Nemrég gazdaságvédelmi akciótervet jelentett be Varga Mihály, amely 13+1 pontból áll, és azt hivatott elősegíteni, hogy a hazai gazdaság növekedése tartósan az EU átlag felett maradjon két százalékponttal.

Először is tisztázzuk, hogy van-e jelentősége a névnek? Meg kell-e védeni a magyar gazdaságot, és ha igen, akkor mitől (kitől)? A Fidesz-KDNP kormány részéről nem szokatlan a drámai hatású névválasztás: munkahelyvédelmi akcióterv (2013), családvédelmi akcióterv (2019), gazdaságvédelmi akcióterv (2019). Mintha egy MHSZ-napon (a Magyar Honvédelmi Szövetség az államszocializmus egyik „védőbástyája” volt) lennénk (mondjuk két éve létre is hozta a kormány az utódszervet). Szóval a drámai hatás(vadászat) tetten érhető és érthető: a kormányfő szeret a megmentő (védelmező) szerepében tetszelegni.

De ha már „gazdaságvédelmi akcióterv” lett a neve, ahelyett, hogy versenyképesség javító csomagnak hívnák, ami valójában, akkor érdemes kicsit átgondolni, hogy ténylegesen leselkedik-e veszély a magyar gazdaságra? Nomen est omen, mint tudjuk. A válasz sajnos igen.

Kétségtelen tény, hogy a magyar gazdaság az elmúlt években jól teljesített, a gazdasági növekedés jelenleg éppen fenyegetve van a német lassulás által.

A hazai gazdaság nemzetközi gazdasági szerepe és ezáltal belső szerkezete is változott az elmúlt évek során: a német tőke jelenléte és működése Magyarországon tovább erősödött. A magyar gazdaság függése a német gazdaságtól még nagyobb lett. A Magyarországon működő és az ide tartó német tőkének Orbán Viktor társadalmi modellje tökéletesen megfelel, legalábbis addig, amíg az hozni tudja számukra a megfelelő profitrátát (a németországinak nagyjából a dupláját). A német autóiparra épülő magyar gazdasági modell pedig értelemszerűen eléggé kiszolgáltatottá teszi a magyar gazdaságot a német gépjárműipar aktuális állapotának.

A német gazdaság pedig jelentősen belassult az elmúlt hónapok során.

És a következő pár évben sem akaródzik majd neki „rendesen” nőni.

A német gazdaság egészén belül is elsősorban a gépjárműipar küzd nehézségekkel, részben a WV dízelbotránya, részben a világkereskedelmi korlátozások (USA – Kína, USA – EU, Trump külkereskedelem politikája általában, Brexit), részben az új technológiák bevezetésének költségigénye miatt. A magyarországi következmények súlyosak lehetnek. A Mercedes kecskeméti bővítő beruházásának elhalasztása már tény, és bár a BMW egyelőre nem tervez halasztást, de ki tudja, hogy mikor vizsgálják felül a terveket?

A miheztartás végett itt jegyezzük meg, hogy a teljes BMW beruházás mintegy 0,5 százalékponttal emeli meg a teljes magyar GDP-t, szóval nem kis tételről beszélünk.

A hazai gépjárműipar beszállítók közül már többen négynapos munkahetet vezettek be – a csökkenő rendelésállományra tekintettel –, új munkásokat nem vesznek fel, a hiányt (ahol még van) inkább külföldi vendégmunkásokkal oldják meg (ők egy erősebb visszaesés bekövetkeztekor könnyebben és gyorsabban elküldhetőek). A jelek azt mutatják, hogy a német gépjárműipar gyengélkedik és ezt a magyar gazdaság bizony megérzi!

A gazdaságvédelmi akciótervet tehát ebben a nemzetközi környezetben kell értékelnünk, ideértve a kínai gazdaság lassulásátés a nemrég bemutatott konvergencia programot is. A konvergencia program az a kormányzati gazdaságpolitikai tervezet, amely az EU felé bemutatja, hogy a magyar kormány milyen növekedési, egyensúlyi, stb. adatokkal és politikákkal számol a következő négy évet illetően. A konvergencia program egyszerűen fogalmazva az elkövetkező négy év gazdaságpolitikai sarokpontjainak összegzése.

A 12. oldalon a következőket olvashatjuk:

„… a gazdasági növekedést számos kormányzati intézkedés is serkenti. A Program a versenyképesebb Magyarországért olyan területeken (adózás, vállalati környezet, közszféra, munkaerőpiac, oktatás, egészségügy) tartalmaz átfogó intézkedési tervet, amelyeknek megvalósítása hozzájárul a növekedési tartalékok feltárásához, valamint a termelékenység és a versenyképesség erősödéséhez. Ezen intézkedések jelentős mértékben támogatják a hosszú távú növekedést, mindazonáltal már rövid távon is javítják a kilátásokat.”

A következő oldalakon aztán nagyjából kifejtik, hogy mit ért a kormány a versenyképesség növelésén: foglalkoztatás (a kormány szerint még mindig vannak tartalékok!), vállalati környezet, adózás, közszféra, oktatás (képesség centrikus oktatásra áthelyeződő hangsúly!), egészségügy (alapellátás kapuőri szerepe!).

Ezen a ponton nem árt, ha felidézzük, hogy az MNB 330 pontból álló (igen ambiciózus) versenyképességi programot mutatott be februárban. A kormány által életre hívott Nemzeti Versenyképességi Tanács márciusban ugyancsak bemutatta saját (kevésbé ambiciózus) versenyképességi programját. Az MNB (Matolcsy György?) szereti a pontokba szedett címeket, még 2018 nyarán jelentették meg a 180 lépés a magyar gazdaság felzárkóztatásáért című dolgozatot, amely ugyancsak versenyképesség javító intézkedésterv volt. (Nem fogom egyiket sem részletesen elemezni, csak annyit jegyeznék meg, hogy egyik anyagban sem szerepel a korrupció csökkentése, mint versenyképességet javító elem. Még maga a szó sem, egyik anyagban sem – ebből is látszik, hogy ma Magyarországon nincs korrupció.)

De térjünk vissza a programokhoz! A konvergencia program a versenyképességi tanács programjából építkezik: ugyanaz a 6 pillér, ugyanazok a lépések, ugyanolyan hatások (mondjuk a versenyképességi program ábrája szebb).

Javaslatok, programpontok, ötletek és következmények a gazdasági növekedésre vonatkozóan vannak bőven, van miből válogatni! Most pedig azt láthatjuk, hogy a „gazdaságvédelmi akciótervvel” a megvalósítás is elkezdődött. Nem egy nagy versenyképesség csomagba csomagolva az elemeket, hanem külön intézkedésenként, elszórva erre-arra.

A két hetes külföldi nyelvtanulási program az oktatás-készségfejlesztés részbe illik, a bölcsődei férőhely növelése a további foglalkoztatás növelést segíti, a nagyszülői GYED a munkatermelékenységet javítja (a családvédelem egyéb pontjai a belső kereslet élénkítésére hivatottak).

Az úgynevezett gazdaságvédelmi akcióterv (brrr) ellenben (szinte) úgy ahogy van, egy versenyképességi részprogramnak tekinthető. Méghozzá olyan versenyképesség javító csomagnak, amely alapvetően a vállalati eredményesség javítására, más szóval a profitráta növelésére koncentrál.

A szociális hozzájárulási adó és a KIVA csökkentése, az adminisztráció csökkentése, az adóelőleg feltöltési kötelezettség eltörlése, a reklámadó lenullázása, a szálláshely ÁFA csökkentése (turizmusban kiemelten nő a jövedelmezőség), a munkásszálló építés támogatása, a fejlesztési adókedvezmény kibővítése, illetve a mezőgazdaságot érintő pontok és a pótlólagos K+F források beharangozása, mind-mind általában (a turizmusban kifejezetten) a jövedelmezőséget, a tulajdonosi profitokat növelő intézkedések.

A magyar gazdaság „védelmére” tehát a német lassulás és a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok miatt szükség van, lásd még az Index.hu beszámolóját: „Varga Mihály azt is kifejtette, hogy a múlt héten bejelentett gazdaságvédelmi akciótervnek mintegy 500 milliárd forintos hatása lesz, a cél pedig az, hogy ha a német gazdaság lassul, azt mi ne érezzük meg.” De hogy ez a „védelem” csak úgy képzelhető-e el, hogy magasabb megtérülést teszünk lehetővé és akkor majd a hazai (de főleg a külföldi) vállalatok növelik beruházásaikat, az legalábbis erősen kérdéses.

Az nyilvánvaló, hogy a kormánynak megint nem jutott eszébe semmi új, a „bevált” receptet csomagolták országvédő köntösbe: emeld a profitrátát (bármi áron), és akkor a befektetők majd nálad ruháznak be.

Adóversenyben jók vagyunk, de lehetünk még jobbak! – évtizedek óta ez a jelmondat Magyarországon. Ideje lenne valami mást kitalálni!

Ha olyan vehemenciával és hozzáértéssel nyúlna a Fidesz-KDNP kormány humán tőke fejlesztéséhez, az emberi tudás, képességek, egészség és életkörülmények javításához is, mint ahogy a tőke jövedelmezőségét képes növelni… nos, az maga lenne a jóléti álom.