Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Merkel után a CDU: verseny az AfD-vel, vagy tovább a centrum útján

Pénteken a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) 1001 pártdelegáltja gyülekezik Hamburgban, hogy eldöntsék, ki lesz Angela Merkel utódja a párt élén. A német kancellár 2000 óta vezeti a pártot, előtte két évig párttitkár volt. Miután Merkel október végén bejelentette, hogy a decemberi pártnapon már nem indul újra, eddig nem látott versengés indult a pártelnöki pozícióért. Az új pártelnök jó eséllyel a CDU kancellárjelöltje is lehet 2021-ben.

Friedrich Merz, Annegret Kramp-Karrenbauer és Jens Spahn a CDU pártgyűlésén Böblingenben; forrás: Friedrich Merz facebook-oldala

A kereszténydemokraták nagy nap előtt állnak. Merkellel az utóbbi évtizedek meghatározó figurája távozik a párt éléről, akinek személyében 2005 óta a világ egyik vezető politikusát is adja a párt. Ez alatt a tizenhárom év alatt Németországban felnőtt egy generáció, amely számára a CDU és az ország vezetése teljesen összefonódott Merkel személyével. A CDU-ra különösen igaz, hogy kevés olyan markáns politkust tudott kitermelni, akiről el lehet képzelni, hogy helyettesíthetné a „Muttit”.

Sorozatos válságok

Október végére a CDU/CSU már éppen átvészelte a bajor testvérpárt vezetői krízisét, amely a két pártvezetés menekültpolitikájának különbözőségéből eredt. Az új válságot az augusztus végi chemnitzi, bevándorlók elleni támadásokba torkolló szélsőjobboldali tüntetések idéztek elő. A keletnémet városban az Alternative für Deutschland (AfD) és más szélsőjobboldali csoportok egy gyilkosságot használtak fel a bevándorlók elleni uszításra, mellyel egy kiszivárogtatott rendőrségi anyag alapján egy migráns hátterű férfit gyanusítanak. Az eddig elképzelhetetlen méretű, a bevándorlástól tartó békés lakókat és karlendítő neonáci erőket is felvonultató tüntetéseket hatalmas antifasiszta megmozdulások követték.

Az egész országot megrázó eseménysor a koalíciós erők közé is éket vert. Horst Seehofer szövetségi belügyminiszter, és a bajor Keresztényszocialista Unió (CSU, a CDU testvérpártja) vezetője a párt barátja és az Alkotmányvédelmi Hatóság elnöke, Hans-Georg Maßen védelmére kelt, aki tagadta az egyébként felvételekkel bizonyított tényt, hogy a neonáci tüntetések után „migránsellenes hajsza” történt volna. Seehofer visszalépését több oldalról követelték, a koalíciós partner szociáldemokraták (SPD) a koalíció felmondásával fenyegettek, amennyiben Maaßen nem távozik. Végül hosszan húzódó tárgyalások és médiaviták után Maaßent nyugdíjba küldték. A válság-sorozatot egyik főszereplő sem élte túl: a meggyengült tekintélyű Seehofer november elején bejelentette, hogy nem indul a CSU elnöki posztjáért, Merkel pedig úgy döntött, hogy előremenekül, és magabiztosan átadja a teret másnak.

A belső krízisek persze nem vezettek volna szükségképpen Merkel ellehetetlenüléséhez, ha a CDU/CSU támogatottsága nem süllyed történelmi mélypontra. A testvérpártok már a 2017 novemberi szövetségi választáson is gyengén szerepeltek, 2013-hoz képest 8.6%-ot vesztettek a támogatottságukból, és az AfD-vel a baloldali, zöld és liberális kihívók mellé szélsőjobboldalit is kaptak, ami új helyzetet teremtett a párt számára. Népszerűségük a választást követően is tovább zuhant (további 5-7 %-ot), ez pedig az októberi hesseni tartományi választáson mandátumokba és pozíciókba is került.

A választás – a két héttel korábbi bajorországi választás után, ahol a CSU bukott nagyot – nyilvánvalóvá tette, hogy a CDU domináns pozíciója válságban van.

Miközben a szociáldemokratákkal vezetett nagykoalíció ma nem kapná meg a többséget a Bundestagban, a CDU szavazóit szélsőjobbról a bevándorlásellenes AfD, középről pedig a pragmatikus polgári pártként mutatkozó Zöldek szólítják el.

Sosem látott verseny

Merkelnek három éve marad még a kancellárságból, amit plusz felelősség nélkül könnyebben vezethet végig. A kancellár október 29-i beszédében azt is bejelentette, hogy 2021-ig végképp kivonul a politikából, így a következő pártelnök, feltéve hogy sikerül feltornázia a CDU népszerűségét, akár a kancellári poszton is követhetné.

Az 1001 delegáltból ezret a CDU különböző tagállami és helyi szervezetei választottak meg, egy pedig Brüsszelből érkezik, ő a külföldi CDU-tagokat képviseli a pártnapon. Az elnökválasztás első körének eredménye péntek délutánra várható, ha ezen egyik jelölt sem szerez abszolút többséget, a két legtöbb szavazatot kapó jelölt között dönthetnek a delegáltak a második fordulóban.

A CDU történetében eddig mindössze egyszer előzte meg nyilvános vita az elnökválasztást, és most először kampányol három, jelentősebb támogatással bíró figura a székért. A jelöltek közt számos személyiségbeli és politikai különbség mellett két feltűnő azonosság van: az NDK-ban szocializálódott Merkellel ellentétben mindhárman a szövetségi köztársaság nyugati végéből érkeznek, és menekültkérdésben mindhárman jobbra állnak Merkeltől.

Annegret Kramp-Karrenbauer

Az országos közvélemény-kutatások szerint a párt főtitkára, Annegret Kramp-Karrenbauer a legnépszerűbb a három jelölt közül. Szár-vidék első női miniszterelnöke Merkel kérésére az év elején döntött úgy, hogy feladja a tartományi kormány vezetését, hogy a CDU főtitkáraként közel kerüljön a tűzhöz. Az 56 éves AKK-t nem csak emiatt tartják a Merkel-féle politika örökösének: kimért szenvtelensége mellett pozícióit tekintve is ő a leginkább centrista jelölt.

Annegret Kramp-Karrenbauer; forrás: AKK facebook-oldala

AKK építi a menekültkérdésre a kampányát, inkább a digitális modernizáció jelentőségéről beszél, a menekültkérdés miatt kialakult pánikot pedig a biztonságérzet felől közelíti meg, és azt hangsúlyozza, hogy a konzervatív nyilvánosságban elsődleges problémaként megjelenő biztonsági kérdéseket csak európai szinten lehet megoldani.

Szociálpolitikájában teljes mértékben a dogmatikus piaci liberalizmussal (és a jobboldali liberális FDP-vel) 2003-ban nagyrészt szakító Merkel utódja, ez AKK-t az SPD-vel és a Zöldekkel való együttműködésre inkább alkalmassá teszi, mint fundamentalista piaci liberális kihívóit. Más kérdésekben azonban jóval konzervatívabb a kancellárnál:

katolikus identitását hangsúlyozva ellenezte mind a melegházasságot, mind az abortusz liberalizációját. AKK így nyújt némi azonosulási alapot a Merkelből kiábrándult konzervatívok számára is.

A főtitkár kampánya más kérdésekben is számol a Merkellel való pártbeli elégedetlenséggel: menekültkérdésben tesz gesztusokat a párt jobbszárnyának, és emellett azt ígéri, megválasztása esetén demokratikusabban vezetné a pártot, nem vetné alá a döntéseket a kormány akaratának. Ezt a kritikát a párttagok gyakran vetik Merkel szemére, aki a párt tagságát valóban szerette kész tények elé állítani.

AKK esélyei jók, annak ellenére, hogy a három jelölt közül talán legkevésbé van erős bázisa a párton belül. A CDU centrista szárnya, így például a gazdaság- és energiapolitikáért felelős miniszter, Peter Altmaier azonban mellette van, és a befolyásos nőszervezet is őt támogatja. Mellette szól az is, hogy ő rendelkezik a legtöbb kormányzati tapasztalattal, a kancellárhoz való közelsége azonban a turbulens időkben visszafelé is elsülhet, így az ellenfelei által Merkel 2-ként bélyegzett AKK győzelme egyáltalán nem borítékolható.

Jens Spahn

Az észak-rajna vesztfáliai Münsterlandból érkezett az országos politikába a 38 éves Jens Spahn, aki a Junge Union (a CDU ifi) helyi szervezetének vezetőjeként, mindössze 22 évesen lett tagja a szövetségi törvényhozásnak, ezzel pedig minden idők legfiatalabb Bundestag-képviselője lett. Tavaly már ötödjére választották be a Bundestagba, ezúttal a kormánynak is tagja lett, március óta az egészségügyért felel.

Spahn munkájáról általában elismerően beszélnek még SPD-s koalíciós partnerei is, noha a leggyakrabban felhozott kritika szerint az egész felnőtt életét profi politikusként töltő Spahn valósága rendkívül távol áll az egészségügyben dolgozókétól. Ez leginkább akkor mutatkozott meg, amikor kijelentette, hogy ha minden ápoló kicsit többet dolgozna, Németország megbírkózna az ápolóhiánnyal. Az amúgy is túlterhelt ápolók ezen persze felháborodtak.

Spahn sörözik; forrás: Jens Spahn facebook-oldala

Spahn hitelesen képviseli a CDU jobboldala számára megnyerő álláspontot a bevándorlás kérdésében: két évvel ezelőtt az ő javaslatára – és Merkel akarata ellenére – döntött úgy a CDU, hogy szigorítják a kettős állampolgárság feltételeit. A kampányba is ezen a vonalon szállt be: az ENSZ migrációs csomagjának felülvizsgálatát vetette fel, eddig ezt csak az AfD lépte meg.

Spahn stratégiája a CDU keményvonalasainak megszólítására nyerő lehetett volna, annak ellenére, hogy a politikus amúgy nyíltan meleg, ami konzervatív körökben a mai napig kelt bizalmatlanságot. A sikerhez azonban valószínűleg arra lett volna szükség, hogy egyedül nézzen szembe a centrista AKK-val. Egy harmadik jelölt azonban közbelépett.

Friedrich Merz

Spahn reményeit egy igazi keményvonalas konzervatív, Friedrich Merz törte darabokra, aki a bevándorlás kérdésében sikerrel előzte jobbról az egészségügyi minisztert. A 63 éves politikus-vállalkozó-jogász nagy múltra tekint vissza: Spahn 1980-as születésekor már nyolc éve a párt tagja volt. 1989 és 1994 közt az Európai Parlamentben képviselte a pártot, a Bundestagnak 1994 és 2009 közt volt tagja.

Friedrich Merz, a CDU 1989-es EP-parlamenti jelöltje; forrás: Wikipédia

Merz szerint felül kell vizsgálni az alkotmányt, amely szerint a politikai üldözötteknek jár a menedékjog, mert szerinte ez ellehetetleníti, hogy Európa egységesen szigorúbb menekültpolitikát folytasson. Míg Spahn a szigorúbb menekültpolitikát hangsúlyozva utasította el a Sária-törvénykezést is emlegető Merz állítását, AKK erőteljesebben ment neki Merznek, igaz, azt ő is problémaként hangsúlyozta, hogy a német állam mindeddig képtelen volt megküzdeni az elutasított menedékkérők deportálásával.

Merznél nehéz is antimerkelebb politikust elképzelni. Harsány, kiváló szónok, ráadásul a 2000-es évek elején éppen Merkellel szemben maradt alul a párt vezető szerepéért vívott harcban, miután a 2002-es választási vereség után a párt addigi domináns szárnya alámerült. A gazdasági kérdésekben kemény liberális vonalat képviselő Merz 2000-ben még a párt parlamenti frakciójának elnöke volt, 2004-ben azonban az alelnökségről is lemondott, 2009-ben pedig már el sem indult a képviselői helyért.

A vállalati jogász szereti hangsúlyozni, hogy noha CDU-val közös története régre nyúlik vissza, az elmúlt évtizedeket nem a politika bugyraiban, hanem vállalkozóként és vállalati jogászként „a nagyvilágban” töltötte. Noha Merz magát a középosztály részének tartja, két magánrepülőgépe 4millió eurót ér, ami önmagában körülbelül 150-szerese a medián német állampolgár vagyonának.

Merz vállalati jogászként olyan tőkés társaságok felügyelőbizottságában foglal helyet, mint a szabályozatlan globális pénzügyi piac egyik legfontosabb szereplője, a Blackrock, a világ legnagyobb alapkezelője.

A köztévés és Fidesz-médiás háttérműsorok favoritja egyébként is a legleplezetlenebbül nagytőke-párti a három jelölt közül. A söralátét-méretű adóbevallás toposzát hajtogatja, és persze alacsony adókat szeretne. A legnagyobb fordulatot Merkelhez képest, aki legalább szóban elismeri a zöld fordulat szükségességét, valószínűleg a CDU zöldpolitikájában hozná: a széndioxid-kibocsátás kapcsán a német ipar érdekeit védve leginkább a Zöldeket szokta becsmérelni „hamariságukért”, illetve szívesen emlegeti, hányszorosáért felelős Kína a német széndioxid-kibocsátásnak.

Pénteki TAZ-címlap: „Az anti-AKK mozgalom”; forrás: Lukas Wallraff twitter

És ha Annegret Kramp-Karrenbauerről elmondható, hogy társadalmi kérdésekben konzervatívabb Merkelnél, akkor ez Merzre hatványozottan igaz. Pártbeli kritikusai szerint érdemes volna például tisztáznia, hogy mit gondol a nők szexuális önrendelkezéséről: 1997-ben ugyanis még a házasságon belüli nemi erőszak büntethetősége ellen szavazott a Bundestagban.

Friedrich Merz prominens tagja a CDU keményvonalasainak nagy részét magában foglaló, befolyásos informális csoportnak. Az „andoki összeesküvőket” 2003-ban leplezte le a Spiegel cikke. A leginkább egy angol kollégiumi fiúklubra emlékeztető csoport kizárólag férfi tagjait semmilyen írásos megállapodás vagy intézmény nem köti össze, de 1979 óta segítik egymás karrierjét, ahogy tudják. A csoport állítólagos alapítói – akkoriban még mind a Junge Union tagjai – egy chilei látogatásról hazafelé fogadtak egymásnak örök hűséget.

A csoportnak Merz mellett olyan prominens személyiségek a tagjai, mint Christian Wulff ex-elnök, Volker Bouffier hesseni miniszterelnök, vagy a paksi bővítést európai bizottsági részről egyengető Günther Oettinger.

A Spiegel szerint a csoport tagjai márciusban egy temetésen egyeztettek Merkel utódlásáról.

A találkozón jelen volt Wolfgang Schäuble is, akitől Merz a kampány hajrájában meg is kapta a legértékesebb támogatást:  a CDU egyik legbefolyásosabb veterán politikusa, jelenleg a Bundestag elnöke a keddi Frankfurter Allgemeine Zeitungban jelentette be, hogy szerinte „az lenne a legjobb az országnak”, ha Merz kapna lehetőséget a párt vezetésére, és arra, hogy kancellárként megméresse magát. Schäuble szerint Merz-cel a német politika súlypontja újra középre kerülne és stabilizálódhata. Ezzel összhangban Merz egyik legfőbb ígérete, hogy megfelezi az AfD támogatottságát. Erre valóban neki lehet a leginkább esélye, más kérdés, hogy ezt a politikai centrum erősödéseként, vagy a szélsőjobbos pártok egymásra licitálásaként értékeljük.

Címlapkép: Friedrich Merz facebook-oldala
Olvass tovább!