Vasárnap, azaz ma időközi választásokat tartanak a XXII. kerületben, Budafok-Nagytétényben, a nyolcas számú egyéni választókörzetben. Az október 13-i ellenzéki győzelmet követően ugyanis a kormánypárti oldal kifogást nyújtott be, a szavazatokat újraszámolták, az eredmény döntetlen lett. A versenyt különösen izgalmassá teszi, hogy az ellenzéki összefogást még októberben elárulta néhány volt MSZP-s képviselő, ezért még nehezebb megjósolni az erőviszonyok alakulását.

Előzmények

Meglepően nagy győzelmet hoztak az októberi önkormányzati választások  Budafokon: bár az általam meginterjúvolt képviselők szerint abszolút billegő kerületről van szó, a 12 egyéni körzetből 10-ben mégis az ellenzékre adta le szavazatát a lakosság.

Ebből egy eredményt támadott csak meg a Fidesz: a nyolcas körzetet, ahol Nádor Iván DK-s képviselő és Csiszár Zsuzsa indult egymás ellen, itt két szavazatnyi többségből lett döntetlen az újraszámlálás után.

Nádor Iván ősszel először indult képviselői helyért, hat éve a Demokratikus Koalíció tagja, korábban villamosmérnökként dolgozott. Csiszár Zsuzsa 17 éve a Fidesz képviselője; a jelöltről először akkor számoltunk be, amikor az önkormányzat által kilakoltatott Károly ügyének tárgyalására nem engedték be kollégánkat, majd ezek után a telefonját is kitépték a kezéből, amellyel közvetíteni szeretett volna.

A kerületi DK-irodában ülve arról kérdeztem Nádort, milyen volt a felülvizsgálat folyamata.

A politikus arról számolt be, hogy egyrészt az is meglepő volt számára, hogy nyert, ám annak a híre, hogy felülvizsgálati kérelmet adtak be a körzetében, még nagyobb meglepetésként érte. A megválasztott képviselő mandátuma 72 óra elteltével lesz jogerős, állítása szerint nagyjából a „71 és feledik órában”, napokkal a választások után jelezte választókörének három szavazóköréből egy-egy ember, hogy szabálytalanság történt: pár, Csiszárra leadott szavazat keveredett Nádor borítékjába. (A  választásokat követően több, az ellenzék által megnyert helyen élt kifogással a Fidesz, például Budapesten az első, a kilencedik és a nyolcadik kerületben, általában feltehetően azért, hogy húzhassák az időt az adott politikus hivatalba lépéséig.)

A képviselőjelölt azt mondta: természetesen nem akarja kétségbe vonni az Ítélőtábla döntését, ám rutinos szavazatszámláló bizottsági tagként (a DK színeiben az utóbbi években pártdelegáltként minden szavazásnál jelen volt) nehezen tudja elképzelni, hogy a szabálytalanságot nem vették hamarabb észre, hiszen ilyenkor a bizottság kormánypárti és ellenzéki tagjai is feszülten figyelik egymást, nehogy valamelyikük hibázzon.

Mielőtt leragasztanák a szavazatokat tartalmazó borítékot, a 7-8 ember újra és újra végigszámolja az eredményt, hogy később aláírásukkal bizonyítsák: nem csúszott hiba a gépezetbe, valóban annyi lap található a borítékban, mint amennyit ráírtak. A választási törvény értelmében pusztán kis szavazatszám-különbség miatt nem lehet panasz benyújtani:

„Itt nem lehet csalni – nem is az, hogy nem lehet, nem csalnak.”

A Nádor által eredetileg megnyert körzet abból a szempontból is érdekes, hogy a szavazók itt nem követték azt a mintázatot, hogy „csomagban”  szavaznak. Tehát a kormánypárt felé húzók Tarlós Istvánra főpolgármesternek, Karsay Ferencre kerületi polgármesternek és a helyi fideszes egyéni jelöltre; az ellenzékiek pedig Karácsony Gergelyre, Havasi Gáborra, az ellenzéki összefogás kerületi jelöltjére, illetve a helyi ellenzéki egyéni jelöltre. Nádor körzetében kimagasló eredményt ért el Karsay – mintegy 16 százalékkal többen választották őt, mint Havasit -, mégis, kis szavazatkülönbséggel ugyan, de egyéniben képes volt nyerni Nádor Iván.

Az időközi választás kiírását követően beindult a kampány: Nádor Iván a szóróanyagait – amelyben bemutatkozik, illetve ismerteti programját – kopogtatva kezdte el járni körzetét, ahol arra hívták fel a figyelmét a szomszédok, hogy a mellettük lévő önkormányzati bérlakásba több levél is érkezett a Választási Irodától, román nevű címzettek részére, akikkel állításuk szerint senki sem találkozott még a házban. A törvény értelmében ezek a személyek, mivel névjegyzékbe vannak véve, szavazásra is jogosultak.

„Nem állítom, hogy itt csalás történt – de ha sok idegen van bejelentve egy lakásba, az félreviheti a szavazást” – mondta Nádor.

Olyan karácsonyi hírlevelet is kaptak a lakosok az önkormányzattól, amelynek tetején minden esetben a fideszes képviselőjelölt neve díszelgett, függetlenül attól, hogy az adott körzetben megválasztották-e vagy sem: Nádor körzetében ezen a szóróanyagon természetesen Csiszár neve szerepelt.

Nádort többször támadták azzal, hogy nem a kerületben él. Bár a törvény azt sem tiltja, hogy a képviselő azon a kerületen kívül lakjon, amelyben indul, itt nem ez a helyzet: Nádor a körzetétől 3 buszmegállónyira, Csiszár a szomszédok állítása alapján viszont életvitelszerűen valahol a belvárosban lakik, amelyet legfrissebb vagyonnyilatkozata sem cáfol meg.

„Nagyon sugalmazó ez is, meg a hírlevél is” – mondja.

Csiszár szóróanyagán egyébként nem szerepelt konkrét program, a lakosságnak kellett egy 1-től 5-ig terjedő skálán bejelölnie, mennyire tartják fontosnak az adott kerületi ügyeket, a képviselőjelölt pedig azt ígérte, ennek mentén lát majd neki a munkának, ha megválasztják.

Összefogás és árulás

Hogy a teljes ellenzéki palettát lefedjem, több képviselőt is meginterjúvoltam a kerületi viszonyokról: Tóth Endrét, a Momentum helyi elnökét, dr. Staudt Mátét a Jobbiktól és Kóber Györgyöt, az egyik helyi civil egyesület, a Közösség Dél-Budáért tagját, amely egyesületben 11. és 22. kerületiek egyaránt tevékenykednek. A felsorolt szervezetek mindegyike egységesen támogatja Nádor Iván jelöltségét.

Szinte mindannyian a 2018-as rabszolgatörvény megszavazásig vezették vissza az összefogás születését: ekkor ugyanis együtt nyújtottak be egy javaslatot a kerületi közgyűlésben, amellyel azt szerették volna elérni, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő cégek ne alkalmazzák a frissen megszavazott törvényt. Endre szerint már ekkor is sejteni lehetett, hogy valamiféle, az egységet megbontó szivárogtatás történik: a Momentum ugyanis molinós gerillaakcióval készült az ülésre, hiszen számítottak arra, hogy szavazás nélkül lekerül majd a napirendről.

Az eredeti terv szerint ekkor feltartották volna molinóikat, ám Karsay Ferenc egy másik javaslatot vezetett fel azzal a kijelentéssel, hogy „egy rosszul előkészített indítványról van szó, amelyet nem érdemes most megtárgyalni”: a rabszolgatörvény helyett a hivatal dolgozóinak szabadságolásáról volt szó. Mikor végül felmerült az ellenzék által benyújtott javaslat megtárgyalása, a momentumosok akciójára válaszként a Fidesz is előhúzta a molinóit. „Hacsak nem szólt nekik senki erről az akcióról, nem hiszem, hogy maguktól ugyanarra gondoltak, amire mi” – tette hozzá.

Többen is úgy írták le a kiegyezést, mint egy döcögősen induló, néhol mélypontokkal teli folyamatot, amelyből a végére egy tényleg olajozottan működő gépezet lett.

„Nem értettünk egyet mindenben, de ez így normális, hogy a-tól z-ig sokféle párt van, mert így lehet mindenféle igényt képviselni. Voltak viszont közös minimumok: demokratikus közélet, a Fidesz hatalomgyakorlási technikájának meggátolása, illetve a kerületi eseményekről érdemben beszámoló, elfogulatlan sajtó”– mondta Staudt Máté. 

A közös polgármester-jelölt személyét eldöntendő is voltak vitáik, ám végül azért állapodtak meg a volt mentőápoló, Havasi Gábor személyében, mert úgy látták, hogy ismeretlensége nem feltétlenül hátrány, sőt, kifejezett előny kovácsolható belőle: a lakosságnak nem volt vele szemben ellenérzése, és  egy friss arc jobban egyesíti majd a szavazókat.

Bár polgármestert végül nem sikerült váltani (300 szavazattal nyert Karsay Ferenc, Havasi Gábor pedig azóta a Fővárosi Közgyűlésben tevékenykedik egészségpolitikusként), a 12-ből megnyert 10 kerület hatalmas lendületet adott az összefogás tagjainak.

Miután mandátumuk megkezdődött, több követelésüket is sikerült átvinniük, például klímavédelemről, átláthatóságról, illetve azt is elérték, hogy a helyi televízió, a Promontor TV minden testületi ülés után megkérdezzen egy ellenzéki képviselőt is az elhangzottakkal kapcsolatban.

Pedig a 22. kerületi közszolgálati média azelőtt mélyen elzárkózott az ellenzéki álláspontok megjelenítésétől; néha még most is előfordulnak részrehajlások.

A helyiek és az ellenzék által fájlalt  árulásra már rögtön az önkormányzat alakuló ülésén sor került: Daróczi Károly és Dankóné Hegedűs Jolán MSZP-s képviselők, valamint az Ipartestület tagja, Jurás László a Fidesszel együtt szavazott egy napirendi pontról, annak ellenére, hogy az ellenzéki összefogás tagjai még hivatalba lépésük előtt aláírtak egy megállapodás, amelyben többek között az is szerepelt, hogy bejutásuk után nem kötnek alkut fideszes politikussal.

Kóber György azt is hozzátette: az Ipartestület, amely eredetileg iparosok és vállalkozók egyesületeként, független színekben indult, leginkább arról híres, hogy

„mindig oda szavaz, ahol aktuálisan pénz és hatalom van”.

Daróczi és Dankóné ezután visszaadták párttagságukat, jelenleg az általuk alapított Budafoki Baloldal képviseletében ülnek az önkormányzatban. Az eset után nem sokkal tiltakozást szervezett az ellenzék a Városháza elé: Tóth Endre beszámolója szerint ekkora odajött hozzájuk egy helyi lakos, akinek a lánya első szavazóként, abban bízva, hogy az általa preferált ellenzéki helyre megy voksa, rendkívül nagyot csalódott Darócziban. És nem ő az egyetlen.

„Pedig pont ilyenkor kellene megmutatni a fiatalok számára, hogy van értelme a politizálásnak, a  részvételi demokráciának” – tette hozzá.

Az időközi választás

Ebben a helyzetben tehát különösen izgalmas lesz a vasárnap: nem csak a szavazók mutathatják meg újra, hogy igenis a változásra voksoltak – még ha első körben sokuknak csalódnia is kellett -, de az elsöprő ellenzéki győzelem után átfordult, nagyjából kiegyenlített erőviszonyok újra rendeződhetnek. Nádort az összes általam megkérdezett képviselő megfelelő jelöltnek tartja a pozícióra, viszont a körzet, amelyben indul, erősen a kormánypárt felé hajlik, ám a képviselők abban bíznak, hogy az országos, ellenzéknek kedvező hangulat miatt nyerhető lesz.

Nádor szerint a kopogtatás során többnyire pozitívan fogadták; bár olyan is történt, hogy valaki az orra előtt tépte szét szóróanyagát. Egyébként egy harmadik jelölt is indul a kerületben, méghozzá a Munkáspárt színeiben, Benyovszki Gábor, aki a beszámolók alapján eddig nem jeleskedett a kerületi politikai színtéren. A szavazatok elaprózódása természetesen a Fidesz jelöltjének kedvezne; ráadásul arra is volt már példa, hogy a munkáspárti jelölt meglehetősen meghitt viszonyt ápolt a kormánypárttal.

„Ha valaki tisztességgel áll szolgálatba, az nálam nagyon jó pont. De az Ivánnak ez is a szlogenje: tisztességgel szolgálni. Embereket képviselni ugyanis csak úgy lehet, ha nem szakadunk el tőlük – ki kell menni beszélgetni választókkal, becsatornázni a problémáikat a testületbe” – összegezte az ellenzék krédóját Staudt Máté.