Csütörtökön megérkeztek az első kelet-európai idénymunkások Németországba, akik a nemzetközi megállapodás értelmében a koronavírus miatti határlezárások és korlátozások ellenére beutazhattak a nyugat-európai országba. A német mezőgazdasági miniszter, Julia Kloeckner szerint a terv az, hogy áprilisban, majd májusban is 40-40 ezer kelet-európai munkás utazzon Németországba.

A beutazó munkásokat szigorú egészségügyi átvilágításnak vetik alá, majd érkezésük után két hétig a többi dolgozótól elkülönítve kell élniük és dolgozniuk, valamint védőruházatot kell hordaniuk.

Kloeckner sajtótájékoztatón elmondta, hogy „nem lesznek egyéni kirándulások, amikor ideérkeznek, és minden cégnek kötelező biztosítania a megfelelő távolságot az utaztatás és a csoportos munka közben.”

A beutaztatást a Eurowings légitársaság végzi, náluk kell minden dolgozónak elöljáróban regisztrálnia. Eddig 9900-an regisztráltak áprilisi munkavégzésre és 4300-an májusira.

A járványhelyzet egyértelműen rávilágított arra, mekkora mértékben támaszkodik Nyugat-Európa a kelet-európai munkaerőre: az ausztriai Burgenlandban ingyenes szállással és egyéb kedvezményekkel igyekezték a Magyarországról ingázó ápolókat maradásra bírni, Nagy-Britanniában iparági számítások szerint 90 ezer mezőgazdasági munkás hiányzik a rendszerből (az eddig a szektorban dolgozók nagy része Romániából és Bulgáriából érkezett), Németországban pedig mindkét említett ágazat megszenvedi a járványt – kb. 300 ezer ápolásra szoruló német állampolgárt látnak el kelet-európai (többnyire lengyel) gondozók, míg a mezőgazdaságban szintén 300 ezer kelet-európai munkás dolgozott tavaly.

Ebből a rövid felsorolásból is látszik, hogy azokba a munkakörökbe importálják a perifériáról az embereket, melyek jellemzően kevésbé vannak megfizetve, illetve megbecsülve.

Ezek a vendégmunkások nyilván így is sokkal többet keresnek, mint amennyit ugyanazért a munkáért otthon kapnának – máskülönben valószínűleg nem hagynák el hazájukat, különösen nem egy világjárvány idején.

A határok lezárása és az olyan ágazatok, mint a turizmus és a vendéglátás kiemelkedő érintettsége következtében rengeteg ingázó dolgozó és vendégmunkás veszíthette el egyik pillanatról a másikra az egzisztenciáját. Ausztriában például a márciusban elbocsátottaknak csak a 61 százaléka volt osztrák – a G7 összefoglalója alapján nagyjából minden hetedik ott élő és dolgozó magyar munkanélküli lett.

Ha ilyen szempontból nézzük a helyzetet, a kelet-európai munkavállalók és a nyugat-európai gazdaság is jól jár azzal, ha külön intézkedésekkel segítik a döntéshozók a dolgozók „importját” a perifériáról a járványhelyzet ellenére is. Több szempontból mégis problémás ez.

Az egyik szembetűnő probléma az, hogy ez a hozzáállás veszélyezteti a kelet-európai dolgozók egészségét és életét a nyugat-európai gazdaság egészsége érdekében.

Jelenleg bármilyen mozgás veszélyes lehet, de a csütörtökön nyilvánosságra került felvételek tanúsága szerint pont a Németországba utazó románok különösen aggasztó körülmények közt várakoztak a kolozsvári repülőtéren. Nagyjából 2000 idénymunkás zsúfolódott hosszú, tömött sorokba a repülőtér előtt, miután a toborzócégek nem gondoskodtak arról, hogy különböző gyülekezési  időpontokat hirdessenek meg a gépek indulásának megfelelően.

A csütörtöki jeleneteket követően a román hatóságok vizsgálatot indítottak az ügyben, péntekre pedig már felfestésekkel rendezték a várakozókat megfelelően távolságtartó sorokba – mondjuk a repülőkön már minden bizonnyal így is úgy is szorosan egymás mellé kerültek az emberek.

Az ennél mélyebben húzódó probléma azonban a centrum és a periféria közötti egyenlőtlenségek fenntartása és kiaknázása még ebben a helyzetben is.

Ahogy korábban írtuk, „a nemzetközi kapitalista rendszer jellegéből fakadóan, ami nagyban épít a területi gazdasági egyenlőtlenségekre, a centrumországokban összpontosuló tőke a periféria kizsákmányolásának útján tud profitábilisan működni.” A nyugati országok keletről importálják az olcsó munkaerőt, ami nélkül alapvető működésüket sem tudják biztosítani – ennek ellenére a vendégmunkások általában nem élvezhetnek ugyanolyan anyagi és szociális jogokat, mint a munkaadó ország állampolgárai.

Legalább a koronavírus következtében ezek az egyenlőtlenségek jóval egyértelműbbé váltak.