Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

TGM: „Az anarchisták önmagukhoz híven…”

A Mérce a legutóbbi párizsi klímatüntetésről adott hírt a fősodrú polgári sajtóhoz méltó modorban.

„A kormány ellen tüntető anarchisták önmagukhoz híven kukákat, autókat gyújtogattak, valamint néhány üzlet ablakát is beverték” – írjátok.

Először is: a Black Bloc nem a kormány, hanem a rendszer ellen tüntet. Másodszor: a Black Bloc nem egyszerűen anarchista; saját maga szerint kommunista (is). Harmadszor: az anarchisták taktikája egyáltalán nem mindig erőszakos. Az utcai erőszak minden politikai irányzatra jellemző lehet, 1848-ban a liberálisok lincseltek, Petőfi Sándor élénk helyeslésétől kísérve. („Lamberg szívében kés, Latour nyakán kötél…” – írta a magyar klasszikus nem kifejezetten pacifista-erőszakmentes jellegű, „Akasszátok fel a királyokat” c. liberális-demokratikus-republikánus költeményében.) Az erőszak hol jellemző az anarchistákra, hol nem. Mindenesetre ők voltak a leghatározottabb forradalmi antimilitaristák a történelemben. A tízmilliókat kiirtó reguláris haderőkre nem mondják, hogy „randalíroznak”. Randalírozni csak a forradalmárok szoktak. Amint azt 2010-ben már említettem, valamelyik Habsburg főherceg úgy írta le az 1848-i pesti forradalmat: „einige Judenbuben randalieren” („zsidó fiúk randalíroznak”).

Mi változott?

Nem sok minden.

A Mérce még azt a szokványos hibát is elköveti, hogy „radikálisok”-ról beszél. Ez a fősodrú sajtóból ismert manipulatív álfogalom (akárcsak a párja, a „populista”…) arra jó, hogy a bal- és a jobboldalt nehogy megkülönböztessük egymástól. (Innen ered a szépségdíjas – elterjedt – fogalmazás is, a „baloldali anarchista”: mintha nem lenne minden anarchista ultrabaloldali [márpedig az]; ez csak akkor lenne értelmes, ha az „anarchista” szót az „utcai verekedő, gyújtogató” jelentésében használnók, mint a konzervatív bulvárlapok, la presse jaune.)

Evvel egyben a „radikális” szót is lejáratja (történelmileg mint főnevet: hiszen a polgári radikálisok – antiliberális, egalitárius demokraták: szemben téves magyarországi mítoszukkal – nem voltak verekedősek, és fogalmilag mint melléknevet: a megalkuvás nélküli, következetes gyakorlat jelzőjét, aminek szintén nincs közvetlen köze az erőszakhoz).

Az, hogy kell-e klímatüntetésen dobálózni, stratégiai és nem elvi kérdés. Attól függ.

Az anarchizmus ilyen tájékozatlan és polgári kezelése pedig nem illik baloldali laphoz.

Olvass tovább!