Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Nagyot bukhat a migránsozó jobboldal Bajorországban

A Bajorországot hatvan éve szakadatlan kormányzó keresztényszocialista párt (CSU) egy habonyi lendületű migránskampánnyal igyekezett megmenteni dominanciáját. A vasárnap esedékes tartományi választásokra kihegyezett stratégia minden bizonnyal kudarcba fog fulladni. A valódi szélsőjobbot nem sikerült gyengíteni, az igazi nyertesek azonban a Zöldek lehetnek, akik a második erővé jöhetnek fel, sőt nagyon erős ellenzéki szereplés esetén akár még kormányt is alakíthatnak.

Seehofer és Orbán januárban; kép: MTI

Horst Seehofer szövetségi belügyminiszter jelen állás szerint Németország egyik legismertebb és legmegosztóbb politikusa. A müncheni tartományi kormány éléről az év elején Berlinbe zsilipelő keresztényszocialista pártelnök pár hónapja még tán joggal érezhette, hogy bevándorlás-ellenes szólamaival ő fogja a konzervatív jobboldalnak visszahódítani a merkeli „menekültsimogató” kurzussal szemben szkeptikus volt CSU-szavazókat. Ennek érdekében minden Orbántól, Kurztól és Salvinitől ellesett populista kampányregisztert bevetett, pár hete a migrációt egyenesen „minden probléma anyjának” titulálva. Ennek ellenére – vagy pont ezért –

a vasárnapi bajorországi választás nemcsak a 60 éve szinte mindig egyedül kormányzó konzervatívok példátlan bukását hozhatja, de jó eséllyel Seehofer karrierjének végére is pontot tehet.

Bajorországban máshogy járnak az órák, mondják a németek. Míg például szövetségi szinten a kormánytöbbség politikai színezete néhány ciklus után rendre meg szokott változni, a „Szabad Állam” (Freistaat) politikai berendezkedése a második világháború óta lényegében egypártrendszer. 1957 óta az összes miniszterelnököt a Christlich Soziale Union adta, 1-2 ciklustól eltekintve abszolút többséggel kormányozva. A jelenlegi kormányfő Markus Söder márciusban vette át a stafétabotot az előtte tíz évig regnáló Seehofertől. A CSU egy különálló párt, csak a tartományban létezik. A szövetségi parlamentben állandó frakcióközösséget alkotnak Merkel CDU-jával, mely Bajorországban nincs jelen.

A két testvérpárt között a viszony sosem volt felhőtlen, de a menekültkérdés kezelése 2015 óta csúcsra pörgette a feszültségeket. A konzervatív választók jó része – csakúgy mint a CDU – nem kevés politikusa régóta rossz szemmel nézi, ahogy a kancellár a konzervatív pártot gazdaságilag és társadalompolitikailag is középre húzza. A 2015-ös menekülthullám és az azt követő viták (kölni szilveszteréj, iszlamista terrorizmus) valamint a szélsőjobb Alternative für Deutschland (AfD) feltörése sokakban megerősítette azt a meggyőződést, hogy legfőbb ideje visszavenni a „liberális” tempóból. És míg a CDU-ban ez eddig nem lépte át a belső elégedtlenkedés tűrhető szintjét, Seehofer CSU-ja legkésőbb a 2017-es szövetségi választási kampányra elérkezettnek látta az időt, hogy a rebellió élére álljon. Ezt aztán olyan hévvel vitte véghez, hogy a nyáron a két testvérpárt a szakítás közelébe került a határok lezárását követelő Seehofer makacsságának köszönhetően.

Az ötlet az ő perspektívájából logikusnak tűnhetett. A német média szinte minden más témát félresöpörve hiszterizálta a bevándorlással a közvéleményt, nagy szolgálatot téve ezzel az AfD-nek, mely hirtelen kétszámjegyű erdeményeket tudott produkálni (Bajorországban  a 2017-es szövetségi választáson pl. 12,5%-ot), nem kevés Merkelből „kiábrándult” volt CDU/CSU-szavazót is megszólítva. Jobbközép pártok ill. politikusok migrációellenes kampányokkal európaszerte komoly sikereket értek el. Ráadásul Seehofert a pártján belül is elkezdék szorongatni a trónkövetelők – az előremenekülés egy megosztó kampánytémával egy ilyen helyzetben jó ötletnek tűnhetett.

Az eredmény ezzel szemben úgy tűnik, azokat igazolta, akik eleve attól tartottak, hogy a szélsőségesek diskurzusának felkarolása azokat csak tovább erősíti majd. Az AfD a keleti tartományokban a legjobb úton van afelé, hogy a legerősebb párt legyen. Bajorországban jelenleg 11-13% körüli eredményre számíthatnak, vagyis stabilan tartják támogatottságukat. A 2013-ban még 47,7%-os választási eredménnyel messze domináns CSU a közvéleménykutatásokban hónapok óta zuhanórepülésben van, a legutóbbi felmérések alapján 30-35% körüli eredményre számíthat. Már a tavalyi szövetségi választáson is megleghetősen gyengén szerepelt 38,8%-kal, de ezt Münchenben még elintézhették azzal, hogy a konzervatívok gyenge eredményét Merkel bénázásának tulajdonították. Most azonban egyértelműen a számukra legfontosabb porondon kellene helyt állniuk. Ha ez nem sikerül, abban az is szerepet játszhat, hogy se a német se a bajor szavazók többsége nem tartja a menekültkérdést olyan döntőnek, ami indokolná a köré rendezett hisztériát. Ellenben nem látják, hogy a számukra valóban fontos témákban – lakhatás, oktatás, közlekedés – akár a berlini, akár a müncheni kormány hasonló elszántsággal keresné a megoldásokat.

Az Infratest Dimap szerint így változott a pártok támogatottsága 2017 januárja és a választásokat megelőző hét között; forrás: dawum.de

A Németországot megosztó vita igazi nyertesei a Zöldek, akik a bajor felmérésekben hetek óta stabilan második erőként szerepelnek, és aktuálisan 18-19% körüli eredményre számíthatnak, ami a 2013-as eredményük (8,6%) több mint duplája lenne. A 40 éves Ludwig Hartmann és a különleges szónoki képességekkel megáldott 33 éves Katharina Schulze által vezetett pártszervezet nem csak a szocdemektől vonz el szavazókat, de a menekültkérdésben a seehoferi vonalat elutasító volt CSU-hívekre is számíthat.

Az eredetileg balról jövő Zöldek a kampányban egyrészt karakteresen a kirekesztő, bevándorlóellenes diskurzus ellenpólusát képezték, másrészt a konzervatív témák felkarolásától – közbiztonság, patriotizmus – sem rettentek vissza.

A párt nem csak Bajorországban virul – az legfrissebb kimutatások szerint egy most megrendezett szövetségi választás esetén 16-18%-ra számíthatna, megelőzve akár az szociáldemokratákat (SPD) és az AfD-t is.

A bajor szociáldemokraták sosem voltak szemmagasságon a CSU-val, már öt évvel ezelőtt is csak gyenge 20,6%-ot értek el. Míg akkor ez még a második helyre volt jó, most 11%-kal a negyedik vagy akár az ötödik helyre csúszhatnak vissza. Akár még a „Szabad Választók” – egy, a CSU-t elutasító vagy abból kiábrándult konzervatívokat megszólító, szintén csak Bajorországban létező párt – is megelőzhetik őket. A jelenlegi tartományi parlamentből hiányzó liberálisok és a Balpárt az 5%-os küszöb határán billegnek, előbbi inkább felette, utóbbi inkább alatta, 2013-as eredményeikhez képest (3,3 illetve 2,1%) azonban valószínűleg mindkét párt erősödik.

Ennek fényében a CSU-ban várható leszámoláscunami lehetséges mértéke mellett (egy 35% alatti eredmény esetén jó eséllyel mind Söder, mind Seehofer erős nyomás alá kerülhet a királygyilkosság nagymestereit tömörítő pártban) a találgatások központjában leginkább az a kérdés áll, hogy kormányra lépne-e a két ősellenség, azaz a Zöldek és a CSU, amennyiben a választás kimenetele az egyéb reális koalíciókat kizárná. Kevéssé meglepő módon egyik oldalról sincs nagy hajlandóság a kérdésre egyenes választ adni. A Zöldek – akik a testvérpárt CDU-val több tartományban is már együtt kormányoznak – csak annyit jelentettek ki, hogy „ezzel a CSU-val” nem tudják elképzelni az együttműködést, és nem lesznek a CSU szemükben embertelen és környezetromboló politikájának megmentői.

Az mindenesetre egy kisebb forradalomnak is elmenne, ha Németország legmacsóbb és legkonzervatívabb tartományi kormányát CSU-Zöld szövetség váltaná két nő vezetésével: a Söder egyik lehetséges utódjaként számon tartott Ilse Aingerrel, mint kormányfővel és a fiatal Schulzéval mint belügyminiszterrel. Ennél már csak az lenne elképesztőbb, ha a CSU és az AfD együtt nem tudná begyűjteni a mandátumok felét, és egy Zöld vezetésű szivárványkoalíció venné át az irányítást. Bár ez a választókerületben kiosztott mandátumok miatt, amit a bajor választójog nem kompenzál, nem túl valószínű.

Olvass tovább!