Gulyás Gergely a tegnapi Kormányinfón kisebb meglepetésre azt kezdte el fejtegetni, hogy
„komoly feladata van a magyar politikának klímaügyben, ezt senki sem vitatja. (..) De, hogy jó-e ehhez 16 éves beteg kisgyereket felhasználni, az olyan morális kérdés, amivel ha szembenéznének azok, akik ezt az egészet csinálják, akkor előbbre lennénk.”
A miniszter Greta Thunberg svéd radikális környezeti aktivista ENSZ-klímacsúcson, hétfőn elmondott beszédére célzott, amelyben az eddigihez szokatlan módon élesen, és dühösen kelt ki a világ vezetői ellen. A nemzetközi sajtót a felvétel bejárta, de jellemzően annak első néhány, túlfűtött mondatát kommentálták itthon úgy, mintha őrült beszéd volna.
Pedig nem volt az, és mégis van benne rendszer.
No de kezdjük az alapoktól. Greta Thunbergnek Asperger-szindrómája van. Ez az Amerikai Pszichiátriai Szövetség DSM-5 kézikönyvének 2012-es módosítása óta hivatalosan sem mentális betegség. A pontos meghatározása szerint az autisztikus spektrum-rendellenesség legenyhébb formájaként megnevezett szindrómára az NHS szerint az jellemző, hogy
„az ezzel élő embereknek normális körülmények között ez a típusú rendellenesség nem érinti az intelligenciájukat, nyelvfejlődésüket, és sokkal enyhébb tüneteik vannak a társadalmi érintkezések során ugyanúgy, mint a viselkedésben és a nyelv megértésében is.”
Összegezve tehát egyetlen Aspergeres sem beteg. A svéd színész-operaénekes házaspár első gyermekeként született, 16 éves Greta Thunberg sem az, ő maga pedig „szuperképességnek” tartja a szindrómát.
Jóindulatúak vagyunk, és feltételezzük, hogy Gulyás miniszter nem szándékosan manipulált a kiszólással. Így tehát csupán jókorát tévedett.
Lapozzunk tehát.
Létezik azután az az állítás, hogy Thunberg nem maga viszi kampányát, és hogy mögé bújó nagy cégek érdekeit képviseli nyilvánosan. Az valóban igaz, hogy Greta Thunberg a globális kapitalizmus marketinglogikája, és a mindig, mindenhol egyénekre, és a személyiségre vadászó nyugati polgári sajtó nélkül sohasem lett volna világszerte ismert sztár, a klímakatasztrófa égető ügye pedig radikálisan több figyelmet, és új keretet nyert: immár nem az egyéni cselekvés, vagy a ledes égők a fő téma, hanem az éghajlatváltozás fő felelősei, a szennyezők, a kibocsátók és a világ legnagyobb döntéshozói.
Őket pedig Greta Thunberg nemcsak kirohanásokkal illette, kőkemény, és a legfrissebb kutatások által közölt tényeket is közölt velük.
Mert tegyünk meg most valamit, amit az interneten, cikkolvasás közben ritkán teszünk. Kezdjük el Thunberg beszédét kicsivel a videó második perce után hallgatni:
Ekkor kezdi el Greta Thunberg egyszerű felsorolással megcáfolni az ENSZ előzetes klímatervében foglalt, szerinte bárgyú módon naiv cselekvési ötleteket. Egészen pontosan és teljes terjedelmében így:
„Az a népszerű gondolat, hogy tíz év alatt a felére tudjuk csökkenteni a károsanyag-kibocsátásunkat, mindössze 50%-os esélyt ad a 1,5 celsius fokos emelkedés alatt maradásra, és elkerüljük egy olyan visszafordíthatatlan láncreakció beindulását, amit az emberek már nem tudnak irányítani.
Ez az 50% lehet, hogy Önöknek elfogadható. De ezek a számok nem veszik figyelembe a visszafordíthatatlansági küszöböket, a legtöbb visszacsatolási mechanizmust sem, a toxikus légszennyezés mögött megbúvó további felmelegedést, vagy a klíma-igazságosság, és méltányosság nézőpontjait.
Ezenkívül mindezen számok arra alapulnak, hogy az én generációmnak kell majd valahogyan kiszívnia a több száz milliárd tonna szén-dioxidjukat a légkörből, méghozzá olyan technológiákkal, amelyek ma még alig léteznek. Szóval ez az 50%-os kockázat számunkra egyszerűen nem elfogadható. Mert nekünk kell majd együtt élnünk a következményeivel.”
A szöveg a klímakutatók által gyakran emlegetett összes, és a 2015-ös párizsi klímaegyezmény által figyelembe nem vett kockázati tényezőre kitér, ráadásul a hagyományos geológián és biológián túl társadalomtudományi megállapításokat is tesznek, amikor a klíma-igazságosságot kéri számon a nagyhatalmakon. Ez azt jelenti, hogy a klímaváltozás következményeit momentán nem a legnagyobb szennyezők viselik, hanem például Afrika országai, akiknek károsanyag-kibocsátása az USA-hoz, vagy Kínához mérve minimális.
De ugyanez vonatkozik Magyarországra is, amely relatíven alacsonyabb szennyezése ellenére sokkal nagyobb területen kell majd, hogy évtizedek múlva szenvedjen az extrém hőmérséklettől, egyre nagyobb viharoktól és a hagyományos élelmiszertermelés lassú eltűnésétől, mint nagyobb, többet szennyező országok.
És mindennek ellenére a magyar kormány általában boldogan áll ki az autóipar mellett és a környezetünk ellen az EU-ban amikor ezt – például vétózva – megteheti. És némely miniszter még büszke is minderre.
Greta Thunberg tehát ezekkel a mondatokkal, és utalásokkal tulajdonképpen nemcsak a magyarok, de még Gulyás Gergely kormányának és az állami vezetőknek néhány állítása mellett is kiállt, ők ugyanis sokszor hangoztatják, hogy Magyarország nem fő felelős a máris egyre hevesebb klímaválságért.
Őrültség lenne mindez? Aligha.
Azután vannak olyanok, akik a Greta Thunberg miatti álszent aggodalmaskodásuk közepette felvetik, etikátlan és erkölcstelen dolog „egy 16 éves lányt felhasználni” globális politikai célokra. Csakhogy, aki 2018 augusztusa óta követi Thunberg akcióit, az tudja, hogy akkor még egy szál magában üldögélt a svéd parlament előtt, hetekig, megtagadva az iskola látogatását, hogy a választások alatt így gyakoroljon nyomást a svéd törvényhozókra, komolyabban foglalkozzanak a ránk leselkedő katasztrófával.
A média csak hosszasabb belföldi hírverés után csapott le a sztorira, és mint a „jövő generációjának tagja”, mint iparosodott országbeli, és ami talán mindkettőnél fontosabb, mint fiatal lány bizonyult tökéletes szimbólumnak és szószólónak egyszerre. Ráadásul azt senki nem mondhatja, hogy akciója elején bárki úgy gondolta volna, hogy az üldögélés egy szál táblával különösebben fotogén, kampányokra alkalmas, vagy hatékony lehetne.
Csak később, a médiafigyelem érkezésével jöttek meg a kommunikációs ügynökségek is.
Azon kiakadni, hogy egy fiatal lány elkezd magától valamit, ami azután túlnő lehetőségein és részben csupán jelképévé válik az iskolai klímasztrájknak, pedig nemcsak álszentségre, képmutatásra, hanem tudatlanságra is vall. Az európai kultúra forrásvidékei ugyanis a fiatal nők, gyereklányok komoly figyelmeztetéseinek mindig mitikus jelentést tulajdonítottak: a trójai Kasszandrától a lotharingiai Jeanne D’Arcon (úgyis mint az anyaszentegyház és a francia nemzet Szent Johannáján) át egészen a fátimai jövendölések titkát bíró portugál pásztorlányig, Lúcia dos Santosig, akiből az egyház végül apácát csinált.
Az, hogy Greta Thunberg ilyen jelképpé vált, következik orgánumából, elszántáságából és – szerintem őszinte – aggodalmából is a jövő iránt, amit nem holmi szubjektív érzetek, hanem kezdetektől a tények ismerete vezetett. Az, hogy világjelenség lett, pedig a média és bizony, az európai (ha úgy a miniszterelnöknek jobban tetszik), zsidó-keresztény gyökerű kultúra képzeletének eredménye.
Ezen, mint sok más, rettenetes erős mítoszunk által okozott hatáson, lehet röhögcsélni, vagy szörnyülködni. Azt viszont tényleg csak társadalmi értelemben őrült emberek hagyhatják figyelmen kívül, amit Thunberg a tényeket felsorolva állít és követel.
