Az Orbán Viktor által nagypénteken kiadott, a kialakult járványhelyzet hatásának csökkentésére hivatkozva a munkáltató számára egyoldalúan 2 éves munkaidőkeret elrendelését lehetővé tevő, 104/2020-as miniszterelnöki rendelet szörnyű helyzetbe hozza a magyar dolgozókat, és még így sem segít azokon a cégeken, amelyek igazán bajban vannak. 

Főszerkesztőnk, Diószegi-Horváth Nóra ezért Trenyisán Máté munkajogásszal, László Zoltánnal, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnökével és Székely Tamással, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) elnökével beszélte meg, miről is szólna ez a rendelet, kinek jó, mi lehet a célja, és hogyan lehetséges annak negatív hatásai ellen védekezni.

„Kicsinyes bosszú a szakszervezetek ellen”

Az már a beszélgetés első perceiben kiderült, nem világos, hogy a munkaidőkeret-rendelet valójában hogyan, miben és kinek segít a kialakult válságban. Trenyisán Máté munkajogász szerint még szakmai körökben sem egyértelmű egyelőre, hogyan is fog a dolog működni a gyakorlatban, azon felül, hogy a munkáltatók immár a szakszervezetek kihagyásával is elrendelhetnek munkaidőkeretet és plusz túlórákat, bérmegállapodáson kívül.

Trenyisán kiemelte, a rendelet hivatkozási alapja a járvány okozta válság és „a nemzetgazdaságot érintő hatások enyhítése”, ennek érdekében pedig bármelyik munkáltató eltérhet a Munka Törvénykönyvében lefektetett egyeztetési szabályoktól, úgy, hogy a már kialkudott munkaidőkeretet bárki megkérdezése nélkül módosíthatja, és 24 hónapos munkaidőkeretet rendelhet el.

Székely Tamás hangsúlyozta, eddig a legtöbb munkáltató és a szakszervezetek tárgyalásos megegyezései viszonylag jól működtek, ebbe szól bele a jelenlegi rendelkezés, rombolja azt le. A 2019-ben a rabszolgatörvény néven elhíresült törvény utáni gyakorlatban maximálisan 36 hónapos, rugalmas foglalkoztatást biztosító munkaidőkeretet csak szakszervezettel kötött, tehát különböző, kiharcolt juttatásokat is rögzítő kollektív szerződésben lehetett elrendelni. A 2019 január előtti gyakorlatban az egyoldalú elrendelés maximum 4-6 hónap, a kollektív szerződéses munkaidőkeret pedig maximum 12 hónap lehetett.

A 2019. december 31-ig lejáró kollektív szerződések helyébe lép most a lehetőség, hogy a munkáltató egyoldalúan rendelhet el 24 hónapos munkaidőkeretet, de emögött már nem áll semmiféle egyeztetés, megállapodás.

A rendeletből pedig Trenyisán Máté számára úgy tűnik, hogy a 2019-es gyakorlat azon részét megtartja, hogy az elrendeléstől egészen addig, amíg a munkaidőkereteket ki nem merítik, ez a rendelkezés lesz az irányadó.

László Zoltán szerint eközben éppen azok a cégek kezdték el a rendeletet kihasználni, akik a járvány miatt le sem álltak:

„Az acélipar (Dunaferr, Ózd) teljes gőzzel megy, de van olyan munkáltató is, aki már jelezte, igényt tart a keretre, pedig nem érinti a krízis. Viszont a rendelet nem köti ki, hogy a munkaidőkeret azoknak jár csak, akiken segíteni kell.”

– tette hozzá László. Mindezt Székely Tamás is megerősítette.

Ahogyan fogalmazott,

a szakszervezetek kihagyásának szentesítése „kicsinyes bosszú” azért, hogy a 2018-19-es rabszolgatörvény elleni tüntetéssorozatban a szakszervezetek is döntő szerepet vállaltak.

László Zoltán hangsúlyozta, lehet, hogy a kormány a szakszervezeteken akar bosszút állni, ugyanakkor ennek a levét elsősorban a dolgozók isszák meg most is.

Életidegen szabályok

Mind a szakértő, mind a szakszervezeti vezetők hangsúlyozták: az alapbér a kieső munkaidőre, leállásra is jár a dolgozóknak, normális körülmények között ezeket ki kell fizetni.

Ezzel szemben a kapkodva, nem egyértelműen megfogalmazott rendelet és a „gazdaságvédelmi akcióterv” meghirdetése nyomán káosz alakult ki a cégek körében, amelynek során előfordul az is, hogy egy-egy gyár félkapacitáson továbbra is termel, míg a másik fele „elháríthatatlan külső ok” miatt állt le. Viszont a járványhelyzet nem ilyen, hiszen konkrét, fizikai károsodás az üzemet nem érte. Ráadásul Trenyisán szerint álló üzemnél, de érvényes munkavállalói jogviszonnyal az alapbért továbbra is fizetni kell, az „elháríthatatlan, külső ok” esetén viszont mínusz munkaóra nem keletkezne.

Ezzel szemben a cégek gyakorlata az, hogy erre hivatkozva fizetés nélküli szabadságra küldik a dolgozókat, majd később a kieső órákat igyekeznek ledolgoztatni.

A gazdasági segítségként felajánlott 70 százalékos állami „átvállalásként” hirdetett intézkedés mindhárom megkérdezett szerint teljes képtelenség. Nem világos például, hogy a „nemzetgazdasági érdeket” cégenként, vagy egyenesen dolgozónként, például minden esztergályosra igazolni kellene-e.

„Aki ezt kitalálta, az életében nemhogy munkahelyen nem volt, hanem nem is dolgozott.” – mondta erről Székely.

A teljes kormányzati szándék és a dolgozók közötti zavar miatt hirdette meg a Vasas a „Ne írd alá!” kampányt, amely arról szól, hogy új feltételeket kínáló szerződéseket a dolgozó ez alatt az időszak alatt ne írjon alá, hiszen bizonyos, hogy sokkal rosszabb körülményeket fogad ezzel el.

László Zoltán olyan esetről is beszámolt a Vasasnál, hogy egy cég tagjaikat Győrből Budapestre rendelte át dolgozni, így 150 kilométert kellene kétszer megtenniük a munkába járáshoz. A társaság egyik HR-ese viszont véletlenül elárulta, az általuk e célból felajánlott buszok azért nem a saját ipari parkjukból indulnak el, mert így a szabályok szerint a munkaidőbe az utazást nem kell beleszámolniuk.

Székely Tamás kiemelte, a gyermeküket egyedül nevelőknél már tombol a válság, hiszen az iskolaszünet és a karantén miatt nem tudják megoldani a felügyeletet, ha munkába kell járniuk. A gondoskodási válság pedig most, hogy számos, súlyos, krónikus beteget hazaküldenek a kórházakból, egy második hullámmal tovább súlyosbodhat, és számos magyar dolgozó kerülhet lehetetlen helyzetbe, ahol a pénzkeresés és a biztonság között kell döntenie.

A VDSZ elnöke is fontosnak tartja, hogy egy dolgozó se írjon alá ilyen egyéni, sokszor kényszerített új szerződéseket, és a szervezett munkások azonnal forduljanak szakszervezetükhoz, akik pedig nem tagok, vagy akiknél nincs alapszerv, azok pedig a legközelebbi szakirányú szakszervezethez, mielőtt bármit tennének.

Öngólt lőtt a kormány

Arra a kérdésre, mégis milyen lehetőségei vannak ilyen helyzetben a rendelettel szembeni ellenállásnak, mind László, mind pedig Székely úgy ítélte meg, az elégedetlenség a tetőfokára hágott.

László úgy fogalmazott, a nyomásgyakorlási erő és szándék máris óriásit emelkedett a rendeletek hatására:

„Most öngólt lőtt a kormány, ez nem ellehetetleníti, hanem megerősítheti a szakszervezeteket, hiszen most mutatkozik meg, mennyire szükséges a szakszervezet a ‘munkaalapú társadalomban.’ „Nincs kifogás: összefogás” az új jelszó.”

László hozzátette: a jelenlegi válságos helyzetben, amikor tízezrek kerülnek utcára, az éhes emberek száma is folyamatosan növekedni fog. Szerinte jobban tenné a kormány, ha nem várná meg, amíg ebből még komolyabb lázadások is kialakulnak.

A munkajogász Trenyisán Máté végig azt hangsúlyozta, a 24 hónapos munkaidőkeretet 12 hónapos átlagben kell nézni. Ha pedig így nézzük, heti átlag 48 órát lehet legálisan dolgoztatni, de a rendelet helyzettől függően a heti 60-62 óra legális munkát is lehetővé teheti, mindenféle kompenzáció nélkül. Szerinte ez az európai és még a magyar jogban sem egyértelmű ennek a helyzetnek a megítélése.

„Nem kellene a sorsot kísérteni” – értékelte a helyzetet.

A teljes beszélgetés megtekinthető a fenti felvételen, amit április 16-n élőben közvetítettünk a Mérce Facebook oldalán. Korábban az ellenzéki pártok képviselőivel is beszélgettünk élő műsorban a kormány gazdaságvédelmi akciótervéről, ezt itt lehet visszanézni.