Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A feltétel nélküli alapjövedelem liberális, konzervatív és baloldali olvasatai

2006 óta rendezik meg évente egyre több helyen – Európa szinte minden országában – a feltétel nélküli alapjövedelem világhetét. Nálunk ehhez a civil kezdeményezéshez az idén is, mint ahogy alapítása, 2013 óta, az Első Magyar Feltétel Nélküli Alapjövedelemért Egyesület rendezésében létrehozott eseménnyel kapcsolódtunk.

Magyarországon két párt programjában szerepel a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA): a Párbeszéd Magyarországért és az Európai Baloldal – Munkáspárt 2006 pártokéban. Különféle formában megjelennek az ellenzéki fórumokon, pártprogramokban az újraelosztás kérdéséhez csatolva az FNA variánsai, részelemei, és számos publikáció született az elmúlt években, amely részletesen tárgyalja az FNA által felvetett kérdéseket, a megvalósíthatóságra is részletekbe menően keresve választ.

Magyarországon a European Social Survey kutatása szerint kiemelkedően nagy igény van az FNA bevezetésére.

Alapvetően úgy tekinthetünk az FNA-ra a társadalom szövetében, mint a pulóveren arra a fonalszemre, amit ha meghúzunk, lebomlik az egész.

Az FNA mögött ideológiai, hatalompolitikai, világszemléletbeli, munkaszemléleti és szocializációs értékrendbeli problémák egyaránt jelen vannak.

Lényegében az, hogy el tudunk-e képzelni egy olyan társadalmat, ahol nincsen szegénység, és az emberek közötti természetes különbségek nem strukturális hátrányokból és elnyomás miatt állnak elő. Szegények mindig is voltak, vannak és lesznek – hogy csak a legismertebb közhelyre gondoljunk.

A poszt-politikusság vége

Az FNA-mozgalom 2006-os megjelenése a digitális kapitalizmus korszakában arra az időszakra tehető, amikor a poszt-politikusság időszakában változás állt be.

Az emberek kezdték felismerni a neoliberális szabadpiaci gazdaság, a csapdába ejtett állam, a látszatdemokrácia az élet egyre több területét átható következményeit, egyre többen kezdték kritika alá venni a kapitalizmust, beindult az alterglobalizációs mozgalom. Erre erősített rá a társadalmi egyenlőtlenségeket tovább fokozó 2008-as válság, a prekariátus növekedése és a társadalom polarizálódásának fokozódása, a technológiai munkanélküliség megjelenése és a bullshit munkák növekvő aránya, a bérmunkával töltött idő növekedése, és a fizetetlen társadalmi reprodukciós munka feminista tematizálása.

A tüntetésekkel, bojkottokkal világszerte megjelenő mozgalmak új politikussága az elégedetlenség és a növekvő öntudat kifejeződései. Az FNA ebben a feléledő újpolitikusságban a megoldásokat kereső és a továbblépést jelentő programalkotás részeként látott napvilágot.

Az azóta erről felhalmozott tudás szerint a kapitalizmus mostani korszakában a szociális és ökológiai válságra egyszerre jelenthet megoldást. Közvetlenül tekinthető a szociális válságot kezelő programnak, ami közvetve erőteljesen hat az ökológiai válságra is, a gazdasági szerkezet átalakítására tett nyomásgyakorló eszközként. Azonban fontos látni, hogy az FNA interpretációi milyen viszonyt fejeznek ki a fennálló rendszerrel: antikapitalista, kapitalista reformer vagy poszt-kapitalista színezetet öltenek-e.

Ahogy a zöldpolitika sem ideológiamentes, mégis azt a látszatot keltheti, mintha kiemelné a társadalmat a kapitalizmusban kialakuló osztályellentétekből és ideológiai antagonizmusokból, úgy az FNA-mozgalom is szeret abban a tudatban tetszelegni, hogy ideológiamentes, és a többszörösen megosztott társadalmat egyesíteni képes. Valójában mást gondolnak róla a liberális, a konzervatív és a baloldali beállítottságú civilek, akik ennek ellenére egyaránt tudnak kapcsolódni az FNA ügyéhez világszerte. Ahhoz hasonlóan, ahogy a környezetvédők is lehetnek egyszerűen természetszerető, felelősségük vállalását kereső állampolgárok, az FNA-mozgalomhoz kapcsolódás oka is lehet egyszerű filantrópia.

Alapvetően meghatározza az olvasatokat a kapitalizmus és az ideológia megközelítése. Az az elképzelés, hogy a kapitalizmus egy közgazdasági fogalom, és csupán egy részlete a létező társadalmi felépítmény egészének, vagy az, hogy a kapitalizmus olyan realizmus, amely a legutóbbi világbirodalmi harc következtében az élet minden területét átható hegemóniává erősödött, két különböző kiindulópont.

Előbbi a társadalmi reformokat a kapitalizmus szükségszerű fejlődésével párhuzamosan látja, elítéli a kapitalizmuskritika világrendszer elméleti megközelítését, és összeköti azt a dizaszterológiával, a veszélydiskurzussal, mint pl. Oren Etzioni „Frankeinstein-komplexumával”. Az utóbbi kiindulási pontból ezzel szemben következik a kapitalista működésmód leleplezésének és a strukturális, intézmény szintű változtatásnak az igénye, a szociális- és a klímaválság mélységes tudatosítása alapján.

FNA-olvasatok

A liberális olvasat szerint az FNA egy pénzben kifejezett szabadságjog, ami alanyi jogon jár, mindenkinek, ugyanannyi. Ennek előteremtése egyszerű, a bevételeket figyelembe vevő, progresszív adózással lenne megoldható. A keynesiánus jóléti kapitalista állam ideálja szerinti elképzelés folytatásaként továbbra is a fogyasztói társadalom fenntartása a cél, és azt kell megvizsgálni, hogy hatékonysági szempontokból az FNA alkalmas eszköz-e a gazdasági növekedés fenntartásán alapuló rendszer továbbviteléhez, amiben egyre nagyobb szerepet kap az automatizáció és a robottechnika, tud-e segíteni abban, hogy a termelt áruk megvásárlásához szükséges fizetőképes kereslet fennmaradjon.

A történelmileg létező társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítésére nem törekszik, de további fokozódását a mai szélsőséges helyzetben veszélyesnek látja, így ennek szabna gátat az FNA-val. Ez a megközelítés a szabadpiaci logika szerinti, és egyértelműen a jelenlegi politikai és gazdasági működésmód megreformált fenntartásában érdekelt.

A konzervatív olvasat szerint a technikai fejlődés, és a kapitalista működésmód kárvallottjait segélyrendszerrel kell átmenetileg megsegíteni, majd a támogatások minimalizálásával visszakényszeríteni a hagyományos munkaerő piacra. A munka részben felügyeleti intézményrendszer, ami a túl sok szabadidővel rendelkező, munkanélküli, csellengő embereket megmenti az alkoholizmustól, drogozástól, antiszociális viselkedéstől.

Az FNA pozitívan értelmezve ebben az olvasatban nem más, mint egy összetettebb és hosszabb távú segélyezés, amiben bizonyos, már létező segélyek (pl. GYES, munkanélküli segély stb.) összevonhatók. Ennek megfelelően dolgozta ki és működteti ennek szerinte helyes „változatát” hazánkban a Fidesz, a közmunkát, ami egy olyan tartós segély, ami nem szak-specifikus, munkahelyi keretben végzett, de mégis csak munkavégzés fejében jár. Ez nem elégséges ahhoz, hogy hosszútávon elterelje az egyént a hagyományos munkavállalástól, vagy az ezen felül végzett munkavégzésektől (pl. háztáji gazdaságok), de ugyanakkor nem bízza az egyénre ideje eltöltésének módját, és közösségi szerepének munkán keresztüli megalkotását. (Ennek alapfeltételét nem is biztosítja a megfelelő iskolázással, egészségügyi ellátással, egyéb szolgáltatásokkal.)

A konzervatív (kereszténydemokrata) szemlélet, amire a kapitalizmus a liberalizmus mellett épít, a protestáns hagyomány munkaközpontú szemléletéből származik, amely szerint az emberi kiteljesedés és méltóság a munka által nyilvánulhat meg. Emiatt az FNA-t az „ingyenélők pénzének” is tarthatja, „a lusták támogatása a szorgalmasak, dolgosak kárára” képzettel társítva. A munkavállalás szabadságának felvetését negatívan értékeli a kötelességtudat pozitívumával szemben, ami által túl nagy teret kapna az egyén, aki önkényesen veszélybe sodorhatja a munkaközpontú életvitelt és az ehhez szorosan kapcsolt hagyományos családi kereteket.

A konzervatív jobboldali populizmus beszédmódja a társadalom kapitalista termelésben betöltött szerepét erőteljesen leplezi az „Isten, család, haza” propagandájának segítségével.

Így a munkát nem a globális kapitalizmus kereteiben kívánja láttatni  a profitmaximalizálás és kizsákmányolás szempontjából. Konzerválja az alá-felérendeltségi viszonyokat a patriarchátus által a munkában, a családi keretekben és a társadalmi közösségekben egyaránt, ezért e keretben az FNA értelmezhetetlen, a demokratizmust eltúlozó és kiiktatandó eszköz.

A legújabb populista intézkedés -„az állampolgárok érdekei”-ként beállítva, a bürokráciára hivatkozva – az adózási formák csökkentését szorgalmazza. A bürokratikus leépítés valóban jogos igénye mellett, mindez nem jeleníti meg a közösségi szempontokat egy elöregedő társadalomban. Az egyénre, a bérmunkából élő munkavállalókra épülő adózási rendszer átalakításának nincs valódi társadalmi reformáló hatása, az csak  tovább konzerválja – és felerősítheti – a fennálló egyenlőtlenségeket.

A baloldali olvasat szerint az FNA a kapitalizmus működésének értelmezéséből és meghaladásának szándékából indulhat ki. Nem csak arról szól, hogy a szociális feszültségek csökkentése érdekében adni kellene azoknak, akiknek ma nem jut elégségesen a megtermelt többletekből, hanem rámutat arra is, hogy a profit előállítása nem csak a termék árából származik, hanem a bér-, nyersanyag- és szállítási költségek minél erőteljesebb lenyomásából és a költségek externalizációjából, a társadalmi közösségekre, a családokra, a nőkre és a környezetre való hárításából.

Bizonyos emberek ma a helyi közösségek gyenge demokratikus működése, szociális problémáik megoldatlanságai, a társadalmi reprodukciót fizetetlen munkával elvégző nők hagyományos szerepeinek normalizálása és a ki nem kényszerített természet-helyreállítás miatt tehetnek szert profitra, a tőkét kiszolgáló adópolitikán túl, a liberális-konzervatív ellentétekből előnyöket kovácsolva. Tehát az adózásnak strukturális átalakítás a célja.

Az FNA-ra szánható költségeknek a baloldali olvasat szerint nem egyszerűen a létező, elsősorban bérmunkát érintő adózási és segélyezési formákból vagy a progresszív adózásból kell előállnia, hanem ezeknek a mechanizmusoknak a nyilvánvalóvá tételéből és intézményesített megfékezéséből.

A szociális válság abban gyökerezik, hogy mindezek eltagadása, és az ebből előálló előnyök-hátrányok a végletekig fokozódtak, amit jól illusztrál az az adat, hogy a leggazdagabbak közé tartozó emberek bármelyike négy nap alatt keresi meg azt a pénzt, amit egy periférikus országhoz tartozó varrónő egész életén keresztül.

A profitmaximalizálás során a társadalomra és a természetre terhelt költségek és erőforrások láthatóvá tételét és megfékezését szolgálná az olyan komplex progresszív adózás, ahol a jövedelemadó (income tax), a vagyonadó (wealth tax), a luxus adó (luxuary tax), a létrehozott értékek adója (value added tax), a környezeti adó (enviromental tax), a banki pénzügyi tranzakciós adó (financial transaction tax), a szociális adó (social tax), a magántulajdon adó, ami a robotok adózását is érinti (private property tax) egyenként is progresszív módon -bevételtől, vagyontól függően – lenne kiszabható.

Az adóbevétel visszaosztása szintén progresszív jellegű, életkori, nemi, státuszbeli, regionális és történelmi szempontok szerinti lehetne. A liberális „mindenkinek ugyanannyit” elképzeléssel szemben eszerint például sokkal nagyobb összegeket kellene visszaosztani a kapitalizmus során történelmileg hátrányba kerültek számára, vagy a természet helyreállítása érdekében.

Finanszírozni kellene az évtizedek óta elmaradt közösséget támogató intézkedések következményeinek helyreállításait, a lakhatási válság felszámolását, és a közjót biztosító szolgáltatásokat (közoktatás, közegészségügy, közösségi közlekedés, fenntartható energiaforrások kialakítása). A történelmileg kialakított hátrányok miatt a feltétel nélküli alapjövedelem és a feltétel nélküli alapjuttatás együttes alkalmazása aktuális tehát.

Téma Európa harmonizációs programjaként a globális adózási szisztéma kialakítása is, aminek célja a fennálló geopolitikai felosztottság kereteinek újrarendezése, ami ellenében hathat a perverz tőkeáramlásnak, elősegíthet egy világrendszerbeli elmozdulást, és nyomást gyakorolhat az offshore mechanizmusok és adóparadicsomok felszámolására.

A környezetvédelmi adózáson belül a nagyvállalatok progresszív adózása is megkerülhetetlen, a környezetszennyezés mértéke és fajtája szerint, hogy egyre hátrányosabb piaci helyzetbe kerülhessenek a fenntarthatóságra törekvő vállalatokkal szemben a széndioxid és más mérgező anyagokat kibocsájtók, amelyek azonnali bezárásáról való rendelkezés is elképzelhető lenne a fokozatos kivezetés helyett. Így az FNA a nagyvállalatok zéró hulladék felé haladásához is nyomási eszközként szolgálna.

Az adózáson túl a jövedelmi plafon meghatározásának is szerepet szán az FNA-mozgalom. Akár nemzeti, regionális, lokális, és vállalati szinten olyan irányelvekre lenne szükség, ami az adott ország, helyi közösség, vállalat átlagjövedelmi helyzetét venné alapul, és nem a globális nagytőke jelenlegi egyenlőtlen viszonyait, az egy főre jutó összeg szorzatának meghatározása által.

Az újraelosztás mértékét, és az egy vállalaton belüli legalacsonyabb és legmagasabb jövedelem különbségét a helyi lokális, demokratikus keretekben maguknak a munkaközösségeknek kellene meghatározni a vezetők helyett, az önrendelkezés jegyében, figyelembe véve a társadalmi reprodukciós viszonylatokat is. (pl. a francia Pocheco papírgyár dolgozói, akik forradalmi módon megújították Emmanuel Duron vezetésével a zéró hulladékkal folyó gyári termelést, ezt önrendelkezéssel négyszeresnek határozták meg).

A szabadságjog beemelése a munkavállalás területére nem lehetséges pusztán elvi alapon, ha nem társítunk ehhez oktatási, pedagógiai, szemléletformáló és terápiás folyamatokat a mai kialakult szociális állapotok kezelése és meghaladása érdekében. A felügyelet nélküli munkáról és a minél több értékes szabadidőről való elképzelések kialakításának támogatása a baloldal meghatározó kulturális feladata az FNA-val összefüggésben.

Nem megkerülhető az a probléma, hogy a jelenlegi munkaviszonyok világát nagyban  és pozitív módon alakíthatja az automatizáció, és ideje egy olyan korszakra felkészülni, amikor nem a munkahelyteremtés és a munkavégzés, hanem a munka, életminőség és érték meghatározása lesz a legnagyobb kihívás. Ehhez viszont megfelelő, kompetencia alapú, intelligenciamezőben gondolkodó, a tanulás tanítását középpontba helyező, keretadó, és nem kész megoldásokat sulykoló, vizsgaorientált oktatásra van szükség.

A válságok nyomására megkezdődő átalakulás időszakában – ami elvezethet oda, hogy a kapitalista világrendszer hegemóniáját közvetlen demokráciával működő mikrorendszerek hálózata váltsa fel – a társadalmi jövőképet nagyon sok oldalról lehet és kell is megközelíteni.

Az FNA, mint ami a kapitalista termelés mechanizmusait, szociális és környezeti válságképző hatásait, a termelt javak újraelosztását és az egyenlőtlenségek felszámolásának problémáját középpontba állítja, különösen fontos kérdés ebben az időszakban. Láthatóan a globális és lokális struktúrák szintjét is összekötheti, globális harmonizációs törekvéseinek köszönhető kezdetektől nemzetközi jellege és fordulathozó lehetősége..

Hazánkban jelentősége még mindig nem elég hangsúlyos és  félreértelmezhető. Ennek oka lehet a baloldali hagyományok idealizált munkásosztály képzete, a nők munkában betöltött mindenkori többleteinek normalizálása, és a „tradicionális” – valójában konzervatív – általános munkaközpontú felfogás, amit a magyarországi erőteljes munkára nevelő szocializációs attitűd az átlagosnál is továbberősít („Aki nem dolgozik, ne is egyék!”). Éppen ezért a baloldalnak aktuális lenne ezt némi anti-work és post-work szellemiséggel átszellőztetni, hogy az FNA jelentőségét baloldali progresszivitással a helyén tudja értékelni.

Irodalom:

Robin Hahnel –Erik Olin Wright: Alternatives to Capitalism, Proposals for a Democratic Economy https://www.versobooks.com/books/2174-alternatives-to-capitalism

Erik Olin Wright: Az alapjövedelem, mint szocialista projekt (Fordulat, 2010., 11.sz.)

http://epa.oszk.hu/02100/02121/00009/pdf/EPA02121_fordulat_11_042-053.pdf

FRANÇOIS DENUIT Fighting Poverty in the European Union – An Assesment of the Prospects for a European Basic Income (EUBI), 2018-19, Phd dolgozat, University of Warwick, Brussel

 

Olvass tovább!