Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Új jelentés szedi szét Járóka Lívia állításait a magyarországi romák helyzetéről

Járóka Lívia, az Európai Parlament alelnöke és a Fidesz tagja a Sargentini-jelentés múlt heti parlamenti vitája során azt állította, hogy az EU saját legitimitását ássa alá azzal, hogy romaellenes diszkriminációval vádolja Magyarországot: „Valójában meg kellene köszönniük a magyar kormánynak mindazt, amit a roma közösségért tett” – mondta felszólalásában.

A Roma Civil Monitoring Riport épp akkor vált nyilvánosan elérhetővé, amikor az Európai Parlament megszavazta, hogy beindítja a hetes cikk folyamatát Magyarországgal szemben, a magyar kormánynak a  médiával, kisebbségekkel és igazságszolgáltatással szemben indított támadásai miatt. A szavazást megelőző parlamenti vita során Járóka azt állította, hogy a magyar kormány jelentősen hozzájárult az EU roma programjához – egészen pontosan azt mondta, „megterveztük, támogattuk” azt –, és elutasította a Sargentini-jelentésben megfogalmazott, a romákkal szembeni diszkriminációról szóló állításokat, végül arra szólította fel a képviselőket, hogy szavazzanak a jelentés elfogadása ellen. Amint tudjuk, nem ez történt.

A romák magyarországi helyzetével kapcsolatban pedig a legfrissebb monitoring jelentés azt találta, hogy bár a diszkriminációellenes törvényi szabályozás megfelelő, a mindennapi életben „a romák az életük számos területén továbbra is hátrányos megkülönböztetést tapasztalnak a rendőri bánásmódtól kezdve a foglalkoztatáson és lakhatáson át egészen az iskolai szegregációig és diszkriminációig.”

A riport állítása szerint a diszkriminációellenes törekvéseket a „közvélemény kevéssé támogatja, egyre elterjedtebb jelenség, hogy a diszkriminációval sújtott egyéneket hibáztatják és túlérzékenynek bélyegzik őket.”

A Roma Büszkeség Napja, 2017 / Fotó: Csoszó Gabriella, Freedoc

A romák között különösen alacsony a jogi tájékozottság az egyenlő bánásmóddal kapcsolatban. Az EU alapvető jogokkal foglalkozó felmérése szerint, míg a magyarországi roma válaszadók 53 százaléka szerint nagyon elterjedt az etnikai alapú diszkrimináció az országban, addig a válaszadóknak csupán a 15 százaléka ismert olyan szervezetet, amely a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak nyújt támogatást vagy tanácsot, és 2016-ban a roma származásból fakadó diszkriminációs eseteknek csak a 6 százalékát jelentették vagy nyújtottak be róluk panaszt a hatóságoknak.

Iskolai szegregáció

Az elérhető információk szerint a diákokat egyre inkább szegregálják az iskolákban a társadalmi, gazdasági, vagy etnikai hátterük alapján.

A jelentés aggodalmát fejezi ki az egyházi iskolák etnikai szegregációban betöltött szerepével kapcsolatban. A 2013-ban alapított Antiszegregációs Kerekasztalhoz nagy várakozások fűződtek, mivel tagjai közt jelen voltak a civil társadalom és oktatás  ismert szakértői is, azonban sokan közülük hamar felmondtak, miután felfedezték, hogy nem tudnak érdemi módon párbeszédet folytatni vagy beleszólni a politikai döntésekbe, és nem voltak hajlandóak a status quo fenntartásában legitimációs szerepet játszani.

Lakóterületi szegregáció

Az Alaptörvényben foglaltak ellenére, miszerint „Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa”, a riport fenntartja, hogy évtizedek óta nem történtek változások a gyakorlatban az elszegényedett romák lakhatási körülményeinek javítása érdekében.

A népszámlálás adatai alapján készült becslések szerint a teljes népesség 3 százaléka él 1384 szegregált településen.

Ezek közül több száz olyan elszigetelt perifériákon található, ahol nincs normális infrastruktúra és tömegközlekedés.

A lakhatási és háztartási támogatások olyan társadalmi csoportokat céloznak, amelyek a szegénységi küszöb fölött élnek, de akik alatta vannak, azoknak egyre kevesebb szociális támogatás érhető el.

További probléma a tömeges kilakoltatás, ami többnyire a hátralékkal rendelkező vagy vitatott jogi státuszú és legszegényebb bérlőket érinti, akik között a romák jelentősen felülreprezentáltak.

Élőlánc a kilakoltatások ellen, 2017 március 14., Budapest / Fotó: Csoszó Gabriella, Freedoc

A városfejlesztési stratégiák nem fordítanak külön figyelmet a legszegényebbek kiszorításának megakadályozására, akiket az ingatlanárak emelkedésével párhuzamosan gyakran áttelepítenek és elmozdítanak lakóhelyükről. A jelentés beszámol arról, hogy egyes helyi hatóságok felvásárolnak ingatlanokat azért, hogy megakadályozzák a romák beköltözését a  fejlődő környékekre, vagy nyomást helyeznek azokra, akik esetleg roma vásárlónak adnák el ingatlanjukat.

Cigányellenesség

Habár a 2014-es Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia elismeri, hogy a romákat hátrányos megkülönböztetés éri, de ezt a „kölcsönös bizalomhiány, agresszió, előítéletek” számlájára írja, és „kétoldalú ismeretterjesztés és kommunikáció” létrehozását javasolja ahelyett, hogy a többség vagy az állami intézmények felelősségét hangsúlyozná.

A bíróságok gyakran nem veszik figyelembe a rasszista motivációt a romák ellen elkövetett gyűlöletbűncselekmények megítélésekor, és így az elkövetők enyhébb büntetést kapnak vandalizmusért vagy testi sértésért. „A magyar társadalmat áthatja az idegengyűlölet és a cigányellenesség” – állítja a riport Mucsi Erika esetét idézve, aki elutasította a Magyar Gárda egyik utódszervezetének tartott szélsőjobboldali és paramilitáris Szebb Jövőért Egyesület feloszlatására benyújtott keresetet, amit

azzal magyarázott, hogy „a „cigányság” mint kategória nem elsődlegesen faji alapon értelmezhető”, hanem egy életformaként, „a munkakerülők, a magántulajdont és az együttélés normáit nem tisztelő erkölcsi felfogás” követőiként.

Bár eljárást indítottak Mucsi ellen, nem kellett elhagynia bírói posztját. Ez a jelentés szerint megerősíthette a romákkal szemben táplált rasszista véleményeket.

Etnikai indíttatású és aránytalan rendőri intézkedések

Az etnikai indíttatású rendőri intézkedések, a véletlenszerű igazoltatások és az aránytalan rendőri felügyelet mind a roma népesség hétköznapi tapasztalatai közé tartoznak. Több civil szervezet is beszámolt olyan, számos településen tapasztalható rendőri gyakorlatról, hogy kisebb vétségekért súlyos pénzbírságra ítélnek roma származású elkövetőket. Ez a gyakorlat főleg az ország észak-keleti településein figyelhető meg.

Egy kutatás szerint a kerékpárral kapcsolatos vétségekért elítélteknek 97 százaléka roma származású.

Egyes roma többségű települések lakosait annyira gyakran megbüntették, hogy a befizetendő bírság összege meghaladta az összes bevételüket; a felmérés készítői több olyan roma származású elkövetővel is beszéltek, akit börtönbüntetésre ítéltek, miután nem tudta befizetni a rá kiszabott pénzbüntetést.

A riport a Roma Civil Monitor bemutató projektje, „A roma civil társadalom kapacitás-bővítése és a Nemzeti Roma Integrációs Stratégia monitorozásában való részvételének erősítése” részeként készült. A teljes riportot itt lehet elolvasni.

Az EU tagállamairól készült többi riportról itt érhető el bővebb információ.

A cikk eredetileg angolul, a European Roma Rights Centre oldalán jelent meg.

Olvass tovább!