Tegnap este közölte a Magyar Kétfarkú Kutyapárt, hogy inkább elköltöztetik Felcsútról a még az időközi polgármester-választás idején épített buszmegállót, mert
„úgyis lebontanák, annál meg értelmesebb, ha máshová kerül”.
Az egész történet úgy, ahogy van, Móricz Zsigmond tollára kívánkozna:
Mészáros Lőrinc lemondott Felcsút vezetéséről, mert üzleti érdekeltségei olyannyira elvonták az idejét, hogy közfeladatait már nem tudta volna ellátni. A helyére a Fidesz egy másik Mészárost indított, Lászlót, a Kétfarkú pedig, csak hogy rátromfoljon a kormány kedvenc taktikai húzására, ugyanilyen névvel indított jelöltet.
A választási kampányban aztán építettek buszmegállót, a rendőrság aktív figyelmétől övezve, amit azonban az önkormányzat felszólítására (lakossági bejelentésre!) el kellett bontaniuk. Sőt, még egy rendőrségi idézést is begyűjtöttek a végére.
Kátyút is tömtek be – ez talán még a buszmegállónál is abszurdabb történet –, de az önkormányzat felszólította őket, hogy állítsák vissza az eredeti állapotokat, mert pont ők is kátyútlanítani akarnak, lyuk hiányában azonban kevésbé lenne ugyebár látványos a művelet…
A kátyú-gate aztán tovább is gyűrűzött: Veszprémben az önkormányzatnak már sikerült az MKKP-nál hamarabb odaérnie az aszfaltburkolat egyenetlenségeihez, és kezelnie a problémát.
A „szakszerűtlen kátyúkat” ugyan végül nem állította vissza eredeti állapotába a párt (cserébe alaposan dokumentálták a műveletet), a buszmegállót viszont valóban elszállították Felcsútról.
Ami annyiban jogos, hogy valóban úgy szól a törvény: lehet ehhez hasonló könnyűszerkezetű építményeket felállítani kampány idején, ha viszont később lakossági bejelentés kifogásolja azok létét, akkor kötelesek elbontani.
De őszintén: vajon mégis kit és milyen szempontból zavart, hogy a felcsúti buszmegállóban nem kell megázni esőben, és napszúrást kapni nyár közepén?
Óriási dilemma lehet egyébként, hogy mit kezdjenek a városvezetők azzal, hogy egy másik párt saját zsebből olyan problémákat old meg, amelyek a közösség életét könnyítik meg, vagy legalábbis ráirányítják a figyelmet a hiányosságokra.
Mert persze lehet a most lebontatott buszmegálló helyére építtetni viszonylag gyorsan egy másikat (nagy kérdés viszont, hogy vajon azt is olcsón sikerül-e megúsznia a közösségnek…), és be lehet foltozni az utakon a kátyúkat a Kétfarkú vibrohengere nélkül is. Ez is lenne egyébként az önkormányzatok dolga.
De őszintén kíváncsi vagyok, hogy vajon mi lesz a kipofozott pingpongasztal, a Blaha Lujza téri kirakat, a Kiskunfélegyházán kifestett repedezett járda, és a többi, hasonlóan megoldandó probléma sorsa.
És vajon mikor jön rá végre a hatalom, hogy csak magából csinál hülyét, ha újra elveszi a közösségtől ezeket a javakat ahelyett, hogy saját maga is elkezdene végre tevékenyen részt venni a lakosság igényeinek és szükségleteinek kiszolgálásában – amire egyébként a választópolgárok felhatalmazták.
Szóval akkor kezdhetünk találgatni: mikor épül végre buszmegálló Felcsúton? Mármint olyan, amit aztán nem bontat el az önkormányzat…
