A hetilap szerint Demeter politikai karrierjének kritizálása jó apropó arra, hogy „politikai prostiként” mutassák be, megalázva ezzel a politikusnőt.
Ha a hagyományos nemi elvárások és egyenlőtlenségek ennyire károsak mindkét nemre nézve, hogyan lehet az áldozathibáztatás továbbra is ennyire elterjedt, és miért olyan nehéz ezen változtatni?
A Demokrata szerzője a politikai és ideológia táborok szembenállását megváltoztathatatlan, természetbeni okokra vezeti vissza, ezzel pedig egy alá-fölérendeltségi viszonyt is meghatároz.
Hogyan formálta elképzeléseinket a televízió az utóbbi 60 évben arról, hogy milyen legyen és lehet egy képernyőn szereplő nő?
A férfiak és nők nyelvhasználatának különbségei nem lehetnek a megértés valós akadályai – ne tanítsák erre a gyerekeinket.
A nyílt, verbális abúzussal, amely kifejezetten egy társadalmi csoportot céloz, újabb mélységekbe süllyedt a közbeszéd színvonala.
Azok a baloldaliak, akik máskor a minket körülvevő rendszerek és hatalmi struktúrák fáradhatatlan kritikusai, gyakran válnak hirtelen liberálissá, ha a pornó kerül szóba.
Mostantól megjelölik, ha egy nőre használt szinonima sértő vagy tárgyiasító, és más változások is történtek.
Nem is értjük, hogyan lehet még Magyarországon szavazati joguk a nőknek. Az ilyen államban, mint a mai magyar, csak a hierarchia elismerése, a megalázottak meghunyászkodása nyújt életjogot. Mert csak ez természetes.
