Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Meghalt Konrád György író, szociológus, esszéista

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – írja az MTI a család közlése alapján.

Konrád a közlemény szerint hosszú, súlyos betegség után hunyt el.

Ismert, fontos műve az 1969-ben megjelent Látogató című regény, melyet gyermekvédelmi felügyelőként eltöltött évei tapasztalatai alapján írt. A mű hatalmas siker lett, több idegen nyelvre lefordították, ugyanakkor mivel a fennálló rendszer hibáira hívta fel a figyelmet, a hatalom részéről nem aratott osztatlan sikert.

Szociológusként az ország több településén végzett városszociológiai felméréseket, a magyar szociológia meghatározó alakjává nőtte ki magát a diszciplína hazai történetének korai korszakában.

Szelényi Ivánnal közösen, 1974-re fejezték be Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című művüket, melyben a fennálló rendszert kritizálták, analízisük szerint a létező államszocializmus a korábbi egyenlőtlenségek lebontása mellett új egyenlőtlenségeket alakít ki, melyben az értelmiség és a politikai vezetőréteg új osztálya zsákmányolja ki a munkásságot.

A Fordulat 21-ik számában a következőképp írnak a műről:

Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című munkájukban Gyilasz nyomán azt állítják, hogy egy új értelmiségi osztály van kialakulóban az államszocializmusban, amely egyesíti a pártállami bürokráciát mint uralkodó bürokratikus rendet (annak eredeti, weberi Stand-értelmében) a technokráciával (javarészt közgazdász és műszaki szakértelmiséggel), valamint a humán értelmiséggel. Így együtt alkotják azt a formálódóban lévő új értelmiségi osztályt, amelynek kristályosodási magja a „teleologikus redisztribútorok” strukturális pozíciója, s amelynek igazolását, az emberarcú, humanisztikus szocializmus ideológiáját szintén e formálódóban lévő értelmiségi osztály teremti meg. A szerzők szerint ez az új értelmiségi osztály úton van afelé, hogy a közvetlen termelőkkel, a néppel szemben osztályhatalmat vívjon ki magának a dolgozó osztályok uralmára hivatkozó államszocializmusban. Mindez annak köszönhető, hogy a megtermelt termékek értékének többletét elsajátítva a termelési folyamat eredményeképpen szisztematikus előnyöket és kiváltságokat élveznek azokkal szemben, akik valóban megtermelik ezt az értéket.

A hetvenes évektől Magyarországon egyre komolyabb nehézségekbe ütközött művei megjelentetése terén, a német Die Zeit-nak ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott,

„Írom, amit írok, a magyar állami kiadók kiadnak tőlem, amit akarnak, én viszont úgy jelentetem meg munkáimat, ahogy tudom.”

A rendszerváltás előtt összességében több évet töltött különböző külföldi intézmények ösztöndíjasaként, Magyarországon ekkor már szamizdat formában adták ki műveit, a hetvenes évek végétől 1988-ig hivatalosan nem publikálhatott magyar nyelven.

1991-ben elsősorban az ő javaslatára hozta létre a baloldali liberális értelmiség a Demokratikus Charta mozgalmat, mely a „civil társadalom ön-szerveződéseként” a posztkommunista országokban erősödő etnicizmusra kívánt válaszolni, melyet ebben az időben Magyarországon Csurka István MIÉP-je fémjelzett. Az ezt követő évtizedekben Konrád az etnicista hangvételű jobboldali irányzatok egyk leghangosabb kritikusa lett.

Művei angol, cseh, dán, finn, francia, héber, holland, német, norvég, olasz, orosz, spanyol és szerb nyelven jelentek meg, munkásságát számtalan díjjal ismerték el úgy Magyarországon mint nemzetközileg:

Olvass tovább!