Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Masszív általános sztrájkkal tiltakoznak a szakszervezetek Macron nyugdíjreformja ellen

Az egyes szektorokban már szerda éjjel elkezdődött sztrájkban lényegében minden olyan szakma részt vesz, ahol számottevő a szakszervezeti tagság, a nagy konföderációk többsége támogatja a munkabeszüntetést, amely masszívnak ígérkezik.


A korábbi, szakmánként és szervezetenként külön-külön lezajlott szeptemberi tiltakozások, tüntetések és sztrájkok után ez az első közös nagy akciója a munkavállalói szervezeteknek a nyugdíjrendszer átalakítása ellen. A kormány terve ugyan még csak vázlatosan ismert, de a jelenleg létező, összesen 42 különböző nyugdíjrendszert egyesítő koncepció nem győzte meg a dolgozókat arról, hogy valóban egy igazságosabb és hosszú távon is szilárd rendszer jönne létre.

Az Emmanuel Macron által személyesen is felvállalt reform lényege, hogy egységes járulékokat vezetne be, és az ezzel szerezhető pontok lennének aztán beválthatóak a nyugdíj-juttatásra. A jelenleg ismert számok alapján azonban a GDP maximum 14 százalékára rúgó kiadásnak kellene fedeznie a a következő évtizedekben sokasodó nyugdíjasok megélhetését. Eközben ma még nem tisztázott feltételekkel, de nyilván emelkedne az a korhatár is, amely jogosultságot ad a nyugdíj teljes összegére.

Bár az is tudható, hogy az új rendszernek lennének nyertesei és vesztesei, de a nagykép mégis csak arra enged következtetni, hogy összességében tovább kellene dolgozni, jóval alacsonyabb nyugdíjakért. A szakszervezeti akció célja a pontrendszeren, illetve egyéni számlákon alapuló átalakítás megakadályozása, és a mostani rendszer fejlesztése és megerősítése.

A kormány persze megpróbálja kijátszani az egyes dolgozói csoportokat egymás ellen, és úgy állítja be, mintha a privilegizált munkavállalók küzdelméről lenne szó, a többség és az egyenlőség ellenében. A „speciális rezsimeket”, így pl. a vasutasokat vagy az energiaipari dolgozókat amúgy is hagyomány kiváltságosokként bemutatni, így volt ez már 1995-ben is, amikor a napokban sokszor felidézett, 1968 után a leghosszabb, háromhetes sztrájk késztette meghátrálásra az akkori jobboldali kormányt.

Az egyes szakmáknak fenntartott speciális nyugdíjrendszerek olykor valóban jobb nyugdíjazási feltételeket biztosítanak, és az egységes rendszer kialakításakor, 1945-ben ezekre, az akkor már létező, olykor a 19. században kiharcolt kedvezményekre úgy tekintettek, mint olyan szintre, amelyhez idővel fel kell nőnie az általános rezsimnek. A progresszió ígérete az volt, hogy az egységesítés jobb helyzetet teremt a dolgozók többségének, és éppenséggel nem az, hogy az egyenlősítés érdekében fűvágó jelleggel kell eltörölni az egyes szektorokban kiharcolt jogokat és a szakmák, karrierek különbségeiből is adódó eltéréseket.

Macron érvelésében pl. nagy hangsúlyt kap, hogy „tovább élünk”, miközben kisebb jelentőséggel bír, hogy a fizikai munkát végzők várható élettartama, akárcsak az egészségben eltöltött évek száma jóval alacsonyabb, mint a magasabban képzett és szellemi munkát végzők esetében.

A reform elleni mozgósítás egyúttal az elmúlt két évben felgyülemlett társadalmi frusztrációk és elégedetlenség kifejezésére is módot ad, számos területen szektoriális követelések is adódnak az általános érzéshez, hogy a francia szociális rendszer módszeres szétverése történik. Így még érthetőbb, hogy miért egy még be sem terjesztett reform ellen szervezik a 2017-ben hatalomra került Emmanuel Macron eddigi legkeményebb sztrájkját.

A leglátványosabb minden bizonnyal a közlekedésben dolgozók munkabeszüntetése lesz – a nagyvárosokban, így a párizsi agglomerációban is történelmi leállásra készülnek, a párizsi metró 16 vonalából 11-ben csend lesz. Nagyon elszántak a vasutasok is: a vonatok 90%-a nem indul ma el. Beszáll az Air France légi és földi személyzete, a pilóták és a légi irányítók is, akárcsak a szállításban érdekelt más szakmák – taxisok, mentősök, fuvarozók, szemétszállítók.

Több cégnél meghosszabbítható sztrájkot jelentettek be, a vasúttársaság pl. december 5. és 8. közötti dátummal leállította a jegyvásárlást.

900 000 általános és középiskolai tanárt hív munkabeszüntetésre a szektor szinte összes szervezete, a kormány déli információi szerint a pedagógusok csaknem fele nem vette fel a munkát, az iskolák 40%-a zárva lesz. Természetesen a diákszervezetek is teljes gőzzel vesznek részt a mai eseményekben, ők az oktatási reformok, de egy egyetemista novemberi öngyilkossági kísérlete nyomán a diákszegénység ellen is tiltakoznak.

Ezen felül sztrájkolnak az olyan stratégiai szektorokban, mint az olajfinomítók, az elektromos és gázszolgáltatók, ahol a CGT (Confédération Générale du Travail) arra biztatja a dolgozókat, hogy csökkentsék vagy kapcsolják ki az ellátást a középületekben (kivéve a kórházakat) és az olyan cégeknél, ahol „elbocsátások vannak”.

A Renault és a PSA Peugeot Citroën gyáraiban is van sztrájkfelhívás, itt, akárcsak más vállalatoknál, pl. a vasútnál a dolgozók régebbi követelései vagy más konfliktusok adódnak a nyugdíjak kérdéséhez.

Az egészségügyben, ahol 8 hónapja nem sikerült kielégítenie a kormánynak a sürgősségi osztályok ápolóinak sztrájkköveteléseit,várhatóan kisebb lesz a részvétel, itt december 17-re hirdettek akciókat. Az ügyvédek és az igazságügyben dolgozók viszont nagyobb számban csatlakoztak a mai akciókhoz, akárcsak a június óta sztrájkoló tűzoltók, és a rendőrség, ahol jelképesen bezárhatják az őrsöket, forgalomakadályozó ellenőrzéseket vagy lassító sztrájkot terveznek.


A rendőrök persze nem vesznek részt az országosan, sőt világszinten meghirdetett csaknem  250 tüntetésen – feljebb Orléans, alább a tengerentúli Mayotte mai demója látható:


A mai nap egyik nagy talánya az erőszakkal kapcsolatos: a kormány e téren is a résztvevők megosztására játszik, miközben a szakszervezetek méltán tartanak attól – az elmúlt évben elsősorban a sárgamellényesek ellen, de általánosabban is felerősödött rendőri erőszak nyomán -, hogy nehéz lesz a békés jelleget biztosítani.

Az alábbi videón egy igazságügyben dolgozó szakszervezeti tag beszél arról, hogy fél részt venni a mai tüntetésen a szisztematikussá vált rendőri túlkapások miatt:


A délutáni tüntetések előtt megtartott gyűlésekről szóló tudósítások alapján úgy tűnik, hogy a sztrájkolók elég elszántak, a holnapi napra vonatkozó meghosszabbítást több helyütt nagy többséggel szavazták meg a dolgozók. Közben Édouard Philippe kormányfő ma jelentette be, hogy jövő hét végén ismertetik részletesen a reformjavaslatot.

A következő napok a régen óhajtott „konvergencia”, a különféle mozgalmak, így a sárgamellényesekkel lehetséges együttműködésről is szólnak majd – az általános sztrájk kifejezetten jó hangulatban indult meg az ismeretlenbe vezető útján.

Szerda éjjel a Le Monde oldalán jelent meg több mint 180 értelmiségi és művész, köztük Etienne Balibar filozófus, Robert Guédiguian filmrendező és Thomas Piketty közgazdász kiállása a sztrájk mellett. Csatlakozásra hívnak fel mindenkit a „sárga, piros, zöld, fekete vagy szivárványszínű” mozgalmakhoz, és közös gondolkozásra az általuk elképzelt társadalmi jövőképről. Azt remélik, hogy a december 5-én és a következő napokban a legitim düh, de főleg az újra megtalált remény énekel majd a francia utcákon, mert kollektív gondolkozásunk igenis képes lehet alakítani jövőnket.