Május végén nagy áttörés érkezett a közösségi média oldalak történelmében: a Twitter először helyezett el figyelmeztetést az amerikai elnök egyik bejegyzése alatt, mire válaszul Trump rendeletben próbálta engedelmességre bírni a közösségi médiumokat. Újra előtérbe került a konzervatívok által hangoztatott narratíva, miszerint az oldalak szándékosan cenzúrázzák őket. A Facebook azonban továbbra is tétlen maradt, hallgatása pedig egyre több kritikát ébresztett a platformmal szemben. A közösségi média oldal tétlenségének hátterében megjelenik az elmúlt évek jobboldali térfoglalása a platform vezetőségében, miközben a moderáció hiánya egyre súlyosabb társadalmi következményekkel jár.

A Twitter lépésének apropója, hogy május 26-án Trump téves információt osztott meg követőivel a novemberben esedékes elnökválasztással kapcsolatban. Megalapozatlanul azt állította, hogy a levélben szavazás csalásra adhat lehetőséget, továbbá hátrányosan érinti a republikánusokat.

Az amerikai republikánusok egy része régóta próbálkozik a levélben szavazás megnehezítésével, mivel népszerű vélekedés szerint, ha több embernek egyszerűbbé teszik a szavazást, akkor azzal a republikánusok járnak rosszul. A Twitter életében először helyezett el figyelmeztetést Trump bejegyzése alatt, miszerint az félrevezető lehet. A figyelmeztetés a közösségi oldal májusban újonnan bevezetett szabályzata értelmében született, amely megtiltja, hogy a platformot polgári folyamatok befolyásolására és eltérítésére használják.

A figyelmeztetésre hamar érkezett a válasz a Fehér Házból. A Trump-kampány menedzsere, Brad Parscale arról panaszkodott, hogy a Twitter elfogult a republikánusokkal szemben, és az „álhírmédiával” együttműködve próbálja leplezni politikai szándékait.

Twitteren Trump a szólásszabadság csorbításáról beszélt, erőteljesebb szabályzást követelt, sőt kilátásba helyezte a szolgáltatás lekapcsolását is, nehogy az „elhallgattathassa a konzervatív hangokat”.

A népszerű téveszme szerint a közösségi oldalak egyenlőtlenül járnak el a konzervatív és progresszív vélemények moderációjában. Trump korábban többször hivatkozott már arra, hogy a Google, Twitter, Facebook és az Instagram valójában a radikális baloldal irányítása alatt állnak, de több szélsőjobbos aktivista is évek óta hangoztatja, hogy bejegyzéseik indokolatlanul kerülnek eltávolításra, illetve kevesebb emberhez jutnak el a tartalmaik. Itthon a Vadhajtások képes minden egyes alkalommal cenzúrát kiáltani és toporzékolni, ha a Facebook jelzi, hogy álhírt osztott meg a jobboldali portál.

A Trump-adminisztráció már múlt nyáron megpróbált szabályozást hozni a közösségi médiaplatformok megregulázására, „Protecting Americans from Online Censorship” néven, azonban ez akkor gyorsan elhalt. Kérdéses, hogy a mostani elnöki rendelet mennyivel lesz hosszabb életű, de a háttérben összefonódó kormányzati és üzleti érdekek aggasztó figyelmeztetést adnak, hogy ki is irányítja valójában a világ legnépszerűbb közösségi oldalát, a Facebookot.

Trump május 28-án új elnöki rendeletet hozott, hogy megpróbáljon erőteljesebb befolyást gyakorolni a közösségi oldalakra. A rendelet arra kötelezi a Szövetségi Távközlési Bizottságot (FCC), hogy vizsgálja felül a távközlési törvény azon passzusát, amely megvédi az internetes tartalomszolgáltatókat attól, hogy mások által közzétett tartalomért bíróság előtt kelljen felelniük. A Bill Clinton kormányzása alatt, 1996-ban kétpárti egyezségben elfogadott Communications Decency Act 230-as paragrafusa lehetővé teszi, hogy amennyiben az internetes szolgáltatást nyújtó oldalak jóhiszeműen eleget tesznek a moderációnak, részlegesen mentesülnek attól, hogy bíróságon számonkérhetőek legyenek a közzétett tartalomért. Időközben születtek kivételek pornográf– és kalóztartalmak eltávolítására, de nagyrészt ezt a törvényt tartják az internet jelenlegi formája alapkövének, mivel ez adott lehetőséget a különböző közösségek és fórumok kialakulására.

Egyébként a 230-as paragrafus védelmét nem csupán a republikánusok szeretnék elvenni a közösségi oldalaktól. Joe Biden, a demokrata elnökjelölt is célszerűnek látja a visszavonását. Míg a republikánusok azért kritizálják az oldalakat, hogy cenzúrázzák a tartalmaikat, a demokraták szerint nem tesznek eleget azért, hogy kevesebb gyűlöletkeltő tartalom jelenhessen meg rajtuk. Ettől függetlenül a 230-as paragrafus eltörlésével a közösségi oldalak továbbra is hivatkozhatnának az amerikai alkotmány első kiegészítésére (First Amendment), miszerint az állam nem hozhat törvényt a szólásszabadság korlátozására.

A mostani elnöki rendelet arra kötelezi a Szövetségi Kereskedelmi Bizottságot (FTC) és az Igazságügyi Minisztériumot, hogy vizsgálják ki, valóban korlátozzák-e a közösségi oldalak a konzervatív véleményeket, az állami szerveket pedig arra utasítja, hogy gyűjtsék össze a közösségi médiában leadott hirdetésekre vonatkozó kiadásaikat.

Trump nyilvános bosszúságának enyhítésére hamar érkezett válasz a Facebooktól. Mark Zuckerberg még a rendelet aláírása előtt megjelent az elnök egyik (volt) kedvenc csatornáján, a Fox Newson, hogy arról biztosítsa a hallgatóságot, a Facebook nem kíván az igazság döntőbírájává válni, ezért a cégnek fontos eltávolodnia az online kommunikáció szabályozásától. Kiemelten hangsúlyozta, hogy ők bizony máshogy vélekednek ezekről, mint a konkurens Twitter.

A Facebook egyébként régóta próbál több-kevesebb sikerrel a konzervatívok kényére tenni, aminek eredményeként más platformokhoz képest egy sokkal zárkózottabb, átláthatatlanabb rendszer született.

A konzervatív térnyerés egyik kezdőpontja a Facebooknál Joel Kaplan 2011-es igazolása, aki korábban a Bush adminisztráció személyzeti főnökeként, majd energiacégek lobbistájaként tevékenykedett. 2014-ben az oldal nemzetközi közpolitikai alelnökévé tették, kinevezése óta pedig sokat tett azért, hogy elgáncsolja a közösségi oldal megosztó tulajdonságainak visszafogását célzó módosításokat, többször kiállt a szélsőjobboldali The Daily Caller és a Steve Bannon-féle Breitbart facebookos korlátozása ellen, és segített más konzervatívoknak is elhelyezkedni vezető pozíciókban.

Az amerikai 2016-os választások kapcsán hamar világossá vált, hogy a Facebook inkább ráerősít az emberek közötti ellentétekre, mintsem felszámolná azokat. A jelenség kiváltó okának felderítésére belső kutatócsoportot hoztak létre, amely megállapította, hogy ennek a legnagyobb része az algoritmusok működéséből ered. A felhasználók egy kicsi, de annál aktívabb része rengeteg bejegyzést tesz közzé, amivel interakciókat generál lájkok és kommentek formájában. Az algoritmus előnyben részesíti ezeket a többi tartalommal szemben, hiszen az egésznek a lényege, hogy növeljék a forgalmat és állandó figyelmet tartsanak fent.

A probléma azért különösen kellemetlen, mivel ez a platform építőeleme. Arra találták ki, hogy folyamatos pozitív visszajelzéssel, újabb információval és érzelmi reakciót kiváltó tartalommal kösse le az emberek figyelmét, így valójában az algoritmusok tökéletesen működnek, csakhogy a folyamat során egyre megosztóbb és elviselhetetlenebb platform született.

A mérnökök által készített belső vizsgálat azt is megállapította, hogy a negatív tendenciák részben inkább a burjánzó szélsőjobboldali oldalakra és csoportokra jellemzőek, mintsem, hogy általános problémáról lenne szó. A kutatás készítői ajánlásokat fogalmaztak meg, azonban ezek a felsőbb vezetés körében elakadtak, akik csupán részben fogadták meg azokat, tartva attól, hogy részletesebb módosítások további konfliktusokat szítanának a Facebook és az amerikai kormányzat között.

Ettől függetlenül történtek változások, ezek azonban csökkentették a nyilvánosság terét. A választások kapcsán olyan konzervatív vélemények láttak napvilágot, miszerint a Facebook Trending funkciójának szerkesztői elfogultak a konzervatív hírmédiával szemben, és kevésbé hagynak teret azok megjelenítésére. Bár nem volt bizonyíték arra, hogy ez valóban így történt volna, az oldal felszámolta a szerkesztői részleget, és pártatlan algoritmusoknak szervezte ki a feladatot. A lépés hátulütője azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, a közösségi oldalt ugyanis mértéktelen álhírfolyam és manipulatív tartalom öntötte el. A helyzet annyira tarthatatlanná vált, hogy a Facebook 2018-ban arra kényszerült, hogy felszámolja az egész Trending funkciót.

Hasonlóan ködösen járt el a Facebook a 2016-os amerikai választások során történt orosz beavatkozás kapcsán: mikor észlelték, hogy Oroszország kormányzati és kormányközeli manipulációs kampánnyal tett kísérletet a közbeszéd befolyásolására, bár rögtön jelezték a nemzetbiztonsági szerveknek, nyilvánosságra már nem hozták. Végül, miután a közszolgálatok figyelmeztetést adtak ki az orosz befolyásról, a Facebook saját kutatásának részletét is publikálta, azonban ebben szándékosan kerülik a probléma forrásának említését, csupán megerősítik, hogy vizsgálatuk alátámasztja a nemzetbiztonság által feltárt megállapításokat.

Az elmúlt években a Facebook biztonságra hivatkozva leépítette a külső fejlesztők és kutatók hozzáférését az oldal belső adataihoz, ezzel ellehetetlenítve, hogy szakértők is vizsgálhassák a platform polarizáló hatásait. Ezzel szemben olyan eszközöket, amivel például politikai vezetők befolyásolhatják az embereket, érintetlenül hagytak.

A Twitter már tavaly megtiltotta a politikai célú reklámokat, a Google pedig korlátozta a politikusok számára elérhető mikrotargetáló eszközöket. Ezzel szemben a Facebook továbbra is lehetővé teszi, hogy politikai hirdetők részletes személyes adatok (pl. nem, lakhely, bevétel, munka, oktatási szint, párkapcsolati állapot, eszköz típusa stb.) alapján adjanak fel hirdetéseket, a társadalom bizonyos szegmenseire fókuszálva, növelve a megosztottságot.

A Facebook azzal indokolta tétlenségét, hogy ezzel teszi lehetővé, hogy különféle civil szervezetek, nonprofitok és politikai szerveződések valóban megtalálják a közönségüket.

Miközben civil szervezetek arról panaszkodnak, hogy évek óta nem tudnak változást elérni a platformon szerveződő rasszizmus visszaszorításában, konzervatív szervezetek különlegesen elégedettek azzal, ahogy a Facebook hajlandó megfogadni tanácsaikat. Mark Zuckerberg konzisztensen állítja, hogy a Facebook nem kíván beleszólni a közbeszédbe, a színfalak mögött a cég mégis előszeretettel végez belső vizsgálatokat a felhasználók viselkedéséről, ami alapján saját maga kívánja meghozni a megosztottság visszaszorítására vonatkozó változtatásokat. Ilyen volt a fent említett, 2016-os kutatás is, aminek javaslatai aztán a vezetőségben elakadtak.

De ezen túl, a platformon burjánzó álhírek visszaszorítására érkező politikai nyomásra a cég szerződéses viszonyban dolgoztat független fact-checker szervezeteket. Azonban 2019 elején az Associated Press és a Snopes nevű oldalak is felmondták erre vonatkozó szerződésüket a platformmal, utóbbi kimondottan arra hivatkozva, hogy a cég nem veszi komolyan az ajánlásaikat és munkájukat. A Facebook fact-check folyamatainak komolyságát mutatja az is, hogy az oldal közpolitikai és kommunikációs részlegének alelnöke, Nick Clegg tavaly ősszel bejelentette, hogy politikusok által közzétett bejegyzések valóságalapját nem fogják ellenőrizni. Clegg korábban David Cameron kormányzása alatt az Egyesült Királyság miniszterelnök-helyettese volt. Újabban a cég kvázi-független ítélőszéket is létrehozott a függetlenség látszatának fenntartására.

Ahhoz képest, hogy nem kívánnak az igazság döntőbírájává válni, egyéni, belső döntésekkel mégis befolyásolják a platformon megjelenő közbeszédet, csupán a közösség bevonása nélkül.

Időközben május 29-én tovább fokozódott a feszültség Trump és a Twitter között, amikor a közösségi oldal erőszakosságra való felbujtásra hivatkozva, ezúttal komolyabb figyelmeztetést helyezett el az elnök bejegyzése felett. A rendőrségi túlkapások ellen kitört tüntetési hullám leveréséről szóló posztjában az elnök arra utalt, hogy amennyiben a tüntetők lopni kezdenek, arra lövöldözés lesz a válasz, „[…]when the looting starts, the shooting starts”. A bejegyzés megtekintéséhez a felhasználónak tudomásul kell vennie, hogy az erőszakosság magasztalása miatt ütközik a platform szabályzatával, de közérdekű információ lévén nem került eltávolításra.

A bejegyzésben sokan konkrét erőszakos fellépéssel való fenyegetést láttak az elnök részéről. Az interneten hamar felhívták a figyelmet, hogy ezt a mondatot Miami korábbi rendőrfőnöke, Walter Headley használta 1967-ben, amikor feketék által lakott területeken történő bűnözés felszámolásáról beszélt. Az idézethez hozzátartozik, hogy az egykori rendőrfőnök sörétes puskákkal, kutyákkal, gyanús személyek agresszív átkutatásával (stop-and-frisk) kívánta volna felszámolni a gondokat, kijelentve, hogy nem riad vissza attól sem, ha rendőrségi brutalitással vádolják meg.

A határokat tovább feszegetve a Fehér Ház Twitter-oldala szintén megosztotta az elnök bejegyzését, azonban nem a beépített beágyazó funkcióval, hanem idézetként, mire a Twitter a Fehér Ház bejegyzése felett szintén elhelyezte a figyelmeztetést.

Több internetes forrás elismerően, a szabályokra régóta fittyet hányó politikusok regulációjára tett első kísérletként hivatkozott a Twitter lépésére. A Facebook ezzel szemben érintetlenül hagyta az elnök bejegyzését a saját platformján, amire válaszul 33, egykoron magas beosztásban dolgozó volt munkatárs ítélte el közös kiáltványban az oldal tétlenségét. Tiltakozásukban kifogásolják, hogy a szólásszabadság tiszteletben tartására hivatkozva a Facebook megpróbál kihátrálni a politikai diszkurzus felelőssége alól, miközben valójában jelenleg is aktívan befolyásolja a közbeszédet figyelmeztetésekkel, megosztó bejegyzések láthatóságának csökkentésével és nem politikai szereplők ellenőrzésével. Azzal, hogy egyéni felhasználók tartalmait hajlandó eltávolítani, politikusok által közzétett tartalmakat azonban nem, valójában nem a szabadság mellett áll ki, hanem összefüggéstelenül és gyáván viselkedik. A volt dolgozók tiltakozásukkal szeretnék elérni, hogy a politikusok bejegyzéseinek igazságtartalmát szintén ellenőrizzék, illetve igenis helyezzenek el figyelmeztetéseket sértő bejegyzések alatt.

A Zuckerberg és felesége által alapított Chan Zuckerberg Initiative filantróp alapítvány vezetése közleményben szólította fel a Facebookot arra, hogy tegyen aktív lépéseket a platformon burjánzó téves információ és gyűlöletkeltő bejegyzések ellen.

Az ügy belső konfliktusokat is eredményezett a cégnél. Szemben a Google gyakorlatával, amely általában bevonja a dolgozókat a döntéshozás folyamataiba különböző fórumokon keresztül, a Facebooknál az ügyet megelőzően nem volt jellemző, hogy az alkalmazottak kikeljenek a cég döntései ellen . A Facebook tétlensége azonban komoly vitákat szított a belső levelezésekben, aminek hatására néhányszáz dolgozó egy napra felfüggesztette a munkát és virtuális sztrájkot hirdetett.

Egy kiszivárgott hangfelvétel alapján Zuckerberget megviselte a személye ellen indított tiltakozáshullám. A cég munkatársainak intézett beszédében arról beszélt, hogy mennyire nehéz volt számára meghozni a döntést, hogy ne tegyenek figyelmeztetést Trump bejegyzésére, és bár személyesen undor fogta el a poszttól, a szabad kifejezés iránt elkötelezett intézmény vezetőjeként felelős döntéseket kell hoznia. Zuckerberg a felháborodott dolgozókat biztosította arról, hogy felül fogják vizsgálni a politikusok állami védelmi szerveinek bevetéséről szóló bejegyzéseire vonatkozó szabályzatot, azonban figyelmeztetett, hogy ez a munka több hétig is eltarthat. A furcsán specifikus szabálymódosítás nem véletlen, apró módosítások lehetővé teszik, hogy csillapítsák a kedélyeket anélkül, hogy valóban szabályoznák a megjelenő tartalmakat.

A visszhang azonban nem maradt el. A New York Times véleményrovatában Kara Swisher veterán újságíró, aki évtizedek óta foglalkozik szilikon-völgyi fejleményekkel, figyelmeztette a Facebook vezetőjét, hogy a politikusokkal való folyamatos megalkuvás egy zsákutca, amelyből nagyon nehéz kikerülni. A szintén meghatározó szereppel bíró Verge vezércikkben szólította fel a közösségi oldalakat, hogy lépjenek fel azon politikusok ellen, akik gyűlöletet és erőszakot szítanak. Az egykori Verge társalapító és az Engadget korábbi főszerkesztője, Joshua Topolsky pedig lemondásra szólította fel Mark Zuckerberget a Facebook éléről.

Trump keménykedésének nem valószínű, hogy lesz valódi jogi vonzata, azonban szokásához híven képes úgy tematizálni a közbeszédet, hogy jól jöjjön ki a helyzetből. Azzal kapcsolatban, hogy mennyire gondolja komolyan a szólásszabadságra vonatkozó intelmeit, a 2019-ben rendezett „Social Media Summit” alatt előadott beszéde is szemlélteti. Júliusban fogadást tartott közösségi médiában aktívan munkálkodó követőinek, ahol több ismert összeesküvés-elmélet hívő is lehetőséget kapott, hogy tovább fanyalogjon arról, miként korlátozzák kifejezésbéli szabadságukat a közösségi oldalak. Az esemény végén Trump kifejtette, hogy mit ért szólásszabadság alatt:

„Számomra a szólásszabadság nem azt jelenti, amikor látsz valami jót és direkt rosszat írsz, számomra az nagyon veszélyes beszéd, amire dühös leszel. De nem ez a szólásszabadság.”

(„To me free speech is not when you see something good and then you purposely write bad, to me that’s very dangerous speech, and you become angry at it. But that’s not free speech.”)

A médiaelit kiállása Mark Zuckerberg ellen aligha válik komolyabb változások katalizátorává, cserébe kellemetlen képet fest a Facebook vezetőjéről. Zuckerberg korábban azért nevezte ki Sheryl Sandberget operatív igazgatóvá, hogy ne kelljen ezekkel a problémákkal foglalkoznia, ehelyett most neki kell a frontvonalba járnia, és kezelni a platform ártalmas gyakorlataival kapcsolatos kritikákat. Pedig csak egy egyszerű oldalt akart, ahol csajokat lehet pontozni kinézet szerint. A szabad kifejezést korlátlanul közösségi élménnyé emelő platform ötlete nemes gondolat lett volna, ha az ő ötlete lett volna, de mint kiderült, a válogatás nélkül ránk zúduló információs áradat nem jó élmény és nem egészséges. Időközben pedig Zuckerbergnek addig kellett fészkelődnie, hogy még ha véletlenül élhetőbbé kívánná tenni az oldal működését, akkor komoly ellenállásba ütközne a vezetésen belül. Persze esze ágában nem lenne ilyet csinálnia.

Mindentől függetlenül itthon is többször megjelenik az a közkeletű vélekedés, miszerint a konzervatívok el vannak nyomva. Maga az igazságügyi miniszter, Varga Judit jelezte, hogy a közösségi oldalak körmére kíván nézni azok átláthatatlan belső ténykedése miatt. Ennek eredményességéhez             valószínűleg nem kell messzire néznie, mivel a Facebook már 2018-ban felhagyott a magyar politikusok és kormányközeli szereplők moderációjával, mindannyiunk kárára.