Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Szolidáris gazdaság: közösségi válaszok a klímaválságra

Eltelt egy újabb nyár, amikor közelről nézhettük végig a klímaváltozás egyre pusztítóbb kibontakozását. Az elmúlt évekhez képest most annyi volt a különbség, hogy idén a bibliai méretű erdőtüzekről, jégolvadásokról és sáskajárásokról szóló tudósítások mellé felsorakoztak a hírek a koronavírus-járványról, a világgazdaság megrogyásáról, az elszabaduló munkanélküliségről és az egyre bizonytalanabb kilátásokról.

Az ökológiai-, gazdasági- és társadalmi válság ilyen látványos összefonódása persze nem meglepő, elvégre mindegyik közvetlenül következik abból a rendszerlogikából, amelyik a végtelen profitfelhalmozást tekinti egyetlen céljának, és amelyik mind a természetet, mind az emberi munkát alárendeli ennek a folyamatnak. A Fordulat folyóirat tavaly nyáron megjelent 25. száma éppen ezeket az összefüggéseket tárta fel részletesen. Hiába vagyunk azonban tisztában a probléma rendszerszintű okaival, és hiába látjuk be, hogy érdemi változásokhoz a gazdasági és társadalmi működés alapvető átalakítására lenne szükség, ez önmagában még nem ad választ arra, hogy mégis mit kéne csinálni. A Fordulat frissen megjelent, a Szolidáris Gazdaság Központtal közösen szerkesztett új száma viszont éppen arra tesz kísérletet, hogy megmutassa az ökológiai és gazdasági válságra reagáló mozgalomépítés egy lehetséges irányát.

Illusztráció a Fordulat 27. számához.

Mi az a szolidáris gazdaság?

A szolidáris gazdaság lényege nagyon röviden annyi, hogy a mindennapi élet legfontosabb területein – például az élelem- és energiatermelés, vagy a lakhatás és a gondoskodás terén – ki kell alakítani olyan szervezeteket, amelyek működését nem a profitkényszer határozza meg, hanem az érintett emberek és a természeti környezet igényei. Ennek kulcseleme a gazdasági demokrácia: magyarul az, hogy az adott szervezetekben és intézményekben a tagok, a dolgozók, az érintettek és a helyi közösségek egyenlő beleszólást kapnak a döntésekbe. Ez radikálisan eltér attól a kapitalista működésmódtól, melyben mind a tulajdon, mind az ezzel járó döntési jogkörök nagyon kevesek kezében koncentrálódnak.

A gazdasági demokráciával szemben nagyon gyakran felmerül az az ellenvetés, hogy az hatékonytalan, sőt működésképtelen. Ezt számtalan kutatás cáfolja. Ezek közül az egyik legismertebb és legmeggyőzőbb Elinor Ostrom munkássága, aki a közösségi erőforrások (angolul: commons) működését feltáró munkájáért 2009-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott. Ostrom arra mutatott rá egy sor esettanulmány segítségével, hogy

a közösen igazgatott erőforrások azért fenntarthatóak mind ökológiai, mind társadalmi szempontból, mert azok hoznak döntéseket a legfontosabb ügyekben, akiket az adott döntések ténylegesen érintenek.

Egy nagyon egyszerű példával élve: egy halastó esetében a helyi közösség elemi érdeke az, hogy a helyiek hosszútávon is halászhassanak a tóból, ezért ha az adott közösség dönt a tó használatáról, akkor olyan szabályozást hoznak, ami megakadályozza a túlhalászást.

A szolidáris gazdaság mozgalom olyan intézményeket épít világszerte, amelyek ezt a működésmódot gyakorolják a legkülönfélébb területeken. A lakhatás terén például a német Mietshauser Syndikat vagy az uruguayi FUCVAM szervezetek olyan bérlői lakásszövetkezeteket hoznak létre, melyeket a lakók közösen birtokolnak és igazgatnak, és a piacinál olcsóbb lakhatáshoz jutnak ezáltal. A pénzügyek területén a bostoni Ujima Project olyan közösségi befektetési alapot hozott létre, amely működését a tagok irányítják, és amely a helyi fekete és latino kisebbség által alapított, dolgozói tulajdonban lévő kezdeményezéseket finanszírozza és támogatja. Az élelmiszertermelés terén az indiai Khudumbashree program nőközösségek ökológiailag fenntartható gazdálkodását segíti. A példákat hosszan lehetne még sorolni a gondoskodás, a kultúra, vagy az energiatermelés területeiről is – az új Fordulat-számban külön cikkeket szenteltünk az egyes témáknak, sok esettanulmányt felsorakoztatva.

Mozgalom és léptékváltás

A másik jellemző ellenvetés a gazdasági demokráciával és az önellátásra termelő, önigazgató szervezetekkel szemben az, hogy csak kis léptéken képesek működni és apró szigetekként integrálódnak a kapitalizmusba. A szolidáris gazdaság mozgalom egyik fontos belátása azonban éppen az, hogy az elszigetelten működő kezdeményezések helyett a különböző szolidáris gazdasági projektek összekötésére van szükség. A cél olyan gazdasági ökoszisztémák kialakítása, melyek képesek a legfontosabb közösségi igényeket nem kapitalista módon kielégíteni. A bérlői lakásszövetkezetek, permakultúrás gazdaságok, közösségi bölcsődék, szövetkezeti napelemparkok összekapcsolt rendszerei már viszonylag sok ember különféle igényeit képesek kielégíteni.

Ilyen nagyívű építkezést azonban nem lehet kizárólag alulról csinálni – az egyes létező példák azt mutatják, hogy ehhez szükség van egy-egy nagyobb támogató intézmény (általában szakszervezet, önkormányzat, vagy állam) segítségére.

A tapasztalatok alapján olyan helyeken jön létre igazán komoly szolidáris gazdasági infrastruktúra, ahol a helyben már működő kisebb-nagyobb modellintézmények a szakszervezeti és társadalmi mozgalmakkal karöltve nyomást gyakorolnak az államra, hogy az támogassa a szolidáris gazdaság fejlődését. Erre az egyik látványos példa a ma már 25 ezer háztartásnak megfizethető lakhatást biztosító FUCVAM lakásszövetkezeti hálózat Uruguayban. Ez úgy jött létre, hogy az 1960-as években a lakhatási jogokért is küzdő szakszervezeti mozgalom elérte azt, hogy a kormány kedvezményes hitelekkel támogassa a lakásszövetkezetek építését.

Egy másik inspiráló példa az indiai Kerala állam esete. Indiának ez a régiója komoly munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkezik, a mozgalom pedig a második világháborút követő évtizedek alatt képes volt kikényszeríteni az állam mindenkori vezetésétől, hogy támogassák az önigazgató gazdasági szektort – például kedvező jogi és adózási környezettel, célzott pénzügyi és szakértői tanácsadással, állami megrendelésekkel. Ennek köszönhetően Keralában mára kiterjedt és erős szolidáris gazdasági infrastruktúra alakult ki saját építőiparral, élelemtermeléssel, kiskereskedelemmel stb. – ez a rendszer pedig képes akkor is megállni a saját lábán, ha történetesen piacpárti kormány van hatalmon.

Ezekből a példákból jól látszik, hogy a szolidáris gazdaság önmagában nem csodaszer, nem a mozgalomépítés kizárólagos módja. A szolidáris gazdaságra inkább egy rendszerkritikus mozgalom egyik alapvető fontosságú pilléreként érdemes tekinteni, amely valós alternatívákat épít a profittermelésre optimalizáló gazdasági működéssel szemben – ahhoz azonban, hogy ezek az alternatívák nagyobb léptéken is megvalósulhassanak, szükség van szakszervezetek, társadalmi mozgalmak és politikai szervezetek segítségére.

A szolidáris gazdaság esélyei Magyarországon

Az, hogy a mindennapi túlélés közösségi, nem piaci módjaira az elmúlt években kiemelt figyelem irányult, a 2008 óta elmélyülő globális válság eredménye. Legkésőbb ekkor érte el ugyanis a nyugati középosztályt is az évtizedek óta erősödő gazdasági válság, amely rengeteg embert kényszerít arra, hogy megfelelő mértékű jövedelem híján különféle kreatív, közösségi módokon vészelje át a hétköznapokat. A periféria és a félperiféria országaiban, például Magyarországon azonban ez nem újdonság, hanem a társadalom jelentős részének alapvető tapasztalata volt mindig is.

A Fordulat 27. száma

Nálunk a legtöbb ember soha nem tudott kényelmesen megélni a fizetéséből, ezért meglehetősen elterjedtek a különféle informális túlélési gyakorlatok. Ilyen például a háztáji gazdálkodás, vagyis a munka mellett otthon megművelt veteményes, amely azt a célt szolgálja, hogy minél kevesebb pénzt kelljen élelmiszerre költeni. De ilyen például a közösségi házépítés, vagyis a kaláka is, aminek keretén belül rokonok és szomszédok segítenek egymásnak házat építeni, hogy ne kelljen külső kivitelezőt foglalkoztatni. Az ilyen és ehhez hasonló, a túlélést biztosító informális gyakorlatok a gazdasági válság elmélyülésével pedig valószínűsíthetően az eddiginél is jobban elterjednek.

Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy ezek a gyakorlatok a maguk spontán módján még nem feltétlenül előremutatóak, sőt a tőkefelhalmozás szempontjából a funkciójuk éppen az, hogy stabilizálják a fennálló rendszert. A háztájizással és a kalákázással ugyanis az emberek lényegében ingyenmunkával, önmaguk kizsákmányolásával gondoskodnak arról, hogy az alacsony bérek mellett is megéljenek. A szolidáris gazdaság mozgalom egyik nagy kérdése emiatt éppen az, hogy sikerül-e kiépíteni a kölcsönös segítségnyújtás és önszerveződés olyan módjait, amelyek nem csupán a rosszul működő rendszert igazítják ki, hanem hosszú távon biztosítják a beleszólást olyan alapvető kérdésekbe mint a lakhatás vagy az élelmezés, és amelyek így a közösség függetlenségének és önrendelkezésének alapjai lehetnek.

Innen nézve a háztájizás és a kaláka lehetőség is lehet az élelmünk és a lakhatásunk fölötti közösségi kontroll visszaszerzésére.

Ennek csírái már ma is megtalálhatók itthon. Van példa bérlői lakásszövetkezetre, lakóhelyi közösségben kialakult önsegítő anyaközpontra, dolgozói tulajdonban lévő önigazgató vállalkozásra, termelőket és fogyasztókat összefogó kosárközösségre. A tapasztalatok alapján ezek a szervezetek rendkívül értékes munkát végeznek, ám a kiszámíthatatlan jogi és finanszírozási környezet, valamint általános kapacitáshiány miatt kevés lehetőségük van arra, hogy növekedjenek és modelljeiket terjesszék. A Szolidáris Gazdaság Központ éppen azzal a céllal jött létre két éve, hogy a már meglévő modellintézményeket különféle módokon támogassa és terjedésüket elősegítse. Az igény egyértelműen látszik: a lakhatási, gondoskodási és gazdasági válság kellős közepén, az állami jóléti intézmények megnyirbálása után rengeteg ember számára jelenthetnek kézzelfogható megoldást ezek az alternatívák. A közös tulajdon által garantált közös döntéshozás pedig a mindennapi élet feletti kontrollt és önrendelkezést erősíti.

Ez a cikk csak egy rövid bevezető kíván lenni egy egyébként rendkívül szerteágazó témába. Ha valakit bővebben is érdekel a szolidáris gazdaság, akkor érdemes beszerezni a Fordulat folyóirat erről szóló tematikus számát, felkeresni a lapszámhoz kapcsolódó nyilvános eseményeket, vagy kapcsolatba lépni a Szolidáris Gazdaság Központ tagjaival.

A Fordulat 27. lapbemutatójára  tegnap került sor a Gólya Szövetkezeti Presszóban. Az eseményen való részvételre, a járványhelyzetre való tekintettel, korlátozott számban volt lehetőség, de a Fordulat Facebook-oldalán élő videós közvetítésen keresztül lehetett követni az eseményt, ez itt visszanézhető: