Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.
Önkormányzati választás 2019.
Főopolgármester-választás állása 100%-os feldolgozottságnál
50,86%
KARÁCSONY GERGELY
44,1%
TARLÓS ISTVÁN
4,46%
PUZSÉR RÓBERT
Jelenleg esélyes budapesti polgármesterek
kormánypárti
9
ellenzéki
14
Feldolgozottság: 100%
Jelenleg esélyes megyei jogú városok polgármesterei
kormánypárti
13
ellenzéki
10
Feldolgozottság: 100%
Kattints ide a részletekért!

Az ingyenpénz valósága (2. rész) Avagy mire (nem) jó a közösségi finanszírozás?

Csendes forradalom zajlik a pénzügyi szolgáltatások terén, ahogy fokozatosan valamennyi banki privilégiumot felszámolják és demokratizálják az új szereplők. Volt, aki csak pénzt akart külföldre utalni, de a tranzakciós díjaknak nevezett lehúzáson annyira felbosszantotta magát, hogy végül csinált egy gyorsabb és olcsóbb megoldást. (transferwise) Másoknak az volt zavaró, hogy pénzküldéshez, mindenképp szükség volt egy-egy bankszámlára a fogadó és a küldő oldalon is. (bitcoin) Megint másoknak nem adott pénzt a bank, de eltökélték, hogy összegyűjtik. Valahogy így indult el a crowdfunding, avagy a közösségi finanszírozás.

A képlet egyszerű: ha van egy hasznos ötletünk, de nem akarunk, vagy tudunk bankhitelt felvenni, akkor a leendő fogyasztóinkat már a 0. lépésben a befektetőinkké tehetjük. Ráadásul így mindjárt közvetlenebb kapcsolatunk is lesz a velük. Ez pedig minden induló vállalkozás esetében egy kritikus kérdés. Ugye milyen jól hangzik?  A valóság azért ennél jóval árnyaltabb. Az alábbi írás célja ezt a sokszínű és sokrétű lehetőséget hitelesen bemutatni.

A sikeres magyar közösségi gyűjtések közül az első részben a Brewie otthoni sörfőző gépről volt szó, a második részben a Mindclash Games története mellett nonprofit szereplők gyűjtéseiről is szó lesz.

A Mindclash Games és a kickstarter.com

A cég budapesti irodájában Péter Viktor megosztja velem a crowdfunding – vállalkozás egyik legnagyszerűbb elemét: Ha van két sikeres projekted, akkor a harmadikra már szinte feltétlen a bizalom a korábbi fogyasztóktól. Ezért például hiába van most csúszás a szállításban a speciális öntőformák miatt, a vevőik nemigen reklamálnak.

Viktorék a társasjátékpiacon egy kicsi (100 ezer fő alatti), de igen elkötelezett szegmenst találtak el a játékaikkal. Ezek a fogyasztók szenvedélyesen gyűjtik a meglehetősen összetett, minimum kétórás, elmélyülős stratégiai játékokat. A cégben csak az alapítók teljes munkaidős alkalmazottak, de számos szabadúszóval dolgoznak együtt, akik zömmel grafikusok, szövegírók, webfejlesztők és játéktervezők.

A Mindclash Games is – a Brewie-hez hasonlóan – egy baráti összejövetelből indult. Történt egyszer, hogy egy síelés során a srácok túl hamar megunták a magukkal vitt társasjátékokat, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve új játékot mixeltek belőlük maguknak. Az eredmény annyira megtetszett nekik, hogy itthon tovább folytatták a rendszer csiszolását. Ekkor Viktor médiakutató volt, Ricsi pedig egy kreatív ügynökségen dolgozott. Magyarán nem voltak tipikus társasjáték-mániások, ami szerintük valahol a hasznukra is vált a fejlesztés során, hiszen nem voltak a fejükben berögzült sémák. Egy szó mint száz, elkezdtek egyre komolyabban dolgozni a Trickerionon: Az egyszerű kártyajátékból komplex táblás játék lett és közben a rivális bűvészek háttér sztorija is kialakult. Viktor elárulja, hogy kezdetben nagyon nagy alázat kellett ehhez a munkához. Mire eljutottak a 2015-ös pénzgyűjtésig, kétszer kezdték el újratervezni az alapjaitól a játékot és így 1,5 év volt csak a fejlesztés.

Ma már évente két új projekt a céljuk, amiben rengeteg szerep jut a bedolgozó alvállalkozóknak. Ugyanis a nulláról a boltokba eljuttatni egy játékot egy profi csapattal is két év – feltéve, hogy nem összeollózni akarjuk az ötleteket. A tabletop game designer mára egy önálló (és jól fizető) szakmává vált, amihez a tudáson kívül tehetség is kell.

Az újdonsült játékfejlesztők 2014-re végül elkészültek a prototípussal, amit kis példányszámban legyártatva kivittek az esseni (Németország) SPIEL nevű társasjátékexpóra. Ez a világ legnagyobb táblajátékos rendezvénye, ahol a résztvevők száma folyamatosan növekszik évről évre. Viktorék debütálásakor 158 ezer fő vett részt, de 3 évvel később már 182 ezer ember járt itt. Egy kezdő játékfejlesztőnek jól felfogott érdeke standdal érkezni ide, ugyanis az expo 4 napja alatt van lehetőség megismerkedni a szakma krémjével, de ami még fontosabb: a játékosok elitjével is. Nem mellesleg jó sok játékot is el lehet adni. Viktor büszkén mesél a szuper designstandjukról, amit a játék viktoriánus hangulatához igazítottak. Az esseni jelenlétnek volt egy nagyon fontos eredője: a Trickeriont még ott kipróbálhatták a játékosok, így a fejlesztők rengeteg fogyasztói visszajelzést kaptak.

Az esseni kaland után felmondtak a munkahelyükön és nem is kerestek állást, hanem felkészültek az első Kickstarter-kampányukra. Ebben nagyon sokat segítettek nekik az esseni tapasztalatok és az ott szerzett ismertség. Az első kampány egyik legnehezebb része a 4330 támogatótól folyamatosan érkező javaslatok, kérdések megválaszolása és kezelése volt. Ezt azért nem úgy kell elképzelni, mint egy trollokkal teletűzdelt hazai internetes fórumot. Itt a támogatók (akik a pénzüket adják a projekt sikeréért) zömmel nagyon pozitívan nyilatkoznak és inkább lelkesednek. Mindössze egy töredékük érzi úgy, hogy „befektetőként” kritizálnia kell a menedzsmentet. A kampány alatt végül a célként kitűzött 30.000 USD helyett végül 285.000 USD gyűlt össze a támogatóktól. A pénz beérkezése után jöttek persze újabb, valamivel komolyabb nehézségek. Gyárat kellett találni, és a megfelelő minőségben leszállítani határidőre a terméket.

Végül egy társasjátékok gyártására szakosodott kínai gyár mellett döntöttek, és bár az együttműködés kezdetben nem volt zökkenőmentes (az első projektmenedzserüket a gyár végül ki is rúgta a gyártáshoz kapcsolódó folyamatos problémák miatt), a végül elkészült játékok minősége megfelelő volt, ezért továbbra is ezzel a céggel dolgoznak. Ebben az is szerepet játszik, hogy a játékgyár 1 százalék körüli hibaarányt garantál. Viszont a minimum gyártási mennyiség (print run) 1500 darab játékdoboz. A kész termékeket crowdfundolt társasjátékok kiszállítására szakosodott logisztikai szolgáltatók szórják szét a különböző régiókban. Az ilyen alvállalkozók elnevezése Kickstarter boardgame fulfil.

Annyira kiépült ez a rendszer, hogy már a pótalkatrészeket is ezek a cégek kapják meg a gyáraktól és az alkotónak alig van szervizterhe. A Trickerion crowdfundig kampányának lezárása után úgy döntöttek, hogy értékesítik a játék további forgalmazásának jogait egy amerikai kiadónak, mert kereskedelmi tapasztalatuk még nemigen volt. Elsősorban arra koncentráltak, hogy sikerre vigyék a játékot Kickstarteren. (Ezt utóbb megbánták, mivel a cég szerintük nem csinál elegendő hírverést a játéknak.)

A soron következő játékuk az Anachrony lett, ami jelenleg az 55. helyen áll a boardgamegeek.com öröklistáján, ami a társasjátékok IMDB-je, és a top 100-ba bekerülni már nagyon nagy szó. Ezért itt már sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a játék Kickstarter utáni életpályájának gondozására is, ami a kis- és nagykereskedelmi kapcsolatok kiépítését, illetve a játék további marketingjét jelentette. Ennek köszönhetően az Anachrony-t már négy alkalommal újragyártották, illetve két kiegészítő csomag is készül hozzá.

Kiadóként a Kickstarteren túl elsősorban a nagykereskedelmi értékesítésre éri meg koncentrálni, mivel egy-egy jelentősebb nagyker akár ezres nagyságrendben is rendelhet játékokat, ez pedig a magas minimum gyártási mennyiség miatt fontos. Jelenleg is a sales-csatornák kiépítése és hosszabb távon a crowdfundingtól való függetlenedés a cég legfőbb törekvése.

Az újabb játékok azt mutatják, hogy Viktorék nagyon jól megtanulták a leckét, és minden esélyük megvan, hogy ennek a szektornak az egyik állócsillaga legyenek, hiszen az újabb kampányaik jellemzően 500 ezer USD felett járnak. Legújabb játékuk, a Cerebria során az emberi elmében kalandozunk, ahol a személyiségjegyek küzdelméből épül fel az új psziché. Ez a játék szépségben, újszerűségben és összetettségben is felveszi a versenyt bármelyik nagypályás játékkal.

Mindclash Games kampányok (időrendben fordítva):

    1. Trickerion Dahlgaard’s Academy – 574.000 USD (6866 támogató)
    2. Cerebria 525.000 USD (5820 támogató)
    3. Anachrony 440.000 USD (4506 támogató)
    4. Trickerion 285.000 USD (4330 támogató)

 

 

 

Nem for-profit célú gyűjtések

Civil adománygyűjtés

A közösségi adománygyűjtést világszerte használják a civil szervezetek forrásszerzésre, vagy egy-egy látványosabb / jól eladható projektjük finanszírozására.

Amióta az állami támogatások beszűkültek a hazai civil szcénában, ezek a lehetőségek felértékelődtek.

Épp ezért nem véletlen, hogy a hazai környezetben sikeresen működő közösségi finanszírozó oldalak szinte kizárólag adománygyűjtésre adnak lehetőséget. Ilyen a klasszikus crowdfundingot végző adjukossze.hu oldal, amit a NIOK alapítvány üzemeltet, amely tanítja és képzi is a civileket, hogy ügyesebb marketingkampányokat vigyenek végig. Ebből a szegmensből kiemelkedik a Bátor Tábor következetes brandépítése, de számtalan sikeres civil szervezet működik még közösségi finanszírozásból, mint a Suhanj! alapítvány vagy éppen a mélyszegénységben élő családokat támogató Igazgyöngy Alapítvány.

A civileknek gyűjt támogatást a jougyekert.hu oldal is, csak éppen cselekvő donorokon keresztül. Például a Greenpeace-nek egyszer azért fizettem néhány extra ezrest, mert egy barátnőm lefutott egy maratonit csapatban, hogy felhívja a figyelmet a Vegyi anyagmentesítő kampányukra.

Fogadj örökbe egy újságírót!

Még jellemzőbb magyar sajátosság az online médiumok adománygyűjtése. Ez nyilvánvalóan a nagy néző- / olvasószámú független országos sajtóorgánumok (Népszabadság) megszüntetésének vagy elfoglalásának (origo.hu) az eredménye. Emiatt működik támogatásokból a hazai oknyomozó újságírás többször díjazott tagja, az atlatszo.hu, a rendszerkritikus baloldali sajtóorgánum, a merce.hu. A – teljesség igénye nélkül – szintén támogatókat gyűjt az orgiós hajótöröttekből alakult rendkívül színvonalas, nemzetközi ügyeket is felgöngyölítő direkt36.hu, a Magyar Nemzet hajótörötteiből alakult magyarhang.org, a bulvár mellett tényfeltáró riportokat is készítő 444.hu, és újabban a hvg.hu is. Utóbbi kettő tőkeerősebb szereplő, és deklaráltan szorosabb kapcsolatra törekednek a támogatóikkal is, ami egyedi kampányokban, vagy személyes találkozókban mutatkozik meg

Egy független médiumnak amúgy kétszeresen is megéri támogatókat a saját oldalán gyűjtenie, mivel így ki tudja kerülni a platformot, amivel 3 -7%-ot is tud spórolni és már csak a tranzakciós szolgáltató 3-5%-os marginját kell kifizetnie, ha ragaszkodik az online fizetési rendszerhez a rendszeres banki átutalás helyett.

Adnál pénzt egy pártnak?

Végül, de nem utolsó sorban a pártpolitikai színtéren is megjelentek az adománygyűjtő kampányok. Első ilyen kezdeményezésként talán az LMBTQ közösség gyűjtött az indiegogón tudatformáló plakátkampányra pénzt. Majd itthon a Jobbik, még a Parlamentbe kerülés előtt igen komoly összegeket kapott a szimpatizánsaitól csekken. De a hazai közbeszédbe először a Kovács Gergely vezette Magyar Kétfarkú Kutya Párt 30 milliós gyűjtése robbant be.

Itt összesen 7000 fő adott pénzt, ami a Facebook követőik 2,5 %-a. Sokan több százezer forintot adományoztak, de nagyon sok volt az 1000 Ft körüli adomány is, amivel átlag az 5000 Ft-ra jött ki. Gergőék nem sokat foglalkoztak a projekt előkészítéssel, de a politikai szegmensben ez nem is kulcskérdés, hiszen a párt alapítása és felfuttatása már a termék része. Egyébként pedig, bár alapelv náluk, hogy nem a médiának politizálnak – és emiatt pl. soha nem tartanak sajtótájékoztatót – éppen attól indult be a gyűjtés, hogy média megírta, hogy már 6 MFt összejött az első napon. Emiatt másnap megint meg lehetett írni egy cikket, hogy már 10 MFt is összejött és ez így ment egészen 30 MFt-ig.

Egy 2018 nyarán zárult projektnél a kerékpárútra is így jött össze a 800 eFt, amikor nyögvenyelősen eljutottak a szükséges összeg feléig, azt már megírta a sajtó, és innentől bedőlt a maradék az ajtón hamar. Viszont az ürömi buszmegállók felújítására már nekik sem sikerült a gyűjtés, így azt maguknak kellett kipótolni. Jellemző ugyanakkor a rendszerkritikus szavazók attitűdjére, hogy a párt működésére már jóval kevesebben adtak pénzt. Egyedül a választási kampány előtt sikerült jobban egy gyűjtés, amikor a kb. 10.000 szimpatizánsuk a kampány előtt összedobott 5 Mft-ot amiből tudtak venni szetteket, esőkabátokat és más, az ajánlásgyűjtéshez feltétlenül szükséges eszközöket.

Teljesen más közegben és módszerrel gyűjtött a Jobbik, amely 2010-ig gyakorlatilag közösségi finanszírozásból működött. Alapszervezetek tagdíja volt az egyik bevételi láb, amit a központjuk meghagyott, hogy legyen forrás a helyi építkezéshez. Amikor 2007 körül a szélsőjobboldali párt nagyon aktív utcai jelenlétbe fogott, párhuzamosan bevezették, hogy az utcai standoknál is lehetett adományt adni. Ami a legjobban működött a szavazóik körében, az a sárga csekken küldött támogatás volt. Aki nem tudott a standoknál kérni, az a honlapon is jelentkezhetett és kiküldték neki a csekket postán. Becslésük szerint 2009-2010-ben 20.000 szimpatizáns adott fel csekken átlag 500 Ft-ot. Ekkor a pártnak 5000 tagja volt, akik a helyi szervezeteket tartották fenn, míg a csekkes támogatók pénzéből sikerült a központi hátteret működtetni. A parlamenti bejutás után leálltak a gyűjtéssel.

Legközelebb 6 évvel később kérték a szavazóik támogatását, amikor kiderült, hogy a Hazai Pálya című kéthavonta megjelenő pártújság országos terítéséhez (ami 4,1 milliós lapszámot jelent), nincs elég forrásuk. Kiemelt céljuk volt az aprófalvakat is elérni és ezért döntöttek úgy, hogy újra gyűjtésbe fognak. Ezért 2016-ban a Hazai Pályába sárga csekket is behúzattak, amiből közel 60 MFt támogatás jött be az év végéig. Ezzel már az újság fenntarthatóvá vált. Nem az életük múlott rajta, ezért nem is cikkezett róla a sajtó és nem is reklámozták ezt a sikert.

2017. december 6-án jött az Állami Számvevőszék 663 MFt-os bírsága a pártfinanszírozási törvény megsértéséért. Ez lehetetlenné tette volna a választásokon való indulást, mert a 2018. év eleji támogatást nem kapták volna meg, ráadásul a képviselőállításhoz kapcsolódó személyenkénti 1-2 MFt-os támogatást is inkasszálhatta volna a NAV. A hab a tortán, hogy ezt a soron következő ÁSZ-ellenőrzés nem megfelelő elköltésként rögzítette volna.

Erre reagálva adták ki a hivatalos közleményt, hogy lehet, hogy nem indulnak a választásokon. Másnap döntöttek, hogy közösségi finanszírozási kampányt indítanak, mert a visszajelzések alapján a szavazótáborban nagy volt a tettvágy és a felháborodás. Országos sajtóközleményként küldték ki, plusz Facebookra, a technikai információkat pedig a jobbik.hu-ra rakták fel. Természetesen ezúttal is adtak ki sárga csekkeket.

Pár nap alatt technikailag is elindult a gyűjtés, és az első nap máris 8 MFt jött be, majd minden nap ment ki közlemény arról, hogy mennyi jött be, hol áll a gyűjtés és hány ember adományozott. Januárban lépték át a 100 MFt-os határt, amikor már 7000 ember adott pénzt. Ebben már voltak több milliós adományok is. 2018. január 8-án a kormány bejelentette, hogy végrehajtja az ÁSZ döntését, ez újra lendített a gyűjtésen. Végül január közepén a Varga Mihály nyilatkozott, hogy a végrehajtást elhalasztják a kampány idejére, majd a Fidesz is látványosan beharangozott közösségi gyűjtésbe fogott. A gyűjtés ezek hatásra gyakorlatilag megállt.

Sikeres’ közösségi gyűjtést végzett a hazai pártok közül még az Együtt, mielőtt feloszlatta magát. Az elnökség öt tagjának ugyanis összesen 153 millió forintos tartozása keletkezett a Magyar Állammal szemben, miután nem tudták elérni az 1%-os küszöböt az áprilisi választásokon.  Ennyi volt ugyanis a kampányköltésük, melyre 143 millió forintot sikerült összegyűjteniük, s az utolsó 10 millió forintot pedig szétosztották egymás között. Ez a szomorú történet egyben azt is példázza, hogy a közéleti szerepvállalás egyáltalán nem kockázatmentes, ami minimum respektálandó. 

Összefoglalva annyit mondhatunk, hogy a közösségi finanszírozás tanulságos kaland ráérő egyetemistáknak vagy pályakezdőknek, esetleg egy félig felépített brandnek. Ugyanakkor semmiképp nem tanácsoljuk olyan embereknek, akik csak egy-egy dologhoz értenek jól, de vállalkozni és szervezni még nem tanultak meg. Ha úgy tetszik, a közösségi finanszírozás a vállalkozás tőketeremtésének egy lehetséges formája, ami semmivel sem könnyebb, mint a klasszikusok útja, csak más –  és ezért vonzóbb.

Olvass tovább!