Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Két „tejfehér” állam után a demokrata előválasztás ráfordul a sokszínűségre

A múlt hétfői iowai jelölőgyűlésekkel, illetve a tegnapi New Hampshire-i voksolással lezajlott az amerikai Demokrata Párt előválasztásának első két fordulója, ám az előzetes várakozásokkal ellentétben az igen népes jelölti mezőny nem egyszerűsödött túl sokat.

Ahogy arról mi is beszámoltunk, szavazatösszesítési gondok akadtak múlt héten Iowában, így több hosszú napot kellett várni a végeredmények közzétételére. Ám még az eredmények után sem lett sokkal tisztább a helyzet: a demokratikus szocialista Bernie Sanders szavazatszámokat tekintve első helyen végzett, de a centrista Pete Buttigieg több kötött mandátumú küldöttet szerzett mégis meg, így mindketten győztesnek mondhatták magukat.

New Hampshire-ben már sokkal egyértelműbb lett a végeredmény, Sanders végzett az élen, és bár néhány amúgy is alacsony támogatottságú jelölt be is jelentette visszalépését, még így is hat olyan jelölt van, aki valamilyen módon esélyesként tekint magára. A már emlegetettek mellett ott van még

  • Joe Biden egykori alelnök, aki mindkét államban botrányosan rosszul teljesített;
  • a szintén a párt balszárnyához tartozó Elizabeth Warren;
  • a New Hampshire-ben erős harmadik helyre befutó Amy Klobuchar;
  • és persze New York multimilliárdos ex-polgármestere, Michael Bloomberg, aki csak a március 3-ai, 14 államot magába foglaló előválasztási dömpingben, szuperkedden kerül fel a szavazólapokra.

Az első két állam tehát nem teljesítette hagyományos funkcióját, a mezőny szűkítését. Holott két olyan államról van szó, amely egyébként egyáltalán nem reprezentatív a demokrata szavazóbázis tekintetében – túlnyomórészt fehérek lakják, sőt New Hampshire-ben a jómódú diplomások aránya is jelentősen magasabb -, így valójában egy csöppet sem kerültünk közelebb ahhoz, hogy megtudjuk, ki lesz Donald Trump kihívója a novemberi elnökválasztáson.

Néhány dolog azért mégis átalakult az elmúlt szűk két hétben, érdemes ezeket számba vennünk, hogy megértsük, mire is számíthatunk a szuperkedden és az addig még lezajló két előválasztási fordulóban.

1. Bernie az élen

A lassan egy éve zajló kampány során végig stabil támogatottságot maga mögött tudható Sandersnek voltak olyan időszakai, amikor a demokrata szavazókat szondázó országos felmérésekben a harmadik helyre csúszott vissza, köszönhetően Joe Biden és Elizabeth Warren látványos, de ideiglenes megugrásainak.

Warren kampánya azonban tavaly november óta stabil lejtmenetben van, Biden támogatottsága pedig az iowai negyedik, illetve a New Hampshire-i ötödik helyezés nyomán van összeomlóban.

Az iowai előválasztás óta készült országos felmérések többsége már Sanderst méri első helyre.

A RealClearPolitics felmérésaggregátora szerint tehát jelenleg így néz ki a jelöltek támogatottsága a demokrata választók körében:

  • Sanders: 23%
  • Biden: 20,4%
  • Bloomber: 13,6%
  • Warren: 13%
  • Buttigieg: 10,4%
  • Klobuchar: 4,4%

A FiveThirtyEight igen komplex, a közvélemény-kutatások mellett rengeteg más szempontot integráló előrejelzési modellje, nem meglepő módon, Sandersnek adja a legtöbb esélyt a demokrata elnökjelöltség megszerzésére. Ám ez még mindig egy igen alacsony, 37 százalékos esély.

A szavazatszámok tekintetében két fordulót is megnyerő jelöltet a média ilyenkor már sok esetben fel is ken a jelöltség hivatalos várományosának, de Bernie esetében az egyébként demokraták felé hajló mainstream média egyáltalán nem így viselkedik. A hírtelevíziók versenyt futnak abban, hogyan tudnák eredményeit megkérdőjelezni, szavazóit megbélyegezni (például, a Holokausztban rokonat elvesztő zsidó jelölt szimpatizánsait a nácik barna ingeseihez hasonlítani), és szakpolitikai javaslataiba beleolvasni Amerika bedöntését.

Beszédes példa, hogy bár Sanders megnyerte New Hampshire-t, a teljes mainstream média úgy tárgyalta a fordulót, hogy Amy Klobuchar meglepetésszerű harmadik helyét, illetve Buttigieg erős második helyezését hangsúlyozta csupán. A sandersista szimpátiákkal nem vádolható Nate Silvernek, A FiveThirtyEight főszerkesztőjének Twitteren kellett kikelnie ez ellen:

Bernie ennek a brutális médiaellenszélnek a dacára tudott az éllovas pozíciójába jutni, szóval van még bőven tér növekedni. Sőt, muszáj lesz.

2. Bernie-nek ki kell törnie a 25 százalékos tartományból

Az eddigi két előválasztás során készített exit-poll felmérések azt mutatják, hogy mindkét államban a választók egy jelentős hányada, csak a voksolás előtti pár napban döntötte el, kire húzza be az X-et. És nagy részük nem Bernie-hez ment.

Ebből az látszik, hogy a vermonti szenátor stabil és elkötelezett bázissal rendelkezik, amelyik nagyobb, mint a többi jelölt iránt erősen elkötelezettek csoportja külön-külön, ám a bizonytalanabbak megszólításán még van mit dolgozni.

A mostani stabil, 25 százalék körül támogatottság csak addig elegendő a jó szerepléshez, amíg a centrista tábor több, viszonylag azonos erejű jelöltre oszlik szét,

ám amint a Buttigieg-Biden-Klobuchar-Bloomberg négyesből valamelyik megerősödik, a többiek pedig elkezdenek visszalépni, onnantól ez már nem egy életbiztosítás.

Sandersnek tehát szüksége van arra, hogy a következő néhány fordulóban jelentősen felülteljesítse az elvárásokat.

Erre a február 22-i nevadai forduló több szempontból is alkalmas lehet. Az államban Sanders már négy éve is jól teljesített, és demográfiailag is sokkal kedvezőbb terep ez számára, mint az eddigiek. A nevadai demokrata szavazók egy jelentős része latinó, körükben pedig már jó ideje magabiztosan vezet. Sőt az államban magas a szolgáltatói szektorban dolgozó, alacsony keresetű emberek száma is, ebben a kategóriában pedig szinté utcahosszal a legnépszerűbb jelölt.

A szakszervezetek és dolgozók által kedvelt politikust, igaz, nem támogatja a helyi vendéglátóipari szakszervezet, sőt az utóbbi napokban nyíltan kampányol is ellene.

Nevadában január eleje óta egyetlen felmérés sem készült, szóval nem világos, hogy ki lesz itt Bernie legkeményebb vetélytársa.

A megbízható alapbázis persze azt is jelenti, hogy még a nevadai, sőt a február 29-i, dél-karolinai előválasztáson sem muszáj túlteljesítenie, de a szuperkedden – főleg olyan nagy lakosságú államokban, mint Kalifornia és Texas – ezt már nem kerülheti el. Már csak azért sem, mert a médianarratíva egy szerényebb első helyezést is képes vereségként beállítani.

3. Biden mindet egy lapra tesz fel

Barack Obama egykori alelnöke már a hivatalos indulásának bejelentése előtt is vezette az országos felméréseket, és egy rövid őszi időszakot leszámítva – amikor Warren előzte meg – így maradt ez egész az iowai jelölőgyűlésekig.

Biden kampánystábja egyetlen üzenetre építette fel a jelöltet: Biden a választók számára leginkább elfogadható (electable) jelölt, akinek legnagyobb potenciálja van legyőzni Donald Trumpot. Ez alapvetően egy erős érv az amerikai politikában, ám egy negyedik és egy ötödik helyezés után nehéz fenntartani hitelesen az állítást, miszerint neki vannak a legjobb választási esélyei.

A kampánystáb most kapkod, Biden pedig újra mindent egy lapra tesz fel: az őt hagyományosan támogató fekete szavazókra. Az ex-alelnök szerint az eddigi eredmények nem túl relevánsak, mert nem képezik le a demokrata szavazók sokszínűségét, ám az afroamerikai demokraták által dominált dél-karolinai előválasztáson majd minden visszazökken az eredeti kerékvágásba.

Pár hete ez talán még igaz is lett volna, ám úgy tűnik, hogy Biden fekete „biztonsági övét” két oldalról is gyalulják.

A centrumból Bloomberg költ elképesztően magas összegeket reklámokra a sokszínűbb demográfiájú államokban, másrészt pedig Sanders csökkenti rohamléptekkel Biden előnyét a feketék között.

Ebben a demográfiai csoportban Iowa előtt Bernie még 18 százalékkal maradt le Bidentől, egy friss felmérés szerint hátránya mára 8 százalékosra csökkent.

A nem fehér (tehát a feketék mellett a latinókat és ázsiai-amerikaiakat is magába foglaló) demokraták között pedig Sanders mára ez első helyre tört.

Ha ez a tendencia folytatódik, úgy február végére Biden egyetlen ütőkártyája is kiesik a kezéből, és félő, hogy arról a pontról már nincs számára más út, csak a visszalépés.

4. Sikerülhet Buttigieg-nek megvetnie a lábát?

Az Indiana egyik kisvárosának polgármesteri székéből januárban távozó 38 éves Buttigieg országos támogatottsága még mindig alacsony, de az iowai és New Hampshire-i erős teljesítményének, illetve a média nyílt szimpátiájának köszönhetően egész tisztességes lendületet tudott generálni saját kampányának.

Iowa és New Hampshire azonban kiváló terepet jelentettek a nyíltan meleg egykori polgármesternek, hiszen fehér, idősebb és jobban képzett választói bázisa ebben a két államban felülreprezentált.

A nagy kérdés, hogy az itt felhalmozott lendületet képes-e átvinni a sokszínű államokra is. A Monmouth Egyetem friss felmérése szerint Buttigieg támogatottsága a nem fehér demokraták között csupán 8 százalék, külön a feketék között pedig ennél még alacsonyabb is.

Egy saját sokszínűségére büszke, választói erejét is sok tekintetben a kisebbségeknek betudó párt esetében elképzelhetetlen egy ilyen politikus elnökjelöltsége. Annál is inkább, mert Buttigieg fő üzenete, hogy egyesítené a párt különböző csoportjait, ami a kisebbségek nélkül igencsak fából vaskarika.

Buttigieg másik problémája, hogy az elkötelezett sandersista tábor ki nem állhatja őt, ami pártegyesítési szempontból szintén problémásnak bizonyulhat.

5. A Bloomberg-faktor

A kaotikus mezőny további nagy kérdése, hogy mennyire életképes a New York-i expolgármester kampánya a médiabuborékon kívül. Bloomberg eddig igen szimpatikus hozzáállást kapott a mainstream médiától, és indulásának novemberi bejelentése óta már 350 millió dollárt öntött médiareklámok vásárlásába saját 60 milliárd dolláros vagyonából.

A kisadományok tekintetében élen járó Bernie ehhez képest majd’ tízszer kevesebbet, 37 millió dollárt költött el ezen a területen.

Bloomberg azonban csak a szuperkedden kerül fel először hivatalosan a szavazólapokra, így a felméréseken és a médiaszerepléseken túl nem igazán eldönthető, élesben, hogy is fog teljesíteni.

Bár jelentős szeleteket harap épp le Biden támogatói bázisából, milliárdos státusza és New York polgármestereként fenntartott rasszista rendészeti gyakorlatai is ellene dolgozhatnak. Épp tegnap szivárgott ki egy pár évvel ezelőtti hangfelvétel, amelyen többek között ilyen kijelentések hangzanak el Bloomberg szájából: „a gyilkosok és a gyilkosságok áldozatai is fiatal kisebbségi férfiak”, akikről „elég egyszer leírást adni, több példányban le lehet másolni, majd kiküldeni a zsaruknak”.

Az üzletember-politikus azóta bocsánatot kért, csöppet sem biztos, hogy ez hatékony kármentésnek bizonyul majd.

A mezőny tehát még nagyon fluid, és bármi megtörténhet, már csak ezért is izgalmas lesz követni a fejleményeket. A FiveThirtyEight előrejelzése szerint

jelenleg szinte ugyanakkora az esélye Bernie győzelmének, mint annak, hogy a júliusi közepi hivatalos demokrata jelölőkongresszusig egyik jelölt sem szerzi meg a győzelemhez szükséges számú (idén: 1990) kötött mandátumú küldöttet.

A Demokrata Pártban 1952-ben volt utoljára ilyen.

Olvass tovább!