Számtalan elemzés bizonyította már, hogy a klímaváltozás okait a folyamatos növekedésre épülő gazdasági rendszerben kell keresnünk. A természetes ökoszisztémák pusztítása, a döbbenetes mértékű károsanyag-kibocsátás, valamint az ezekkel járó társadalmi problémák így vagy úgy, de mind abból a gazdasági működésből következnek, amely a természetet és az emberi munkát alárendeli a növekedés és felhalmozás logikájának.

A legtöbb erről szóló fejtegetés azonban nem mutat rá arra, hogy egészen pontosan mi az alternatíva: milyen gazdasági gyakorlatok képesek lakhatást, élelmiszert, energiát és egyéb javakat biztosítani emberek tömegeinek úgy, hogy közben sem a természetet, sem a társadalom egyes részeit nem zsákmányolják ki? Illetve ha elméletben létezhetnek is ilyen rendszerek, akkor ezeket mégis kik lennének képesek felépíteni?

Ezekre az alapvető fontosságú kérdésekre kínál egyfajta választ az a nemzetközi mozgalmi hullám, amit szolidáris gazdaságnak hívnak. A szolidáris gazdasági mozgalom olyan intézményeket és mozgalmakat épít világszerte, amelyek a társadalmi igazságosság és az ökológiai fenntarthatóság elveinek megfelelően szervezik meg az alapvető emberi igények kielégítését, kiszakítva azokat a tőkefelhalmozás folyamataiból.

Ennek az építkező munkának az az elsődleges célja, hogy olyan gazdasági ökoszisztémákat hozzon létre, amelyek a kölcsönös együttműködés és támogatás alapján állnak, és az élet legfontosabb területeit (lakhatás, gondoskodás, élelmezés, energiatermelés stb.) képesek nem kapitalista módon megszervezni.

Ezek a közösségi gyakorlatok olykor a helyi hagyományokból táplálkoznak, máskor a kényszer szüli őket, megint máskor pedig politikai céllal jönnek létre. Az élelmiszertermelés példán illusztrálva mindezt: a globális Délen az elfogyasztott élelmiszer jelentős részét (egyes régiókban körülbelül 70%-át) olyan kistermelők állítják elő, akik elsősorban a saját közösségüknek termelnek, és nem árukat állítanak elő a piacra.

Ezek a kistermelők hol a helyi hagyományokból következően termelnek, hol azért, mert az adott közösségnek egyszerűen nincs pénze megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszert vásárolni. A dolog politikai szintjét a nemzetközi parasztmozgalmak – köztük például a La Vía Campesina – képviselik, amelyek éppen ezekért a helyi, nem árutermelő gazdálkodókért küzdenek a nagy területigényű, exportorientált kapitalista agráripari vállalatokkal szemben.

A kizsákmányoló rendszerlogikával szemben szerveződő informális, közösségi megoldások Kelet-Európában, így Magyarországon is széles körben elterjedtek. Ennek az az oka, hogy az alacsony bérek és a jóléti szolgáltatások megvágása miatt a háztartások pénzbeli bevételei sok esetben nem fedezik a megélhetés költségeit. Ebben a helyzetben a háztartások a szűkös jövedelmet mintegy kipótolva „alulról”, informális megoldásokkal kényszerülnek az alapvető igényeiket kielégíteni.

Itt elég csak a hitelek családi összefogással való visszafizetésére, a háztáji élelmiszer-termelésre, vagy a lakhatási válság miatti kiköltözési hullámra gondolni – de a sort hosszan lehetne még folytatni. Önmagukban állva ezek a már létező informális, olykor közösségi megoldások a legtöbb esetben a fennálló rendszer stabilizációjához járulnak hozzá, mivel ingyen pótolják ki a rendszer hiányosságait (az alacsony béreket, a nem megfelelő állami ellátást stb.).

Ugyanakkor ezek az informális gazdasági formák a tőkefelhalmozás rendszerétől független túlélési lehetőségek is, és emiatt a rendszerkritikus küzdelmek fontos terepét adják. A koronavírus-járvány nyomában kialakuló gazdasági válság várhatóan elmélyíti ezeket a tendenciákat, az alakuló szolidáris gazdasági megoldásoknak pedig kulcsszerepük lehet nem csak a válság által okozott megélhetési problémák enyhítésében, de abban is, hogy az így kialakuló demokratikus és fenntartható gazdasági formák később egy tágabb átalakulás alapjává válhassanak.

A szolidáris gazdaság szerte a világon olyan gazdasági modellek és intézmények építéséről szól, amik ezt a küzdelmet segítik, például azzal, hogy az informális, közösségi megoldásokat összekötve egymással egy tágabb gazdasági ökoszisztémába szervezik, és új intézményeket hoznak létre ezek támogatására.

A Szolidáris Gazdaság Központ hasonló elvek mentén kezdte meg munkáját 2018-ban. Elsődleges célunk az, hogy a demokratikus és ökológiailag fenntartható gazdasági tevékenységek létező magyarországi példáit támogassuk. Elsősorban olyan szervezetek és kezdeményezések segítésével, kutatásával és fejlesztésével foglalkozunk, melyek a lakhatás, a gondoskodás, az energia- és élelmiszertermelés területén, vagy más alapvető létszükséglet kielégítéséért dolgoznak úgy, hogy közben nem a profittermelés az elsődleges céljuk.

Ide tartoznak ökológiai szemléletű kisgazdaságok és bevásárlóközösségek, a háztartási és gondoskodási munka körül szerveződő  közösségek, bérlői lakásszövetkezetek, zöldenergia-közösségek és sok más kapcsolódó kezdeményezés.

A Szolidáris Gazdaság Központ fő tevékenységi körei a következők:

• Hálózatépítés, már létező kezdeményezések megismerése, összekötése: Számos olyan, különböző tevékenységet folytató szervezet létezik Magyarországon, amelyek a szolidáris gazdaság elvei szerint, de egymástól elszigetelten működnek. Az eltérő profilú és működésű szerveződések közötti párbeszéd megteremtése érdekében született meg 2018 őszén 15 tagszervezet részvételével a Szolidáris Gazdaság Hálózat. A Hálózat elsődleges célja, hogy a létező kezdeményezések közti tapasztalatcserét, kommunikációt és együttműködéseket bátorítsa.
• Tanácsadás: Mivel a magyarországi jogi és pénzügyi környezet nem kedvez a szolidáris gazdasági kezdeményezéseknek, ezért szükség van olyan megoldások kidolgozására, amik az érvényes szabályozási és finanszírozási rendszer környezetében lehetővé teszik a demokratikus és fenntartható működést. A Szolidáris Gazdaság Központ tanácsadási tevékenysége ezeknek a megoldásoknak a fejlesztését szolgálja. Hogy mindezt konkrét példákkal is illusztráljuk: fontos szövetségesünket, a Gólya szövetkezeti presszót és közösségi házat üzleti tanácsadással segítettük abban, hogy Orczy úti ingatlanjuk megvásárlásának és felújításának finanszírozását biztosítani tudják; illetve abban is, hogy a koronavírus-járvány idején el tudják indítani futárszövetkezetüket.
• Új modellek kutatása, kidolgozása és terjesztése: A jól működő szolidáris gazdasági ökoszisztémák működéséhez elengedhetetlen a közös tudás fejlesztése és bővítése. Éppen ezért a Szolidáris Gazdaság Központ a fent említett szervezetek tapasztalatainak és az itthoni és külföldi szaktudásoknak az összegyűjtését és szintetizálását végzi. A felhalmozódott ismeretek alapján partnereinkkel együtt olyan modellprojekteket dolgozunk ki, amik alapul szolgálhatnak más kezdeményezéseknek. Jelenleg futó modellprojektjeinkről az alábbiakban részletesebben is írunk.

A Szolidáris Gazdaság Központ jelenleg négy fő területen (lakhatás, gondoskodás, élelmezés, energiatermelés) dolgoz ki modellprojekteket más szervezetek közreműködésével.

Az egyik ilyen kezdeményezés egy bérlői lakásszövetkezeti háló létrehozása a Periféria Központtal és a Rákóczi Kollektíva lakóközösséggel közösen. Bérlői lakásszövetkezetek alatt „olyan kollektív tulajdonban lévő, a bérlők által alulról szerveződő módon, kollektíven üzemeltetett lakóépületeket értünk, amelyekben a lakbérek hosszú távon és garantáltan megfizethetőek”. Ebben a modellben tehát az összefogás erejével a piaci ár alatt is biztosíthatóak a stabil lakhatási körülmények, az ingatlan pedig kikerül a piaci körforgásból.

Az első bérlői lakásszövetkezetet Magyarországon a Rákóczi Kollektíva és a Periféria Központ tagjai hozták létre. Velük összefogva igyekszünk aktívan hozzájárulni a modell hazai terjesztéséhez. Részt veszünk többek közt a második budapesti lakásszövetkezet pénzügyi és jogi előkészítésében, a nemzetközi és ezen belül is a kelet-európai lakásszövetkezeti mozgalommal való kapcsolattartásban, illetve abban, hogy a modell alkalmazhatóságát nagyobb intézményi szereplőkkel (szakszervezetekkel és önkormányzatokkal) közösen dolgozzuk ki.

A második, szintén szakszervezetekkel együttműködésben tervezett modellprojektünk keretében dolgozó nők gyermek- és idősgondozással kapcsolatos problémáit mérjük fel. Ezek enyhítésére a dolgozókkal közösen szeretnénk létrehozni közösségi megoldásokat és intézményeket (például szakszervezeti bölcsődét).

A munka- vagy lakóhelyi közösség szerepvállalása ezekben a feladatokban két szempontból is lényeges lehet. Egyrészt lehetővé teszi, hogy a feladatok megosztásával érdemben csökkenjenek a nőkre háruló terhek, másrészt pedig potenciálisan olyan nők is segítséghez juthatnak, akik számára az állami szolgáltatások nem elérhetőek (például a bölcsődei ellátás elégtelensége miatt), a piaciak pedig nem megfizethetők.

A harmadik modellprojektünk célja egy közösségi megújulóenergia-rendszer kialakítása a Magyar Természetvédők Szövetségével közösen. Ennek a kezdeményezésnek az első mérföldköve egy napenergia alapú energiaszövetkezet létrehozása a Gólya Szövetkezetnek is otthont adó Kazán Közösségi Ház számára.

Ennek a fejlesztési iránynak az alapja, hogy egy 2021-ben életbe lépő EU-s irányelv (az ún. RED II) szerint a tagállamoknak kötelességük olyan jogszabályi környezetet kialakítani, ami az ilyen típusú közösségi energiatermelési modelleket versenyképessé és hátrányok nélkül megvalósíthatóvá teszi. Ahhoz azonban, hogy ezek a közösségi zöldenergia-megoldások valóban elterjedhessenek, a gyakorlatban kidolgozott modellekre van szükség.

Mindezek mellett a Szolidáris Gazdaság Központ tagjai egy fogyasztói szövetkezet alapításán is dolgoznak, amelynek első lépése egy bevásárlóközösség létrehozása. A fogyasztói szövetkezet egy olyan csoport, amelyet az élelmiszert fogyasztók egymással összefogva hoznak létre, és amelynek célja élelmiszerek és egyéb háztartási cikkek termelőktől közvetlenül (azaz rövid ellátási láncon keresztül) való beszerzése.

Itt fontos, hogy a termelők a fogyasztói szövetkezethez közel dolgozzanak, a környezetet nem romboló módon termeljenek, illetve a gazdasági demokrácia elvei mentén, az emberi munkaerőt nem kizsákmányoló működési formában végezzék tevékenységüket.

A cikk a Szolidáris Gazdaság Központ tagjainak közös munkája: Ádám Zsófia, Campbell Magor, Csorba Géza, Czerván Andrea, Gagyi Ágnes, Főző Dominika, László Loren, Márkus Benjamin, Nagy Miklós, Nagy Réka, Sidó Zoltán, Szabó Natasa, Szarvas Márton, Szepesi Zsófia, Varga Csilla, Wessenauer Veszna