Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Koronavírus és erőből megtolt nyugdíjreform Franciaországban

Az elmúlt héten, mint mindenütt a világban, Franciaországban is az egyik főtéma a koronavírus volt. Az volt már a 423 fertőzés felfedezését és a 7 halálesetet (március 5. esti adat) megelőzően is. Korzikát kivéve az ország minden régiójából jelentenek koronavírus-fertőzéseket, ami önmagában aggasztó. Paradox módon örülni kell annak, hogy ennek a betegségnek „köszönhetően” fog a köztársasági elnök és kormánya intézkedni a nyugdíjreformtól független, hónapok óta tartó társadalmi válság, elégedetlenség egészségüggyel kapcsolatos okainak orvoslása irányában.

A gazdasági miniszter megígérte, hogy a spekuláció megakadályozása céljából szabályozni fogja a kézfertőtlenítő szerek gyógyszertárakban és drogériákban kiírt nyílsebesen emelkedő árát. Itt a szót még nem követte tett. Március 4-én még az árak emelkedéséről, és a szerellátás hiányáról cikkezett a sajtó.

A frissen hivatalba lépett egészségügyi miniszter egy pozitív intézkedéssel állt elő: hirtelen megajándékozta a kórházakat 260 millió euróval, amely noha nem kompenzálja elődjei tevékenységét, a kórházaktól megvont állami támogatásokat, a leépített személyzetet és ágyakat, de valamit mégis enyhít a kórházakban uralkodó siralmas viszonyokon.

A parlamentben egy, az LREM-től (La République En Marche!), Macron pártjától elpártolt képviselő, még mielőtt a koronavírus átlépte volna Franciaország határát, riasztott a betegség terjedésének megakadályozásához szükséges feltételek hiányáról. Felszólította a kormányt, hogy vonja vissza a miniszterelnök december óta érvényben lévő intézkedését, amely előírja, hogy a politikai menedékjogot kérők csak az ország területén való tartózkodás kezdetétől számított 90. naptól részesülhetnek orvosi vizsgálatban és kezelésben.

Akkor azzal érvelt, hogy a menekültek kihasználják a francia egészségvédelmet, és kifejezetten gyógyulás céljából menekülnek Franciaországba; emellett, tegyük hozzá, nem ártott egy vonzó gesztus Le Pen választóinak megnyerésére. Ez az intézkedés, hangsúlyozta a volt LREM-képviselő, most kemény akadályt jelent a netán koronavírust hordozó, a telet sátrakban átvészelő menekültek ellátásában, és a járvány megfékezésében.

Az újabb gazdasági világválság kiváltását ígérő koronavírus (még) nem szorította háttérbe a nyugdíjreformtörvény körüli hazai válságot.

Február 29-én, szombat délután, a parlamenti tanácskozó teremben egy nem várt miniszterelnöki bejelentés rázta fel a foteljukba süppedt képviselőket: a kormányfő közölte, hogy az alkotmány 49.3 cikkelyéhez folyamodik, ami a parlamenti vita és szavazás végét jelenti az alsóházban.

Ezt megelőzően a sajtó kampányt folytatott az ellenzéki pártok, elsősorban a baloldali France Insoumise (FI) ellen, időhúzással, obstrukcióval vádolva őket. Jean-Luc Mélenchon, az FI parlamenti frakció vezetője számára a reform, szerinte ellenreform, olyan horderejű – az Államtanács megfogalmazása szerint 1945 óta a társadalmi szerződés egyik alapját borítaná fel –, és olyan horribilis összegeket vonna el az államháztartástól, hogy a módosítási javaslatok kifejtéséhez, megvitatásához a Macron által beütemezett két hét valóban nem elegendő.

A jobboldal is vehemensen bírálta a módosítások megvitatására szánt két hetet. A Les Républicains (LR) frakcióvezetője szerint minimum hat hétre lesz szükség a javasolt módosítások megvitatására. A határidő rövidre szabásának egyetlen oka, mondta, hogy Macronnak életbevágó, hogy a vita lezáruljon az önkormányzati választások előtt. Arról már volt szó, hogy az Államtanács januárban mennyi következetlenséget, összecsapott, át nem gondolt, homályosan megfogalmazott pontot talált a nyugdíjreform-tervben. Néhány összekapkodott kozmetikai simítástól eltekintve, gyakorlatilag változatlanul került a képviselők elé. Tehát volt min vitatkozni.

Noha a szombati bejelentést megelőzően sok szó esett a parlamentben és a sajtóban a 49.3 lehetőségéről (a 24 órán belül benyújtható kormány elleni bizalmatlansági indítvány már készen állt, úgy a jobb- mint a baloldali frakcióvezetők fiókjában), még a bejelentést megelőző napon is több képviselő, köztük egy LREM-es is, azt feltételezte, hogy a kormány, saját érdekében eláll ennek a nagyon rossz emlékű cikkelynek a felélesztésétől. Mindannyian tévedtek.

Az elkövetkezendő napok, hetek fogják eldönteni, hogy kinek volt igaza. Macronnak, aki ütemtervéhez ragaszkodva, még az önkormányzati választások előtt túl akart lenni a parlamenti vitán, vagy azoknak, akik úgy gondolták, hogy ez olaj a tűzre, és veszélyezteti az elnök hosszabb távú terveit.

Március 3-án a jobboldal egyfelől, másfelől a baloldal három pártja, (az FI, a Kommunista Párt és a Szocialista Párt) egy-egy bizalmatlansági indítványt nyújtott be a kormány ellen. Az aktus jelképes volt, mert az LREM többségben van, tehát mindenki tudta, hogy le fogják szavazni. Az értelme annyi volt, hogy az erről folyó március 3-i vitán az ellenzéki képviselők a nyilvánosság előtt kifejthették, miért kívánják a kormány lemondását és új választások kiírását.

Sokan teszik fel a kérdést, mi is tulajdonképpen a 49.3 alkalmazásának értelme, hiszen nem gyorsítja meg jelentősen az ügymenetet. A reformterv két kategóriába tartozó törvényeket foglal magába. Az egyik kategória a „rendes” (ordinaire) törvényeké, amelyek megvitatásából a miniszterelnök kizárhatja a parlamentet, míg az az öt törvényjavaslat, amelyek a köztársaság alkotmányában szereplő intézményeinek működéséhez, szabályozásához nyúlnak – például megszüntetnék a nyugdíjrendszernek a társadalombiztosítás alá való rendelését –, az úgynevezett „organikus” törvények kategóriájába tartoznak.

Ez utóbbiak megvitatásából nem zárható ki a parlament. Tehát a vita folytatódik. Az öt „organikus” pontot illetően körülbelül 1600 módosítást javasol a parlament, és nem valószínű, hogy az ellenzéki képviselők magukévá akarják tenni a macroni ütemtervet.

Egy másik fontos lassító tényező az LR-többséggel rendelkező szenátus. A 49.3 aktiválása, a bizalmatlansági indítvány leszavazása után a reformterv „rendes” törvénycikkei egyenesen a szenátushoz kerülnek vitára és szavazásra, amely azonnal bejelentette, hogy áprilisig nem kezdi el a vitát; megvárja a reformban tervezett nyugdíjrendszer finanszírozására létrehozott „konferencia” döntéseit.

Ez a konferencia, amely a „társadalmi partnereket”, többek között a szakszervezeteket vonta be, egyre nehezebben működik; két „partner” szakszervezet már becsapta maga mögött a konferenciaterem ajtaját. A 348 szenátorból mindössze 23 LREM-es, és valószínű, hogy az itt is jelentősen elhúzódó viták után a reformterv nagy számú módosítással fog visszakerülni a parlamenthez egy második vitára. Itt azonban már csak akkor lesz alkalmazható a 49.3, ha a vita kitolódik a szeptemberben kezdődő parlamenti ülésszakra, mert a törvény előírja, hogy egy parlamenti ülésszakban csak egyszer lehet elsütni.

Összefoglalva, Macron TGV-jét, nagysebességű vonatát a mostani technikai és politikai akadályok sorozata egy időre vakvágányra kényszerítették. A kérdés az, hogy a fennmaradó két évben, 2022-ig, a vonatnak lesz-e még lehetősége visszanyerni az indulásnál, 2017-ben ígért sebességét, konkrétan, mi lesz a többi beígért nagyszabású reformmal?

A következő megmérettetést a március 15-én és 22-én esedékes önkormányzati választások jelentik.

Előre láthatóan ezek se kecsegtetik átütő sikerrel az elnök pártját. A nagyvárosokban – Lyont kivéve, ahol Macron első, 2018-ban lemondott belügyminisztere a jelölt – sehol nem esélyesek az LREM listavezetők. A Le Havre-ban listavezető miniszterelnöknek az első fordulóban egyenlőre komoly esélyt adnak a közvélemény-kutatások, de ellentétben öt évvel ezelőtti sikerével, most szüksége lesz a második fordulóra, ami bizonytalanná teszi a helyzetét. A 49.3 bejelentésének estéjén a tiltakozók több mint száz fős csoportja betörte és összefirkálta választási irodájának utcára néző üvegfalát.

A társadalmi mozgalmak, sztrájkok alakulásától sok függ. A bizalmatlansági indítvány beadásának és megvitatásának napján az ország nagyvárosaiban a szakszervezetek tüntetésekkel támogatták a parlamenti baloldalt. Párizsban a Place de la République-től a Bourbon-palotához, a Nemzetgyűlés épületéhez vonultak a tiltakozók. Ugyanezen napon Párizsban a gimnazisták is tüntettek az érettségi-reform ellen.

Március 8-ára a feministák szervezik a nők nemzetközi sztrájkját és nagynak ígérkező tüntetését. A nemzetközi feminista mozgalom sztrájkfelhívásaira Franciaországban 2018-tól a toulouse-i feminista és a nemi kisebbségi csoportok szervezték a sztrájkot és tüntetést a párkapcsolatokban elkövetett nőgyilkosságok és a nemi megkülönböztetés legkülönbözőbb formái ellen, és azóta az ország egyre több részéből egyre több francia város feministái csatlakoznak hozzájuk.

Idén az ország minden részén szerveződnek az „À cause de Macron” nyugdíjreform elleni flashmobjai. Közös megegyezésre minden tüntetésen a flashmobban részt vevők fognak a menet élén táncolni-vonulni. A Solidaires szakszervezet csatlakozik a mozgósításhoz.

A szórólapjukon olvasható „Feministák sztrájkoljunk március 8-án! Legyünk mi a nagy nyerők!” utalás a kormány közgazdászok, szociológusok, szakszervezeti vezetők által többszörösen megcáfolt állítására, amely szerint a nyugdíjreform nagy nyerői a nők lesznek. A szakszervezet feministáinak egyik célja, hogy „március 8. az általános társadalmi mozgalomban (is) fordulópontot jelentsen”.