Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Csaknem tíz évnyi börtönbüntetésre ítélték az első török politikust, aki nyíltan elismerte az örmény népirtást

Canan Kaftancioglu a legnagyobb török ellenzéki párt, a szekuláris CHP (Köztársasági Néppárt) isztambuli szervezetének elnöke, jelenleg az egyik legnépszerűbb ellenzéki politikus az országban. Többek között abban is fontos szerepe volt, hogy az idei önkormányzati választásokon Isztambulban az ellenzéki jelölt, Ekrem Imamoglu nyert. Szeptember 6-án azonban a bíróság több mint kilenc év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, többek között az örmény népirtás elismerése miatt.

A CHP-t még maga Kemal Atatürk alapította, majd 1923 és 1946 között egypártrendszerben kormányozta az országot. Ekkor is csak azért engedélyezték ellenzéki pártok alapítását, mert ez volt az egyik feltétele annak, hogy Törökország csatlakozhasson NATO-hoz. 1950 után kormányra már csak egyszer kerültek, akkor is csak koalíciós partnerként. Erdogan 2002-es hatalomra jutása után, csak azért szerezték meg az ’anamuhalefet’, azaz főellenzék címet, mert ők voltak az egyetlen szekuláris párt a nacionalistákkal és konzervatívokkal teli parlamentben.

Az elmúlt közel két évtizedben nem tűnt úgy, hogy ők jelentenék az alternatívát Erdogan autoriter rendszerével szemben. A tavalyi választáson az államfői posztra meglepő módon nem a párt elnökét, Kemal Kilicdaroglut, hanem a nála jóval népszerűbb Muharrem Incét jelölték. Kilicdaroglu a tipikus kemalisták egyike, politikai pályafutása alatt sok botránya volt, a ’90-es években többek között neki köszönhetően omlott össze az egészségügy, Muharrem Ince azonban Yalova tartomány parlamenti képviselőjeként sokat bizonyított már.

Az államfői tisztséget ugyan nem szerezte meg a CHP, de a választások után rájöttek, hogy komolyabb változtatásokra lesz szükség a párton belül. Így az idei önkormányzati választásokra Kilicdaroglut már teljesen háttérbe szorították, a CHP két új arca Canan Kaftancioglu, a párt isztambuli szervezetének elnöke és Ekrem Imamoglu, az isztambuli főpolgármester-jelöltjük lett.

Kaftancioglu saját pártján belül is megosztó személy, a 2013-as Gezi parki tüntetések alkalmával, míg Kilicdaroglu óva intette a párt szavazóit, hogy részt vegyenek a tüntetéseken, Kaftancioglu ezzel nem foglalkozott, és büszkén vállalta, hogy minden nap kint volt a Gezi parkban. Török származása ellenére is nyíltan kurd barát. A közösségi médiában mindig őszintén kifejtette véleményét a napi politikával kapcsolatban, most pedig éppen ezért ítélték el.

Az ellene felhozott vádak a következők: nép lázítása, törökség megsértése, köztársasági elnök személyének megsértése, közfeladatot ellátó személy megsértése és végül terrorszervezet propagandájának terjesztése.

Melyek is voltak Kaftancioglu megnyilvánulásai, melyekért ennyire komoly büntetést kapott?

Megemlékezett például az örmény népirtásról, annak évfordulóján, miközben Törökországban az 1915-ös eseményeket mind a mai napig nem lehet népirtásnak nevezni, a hivatalos álláspont szerint ugyanis 1915-ben az Oszmán Birodalomban élő örmények fellázadtak a török uralom ellen, a hatóságok pedig csupán e lázadó örményeket gyűjtötték össze és szállították a Szíriai-sivatagba. Arról meg nem tehetnek, hogy az örmények nagy része nem bírta sokáig étlen-szomjan, vagyis az a másfél millió örmény áldozat csak amolyan járulékos veszteség volt.

A török büntetőjog (Türk Ceza Kanunu) 301-es paragrafusa szerint a törökség megsértésének számít, ha valaki az 1915-ös eseményekkel kapcsolatban a népirtás kifejezést használja a „kitelepítés” vagy a „tragédia” helyett. Eddig nem is kevesen kerültek bíróság elé ezért, például Orhan Pamuk író is, aki nem mellesleg az első török Nobel-díjas.

A népirtás kérdése még a különböző politikai pártok tajait is megosztja. Egyedül a kurdok pártja, a HDP (Népek Demokrata Pártja) ismeri el a genocídium tényét.

A CHP-t mint szekuláris pártot leginkább balközépre helyezik, ugyanakkor képviselői között nagyszámban vannak úgynevezett szekulár-nacionalisták. Ankara jelenlegi főpolgármestere, Mansur Yavas például tagja volt a Szürke Farkasok ultranacionalista szervezetnek, amire mind a mai napig büszke, a párt alapítója, Kemal Atatürk pedig tagja volt az Ifjú Törökök Mozgalmának, annak a nacionalista szervezetnek, mely nyíltan hirdette, hogy Anatóliából el kell tüntetni a nem török lakosságot. 1908 és 1920 között a tényleges hatalom az Ifjú Törökök kezében volt a birodalomban, ezen alig több mint egy évtized alatt az anatóliai örmény lakosság szinte teljes egészében eltűnt.

A jelenleg kormányzó konzervatív AKP (Igazság és Fejlődés pártja) az ezredforduló utáni években ugyan többször is elismerte, hogy Törökország igenis felelős ártatlan örmények haláláért – és ezt egyetlen korábbi kormány se ismerte el – a népirtás tényét azonban ők is elutasították.

Az AKP koalíciós partnere, a szélsőjobbos MHP (Nemzeti Cselekvés Pártja) – akik egykor szoros kapcsolatot ápoltak a Jobbikkal is – viszont azt állítja, hogy 1915-ben nem történt más, csak örmény lázadók mészárolták le török civilek százezreit. A parlamenti képviselőkkel nem rendelkező VP (Haza Pártja) pedig úgy tekinti, hogy ez az egész semmi más, mint egy kapitalista hazugság, amit a szerintük örmény származású Soros György talált ki, hogy bedöntse a török tőzsdét.

Kaftancioglu más kijelentései is büntetőjogi kategóriába esnek a szólásszabadságot mellékesnek tekintő török törvények szerint. Aa Gezi parki tüntetéssorozat idején nagy felháborodást váltott ki egy mindössze 15 éves kurd fiú, Berkin Elvan halála, akit fényes nappal egy könnygáz gránáttal lőttek fejbe a rendőrök, mikor éppen kenyérért ment a boltba. Halálakor Kaftancioglu „gyilkos államnak” nevezte Törökországot. A kormánypárti média szerint Berkin veszélyes anarchista lázadó volt, és a rendőrök önvédelemből lőtték fejbe.
Kaftancioglu fellebbezett az ítélet ellen, ügye most a Legfelsőbb Bírósághoz került, amelynek végleges döntéséig akár két évet is várhat – addig szabadlábon védekezhet.

A kormánynak azonban egyértelműen az fáj, hogy Kaftancioglu még a 2016-os sikertelen katonai puccsról is őszintén elmondta a véleményét.

Ugyanis az AKP szerint akkor éjjel a demokrácia győzött, és nem igazán találni olyasvalakit ma Törökországban, aki ennek ellent merne mondani, hiszen akkor egyből azzal gyanúsítanák meg, hogy puccsista. Kaftancioglu azonban kijelentette, hogy szerinte a demokrácia nem arról szól, hogy Allah Akbar felkiáltásokkal parancsra kivezényelt kiskatonák fejét vágják le.

Kaftancioglu érzékeny témákat feszegetett tehát, várható volt, hogy bíróság elé kerül miattuk, ugyanakkor meglepően sokan támogatják. Politikusok, művészek, értelmiségiek, civil szervezetek álltak ki mellette, ami arra utal, hogy a török társadalom egyik része egyre inkább nyitott arra, hogy szembe nézzen az országa múltjával.

Kiemelt kép: Facebook
Olvass tovább!