Noha emberek életét alapvetően befolyásoló intézkedésekről van szó, a hajléktalanságot tovább kriminalizáló törvényalkotás körül egyre bukkannak elő azok a szálak, amelyeket a törvényhozók és rendeletalkotók egyáltalán nem gondoltak végig. A rendelkezések eszetlenségét és embertelenségét csak tovább fokozza a bizonytalanság, amit a rendeletek keltenek, mint kiderült, a hajléktalan emberek kisállatai kapcsán is.
Éppen ma írtunk arról, milyen bizonytalanságot kelt a kormány a hajléktalanság kriminalizálását előíró szabályozásával. A 7. alaptörvény-módosítás, majd a szabálysértési törvény módosítását követően rövid időn belül két, egymással ellentétes rendelet jelent meg azzal kapcsolatban, hogy mit is kell kezdeni az „elkövetők” személyes tárgyaival. Az első rendelet még azt mondta, az önkormányzatoknak ideiglenesen tárolniuk kell a hajléktalan emberek ingóságait, a romló holmikat pedig meg kell semmisíteniük. Később – feltehetően a kész helyzet elé állított önkormányzatok tiltakozása miatt – a rendőrségre hárították a tárolás felelősségét.
A teljes káoszt és nemtörődömséget mutatja, hogy az újabb rendeletet a törvény életbe lépését megelőző munkanapon tette közzé a Magyar Közlöny.
A rendelet tehát az utcára kényszerülő emberek büntetésének erkölcsi problémáján túl is tengernyi bonyolult problémát vet fel, amint arról a Facebookon az Állatmentő sereg néven működő csoport is felhívta a figyelmet. A számos állatvédő szervezet által aláírt nyilatkozat szerint az állatvédők úgy látják,
akörül is teljes a bizonytalanság, mi lesz a hajléktalan emberekkel élő állatokkal, amennyiben a zaklatásokat és elzárásokat végre is hajtják.
Szemben az utcán élők személyes tárgyaival, amelyek kapcsán a rendeletalkotó, a kerületek és a rendőrség felelősségelhárítási köröket futott, az a kérdés, hogy mi lesz az elzárásra ítélt állattartó hajléktalan és kunyhóban élő emberek kutyáival, nyulaival, macskáival és egyéb háziállataival, fel sem merül a jogszabályokban és rendeletekben. Pedig közülük sokan tartanak állatot, akik sok egyedül élő hajléktalan ember számára a legfontosabb társat is jelentik.
Az állatvédők felhívják a figyelmet arra, hogy a hajléktalan emberek kriminalizációja érdekében alkotott „életvitelszerű közterületen tartózkodás” definíciója maga fogalmaz úgy, hogy ez különösen vonatkozik az „alvás, tisztálkodás, étkezés, öltözködés, állattartás” tevékenységeire. A probléma „kezeléséből” következő további problémákkal– mi lesz az elzárt emberek kisállataival? – aztán már nem foglalkoznak a jogszabályok és rendeletek.
Az állatvédők hosszan sorolják azokat a kérdéseket, amelyeket az állattartó hajléktalan emberek azonnali elzárása eredményezne, és amelyekre nincsenek válaszok.
Onnan kezdve, hogy nem tudjuk, hány érintett emberről és gondjaiba vett állatról lehet szó,
kinek a felelőssége az állatok, legtöbb esetben kutyák gondját viselni, odáig, hogy ki fogja kideríteni az elkóborló kutya elzárt gazdájának kilétét? Kóbor kutyának számít-e az ilyen kutya, és ez esetben az önkormányzatok fel vannak-e készülve az ellátásukra? Mi van akkor, ha a gazdát nem sikerül elérni, és a kutya tulajdonjoga az államra száll?
Az állatvédők még számos kérdést feltesznek és az információhiánnyal indokolt tömeges altatás lehetőségét is felvetik.
A Mérce által megkérdezett, az utcán és kunyhóban élők jogérvényesítésével foglalkozó Utcajogász munkatársa szerint az állatvédők által feltett kérdések jogosak, valóban senki nem találta ki, mi lesz az állatokkal. A rendelet ráadásul a hajléktalan emberek elleni eljárások olyan elemét is tartalmazza, amire eddig nem volt gyakorlat. Közegészségügyi szabályok miatt ugyanis korábban is előfordult, hogy hajléktalan embereket elzártak, azonnali elzárást azonban a mostani rendelet tesz először lehetővé.
Ezzel pedig a rendeletalkotó olyan helyzetek sorát idézheti elő, amiben az utcán vagy kunyhóban élő embernek nincs lehetősége megoldani háziállatáról való gondoskodást.
A teljes bizonytalanság ellenére úgy tudjuk, a hajléktalan emebreknek razziákra kell számítania a hetekben.
