Megszüntetné a kormány a magántanulói státuszt

Kivezetné a 2020/2021-es tanévtől a magántanulói jogviszonyt a kormány – többek között ez is szerepel a köznevelési törvény módosítócsomagjában, amelyet benyújtottak az Országgyűléshez.

A javaslat szerint „az érintettek a jövőben egyéni munkarendet kérhetnek a , ha ezt a tanuló egyéni adottsága, sajátos helyzete indokolja, és az a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából előnyös”.

Az indoklás szerint azért van szükség a magántanulói státusz megszüntetésére, mert „össztársadalmi érdek az, hogy a gyermekek iskolába járjanak és végzettséget szerezzenek”.

A módosítás tehát a mindennapos bejárás és a magántanulói státusz között létesítene egy köztes megoldást, amely szakértők szerint is érdeke lenne azoknak a sajátos nevelési igényű tanulóknak, aki a magántanulók legjelentősebb hányadát kiteszik.

Ugyanitt érdemes azonban megjegyezni, hogy az oktatási rendszer felkészültségét az integrációhoz szükséges feltételek szempontjából rendkívül sok bírálat érte a közelmúltban, illetve az elmúlt években is.

Ezek egyrészről arra mutatnak rá, hogy a közoktatás nem tudja biztosítani azokat a feltételeket, melyek ahhoz szükségesek, hogy az SNI-s gyermekek fejlesztésére rendelkezésre álljon a megfelelő idő, a megfelelő módszerek és a megfelelő források, valamint jelentős szempont az általános tanár- és a gyógypedagógus-hiány is.

Arról, hogy a magántanulói státusz megszűnése összesen hány diákot érint, arról a legutóbbi számok 2014-ből származnak, ekkor készített utoljára a magántanulósításról statisztikai jelentést az Oktatási Hivatal – mutatott rá nemrég az Abcúg. Akkor a magántanulói státuszban talált összesen 8217 diák nagyjából 10 százaléka kifejezetten magatartási okokból került ki az iskolából, de a jelentés szerint a „családi okok” között is lehetnek még ilyen esetek. Ha csak a hátrányos helyzetű magántanuló diákokat nézzük, ott már magasabb, 18 százalék ez az arány.

A statisztikák szerint évről évre tovább nő a sajátos nevelési igényű tanulók száma. Az utóbbi két évben, a 2018 szeptemberében kezdődő tanévre több mint 3200 fővel lettek többen, így 91,5 ezerre emelkedett a számuk – közölte az idei év elején az Emmi adatait a Világgazdaság. Ugyanakkor viszont összességében a közoktatásban résztvevő gyermekek száma folyamatosan csökken, két év alatt 37 ezer diákkal lettek kevesebben. Ez a növekedés illeszkedik az elmúlt évek tendenciájába: 2016/2017-ben 4700-zal, 2017/2018-ban pedig 1700-zal lettek többen az SNI-s tanulók.

Az oktatási rendszer feltételrendszerével kapcsolatban az Emmi mostani közleménye annyit jegyez meg:

„A törvényjavaslattal a Kormány az Alkotmánybíróság által kért jogalkotási feladatnak is eleget tesz, miszerint megerősíti a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekekre, tanulókra vonatkozó jogi és szakmai garanciákat; a módosítások és a szolgáltatások bővítése érdekében meghozott intézkedések még inkább biztosítják a tanulók egyéni képességeikhez igazodó fejlődését.”

Ahogy egy korábbi cikkünkben írtuk, „a jelenlegi oktatási rendszerben mindazok, akik SNI-s kategóriába sorolódnak, akár valamilyen születésüktől meglévő fogyatékosság, akár valamilyen „útközben” szerzett lelki, pszichés probléma miatt, azok számára az iskolában töltött évek kényszerpályát jelölnek ki.”

A problémát növelte a „Taigetosz-törvény”, amely elrendelte, hogy a tanulási nehézséggel küzdő gyerekek ne kapjanak felmentést egyes tantárgyak osztályozása alól, hogy ne csak szakképzett gyógypedagógusok taníthassák a készségtárgyakat az enyhén, illetve középsúlyosan értelmi fogyatékos tanulóknak, és hogy pedagógus-végzettség nélkül is lehessen tanítani az ország bizonyos régióiban, illetve meghatározott szakmai területeken.

Olvass tovább!