukról a bemutatott aktusokról.

A baloldali elméletek elutasítják azokat a nézeteket, amelyek szerint a társadalmi egyenlőtlenségeknek biológiai gyökerük van. Ennek ellenére a pornóban látott nemi szerepek alapvetően biológiailag determináltak. A pornó fő üzenete, hogy a nők természetüknél fogva mások, mint a férfiak; szeretik a fájdalmat és a megalázást, ezért a pornófilmekben a nők szükségszerűen a férfiaknak alárendelten léteznek.

A legtöbb baloldali nézet mára magáévá tette a feminizmus patriarchátus kritikáját, és fellép a férfiak domináns társadalmi szerepével szemben. Ha pedig ezt a patriarchátuskritikát a baloldali médiakritikával egészítjük ki, meg is kapjuk a pornóellenes álláspontot – mondja Dines és Jensen.

A hatalom következetes kritikájára van szükség

Azok a baloldaliak, akik máskor a minket körülvevő rendszerek és hatalmi struktúrák fáradhatatlan kritikusai, gyakran válnak hirtelen liberálissá, ha a pornó kerül szóba. Mégpedig főleg azért, mert pornót baloldali férfiak és nők is néznek, akiknek kétségtelenül  nehéz azzal szembesülni, hogy a saját szexuális szokásaik ellentmondásba kerülnek azokkal a politikai és ideológiai nézetekkel, amelyeket az élet más területén elfogadhatónak tartanak és hirdetnek.

Ezért történhet az, hogy a máskor alapos kritikai elemzéseket a baloldalon is olyan nézőpontok váltják fel, amelyek az egyén választásaira koncentrálnak – legyen az az egyén döntése arról, hogy pornót néz, vagy hogy pornóban szerepel. Ezek viszont figyelmen kívül hagyják azokat a társadalmi, politikai és gazdasági rendszereket, amelyekben ezek a választások létrejönnek.

Pedig éppen azt kellene vizsgálni – a pornó esetében is -, hogy az alapvetően szexista és rasszista kapitalista rendszerben egyáltalán hogyan értelmezhető a választás szabadsága.

A pornó nem lehet a baloldali kritikák vakfoltja, nem lehet az a kivétel, aminek esetében a baloldal szemet huny a máskor élesen kritizált szexizmus, rasszizmus, médiahegemónia és a hatalom elnyomó működése felett. A pornó baloldali ügy, és ideje elkezdeni vele foglalkozni.