Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Számos járványgóc kialakulása után az EU lépett az idénymunkások biztonsága érdekében

Az Európai Bizottság csütörtökön új iránymutatást adott ki az Unió tagállamainak és az európai munkáltatóknak, amely arra vonatkozó javaslatokat tartalmaz, hogyan lehetne az Európában dolgozó idénymunkások egészségét hatékonyabban megőrizni. A lépés az Európai Parlament június végén elfogadott állásfoglalását követi, melyben a képviselők a vendégmunkások egészségügyi és munkakörülményeit javító intézkedések szükségességére hívták fel a figyelmet.

A bizottság most arra szólította fel a tagállamokat, hogy biztosítsanak tisztességes munka- és életkörülményeket az idénymunkások számára, és nyújtsanak munkavállalóiknak egyértelmű  tájékoztatást jogaikról olyan nyelven, amelyen beszélnek. Továbbá felkérte a nemzeti kormányokat, hogy készítsenek gyakorlati iránymutatást kisebb vállalatok számára, illetve hogy vezessenek be szigorúbb egészség- és biztonságvédelmi helyszíni ellenőrzéseket.

Nicolas Schmitt, a foglalkoztatásért felelős uniós biztos hangsúlyozta, hogy minden évben több százezer idénymunkás látja el az EU legfontosabb szektoraiban a munkát, például az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban. (Az Unió saját becslései szerint évente átlagosan néhány százezer és egymillió között lehet a vendégmunkások száma Európában, és közel 18 millió EU-s állampolgár él és dolgozik olyan tagállamban, amely nem a hazája.)

Schmitt szerint „a koronavírus-járvány rávilágított azokra a megterhelő lakhatási és munkakörülményekre, amelyekkel [az idénymunkásoknak] meg kell küzdeniük. Ezekkel kezdenünk kell valamit. Ez az iránymutatás egy figyelmeztető jelzés a tagállamok és munkáltatók felé, hogy tegyenek eleget azon felelősségüknek, hogy megvédjék ezeket a nélkülözhetetlen, ugyanakkor sérülékeny dolgozókat.”

Az EU-nak a kérdésben kifejezett aggodalma csak azt követően öltött formát, hogy az elmúlt hónapokban számos olyan történet került napvilágra, hogy a járványügyi intézkedéseknek nem megfelelő lakhatási és munkakörülmények között dolgoztatott vendégmunkások között fertőzöttségi gócpontok alakultak ki. Az egyik legsúlyosabb ilyen góc a németországi Gütersloh járásban alakult ki a Tönnies-húsüzemben, ahol június végén 6400 dolgozó került karanténba, miután 1550-en megfertőzödtek. A fertőzés mértéke miatt a járványügyi korlátozásokat is visszaállították a járásban.

Hubertus Heil szociáldemokrata szövetségi munkaügyi miniszter az esetet „mintapéldának” nevezte, amikor „nem bánnak méltányos, fair módon közép- és kelet-európai munkavállalókkal nálunk.”

Bár eddig a Tönnies-üzemben volt a legsúlyosabb ilyen jellegű járványkitörés, több hasonló eset is volt: július elején három osztrák húsfeldolgozóban is találtak fertőzötteket, de a Deutsche Welle tényfeltáró videoriportja alapján nem csak húsüzemekben, hanem több német spárgaföldön is semmibe vették a munkáltatók a többnyire Romániából érkező dolgozók egészségét. A vendégmunkások attól a pillanattól kezdve, hogy a külön az ő beutaztatásukhoz biztosított repülőre szálltak, vírusveszélyes körülményeknek voltak kitéve. A DW-nek nyilatkozó húsüzemi dolgozó úgy írta le a körülményeket: tizenkét éve dolgozik Németországban, de az elmúlt három hónap volt élete legkeményebb élménye.

„Nagyon megijedtem, hogy elkaptam a vírust. Hogyan lehet biztonságos távolságot tartani úgy, hogy 50 kiló húst cipel az ember?! Egy alkalommal mondtam a főnökömnek, hogy nem tudok tovább dolgozni, betegnek érzem magam. Erre ő azt felelte: Nem állhatsz le!” – állította a dolgozó.

Az Európai Bizottság iránymutatása tehát mindenképp szükséges figyelmeztetés, ennél többre azonban nem alkalmas, ugyanis nem kötelezi semmire a tagállamokat. A Bizottság által közreadott szövegben lefektetett irányelvek végrehajtása az államokra és a munkáltatókra van bízva – akik eddig is biztosíthattak volna biztonságos körülményeket a dolgozók számára.

Az alapvető problémával pedig egyáltalán nem kezd semmit az iránymutatás: azzal, hogy Nyugat-Európa gazdasága az európai periféria olcsóbb munkaerejére támaszkodik, miközben a Kelet-Európából érkező dolgozókat sem a nekik biztosított bérek mértékében, sem a munkakörülmények minőségében nem becsüli meg.

Címlapkép: MTI/Rosta Tibor