Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Gyülekezési törvény: jó esetben nem változik semmi, rossz esetben csak a nagy tüntetések maradnak

Nagyon sok fog múlni a rendőrségen és a bíróságokon az új gyülekezési törvény őszi hatálybalépése után. Továbbra is lesznek tüntetések, de főleg a kicsi, nem tapasztalt aktivisták által szervezett rendezvények megvalósítását sokkal nehezebbé teheti egy-két önkényesebb rendőrkapitányság, vagy nem elég bátor bíró. Nem igaz, hogy két ember felett már mindent be kell majd jelenteni, de hamarabb kell majd szólni a rendőrségnek. Utána lehet csak Facebook-eseményt létrehozni, és ki kell írni a szervező nevét. A tüntetés után szemetet kell szedni, illetve az ingatlan-nyilvántartást sem árt átnézni. Nehezebb lesz a tüntetők élete.

Tömeg a 2018. április 21-i tüntetésen, Szabad sajtó útja. / Mérce

Ha csak jogi szempontból nézzük, tulajdonképpen majdnem mindegy, hogy mit ír a gyülekezési törvénybe a Parlament: az, hogy a jog szerint ki, mikor és hol tüntethet, nem Magyarországon, hanem a strasbourgi bíróságon dől el. „Strasbourg az új Vatikán” – mondta Jakab András, az MTA Jogtudományi Intézetének volt vezetője, és ez a gyülekezési jogra különösen igaz: a tüntetések majdnem minden részletére van már precedense az emberi jogi bíróságnak. Az új gyülekezési törvény 40 oldalas indoklása is alaposan idézi és elemzi a strasbourgi és más nemzetközi gyakorlatot. Ez az erős nemzetközi gyakorlat hatalmas előnyt ad a tüntetések szervezőinek: bármilyen önkényes intézkedéssel szemben hivatkozhatnak rá.

A gond csak az, hogy mire döntenek Strasbourgban, a tervezett tüntetésnek már évek óta vége van.

Az új magyar gyülekezési törvény azért fontos, mert a gyakorlatban ez alapján fognak megtiltani vagy megnehezíteni tüntetéseket: ha rossz a törvény, és nem tudunk tüntetni, akkor majdnem mindegy, hogy sok évvel később igazat ad-e nekünk egy bíróság vagy sem. Nem mindenkinek van pénze, kapcsolatai vagy ideje, hogy ügyvédet szerezzen, és évekig pereskedjen.

Ha rossz a törvény, akkor ugyanaz történhet, mint az információszabadsággal: a sok önkéntes jogászt elérő, nagyobb szerkesztőségek majdnem bármit ki tudnak perelni az államtól, de egy kistelepülés lelkes lokálpatriótáját, vagy a vidéki város egyetlen ellenzéki bloggerét könnyen elriaszthatja az, ha pénzt kérnek tőle az adatokért. A Pride-ot vagy a nagy budapesti tüntetéseket valószínűleg ez után sem lehet majd betiltani, mert egyrészt nem lesz rá politikai akarat, másrészt lesznek jogászok, akik végigperelik ezeket az ügyeket. A kisvárosi park beépítése, vagy a helyi korrupció elleni harmincfős tüntetést viszont bőven lesz lehetősége megakadályozni a rendőrségnek, ha a hatalmon lévőknek épp erre lesz igénye.

A gyülekezési törvényről többek közt itt és itt írtunk korábban.

Ebben az elemzésben ezért külön kitérek azokra a szempontokra, amik egy helyi aktivistának, egy a szomszédos játszótér átalakítása vagy a környék ügyei miatt tüntetni vágyó embernek fontosak lesznek: olyanoknak akik nem szerveztek még többezer fős rendezvényt, nem ismernek ügyvédeket, és nincsenek jó sajtókapcsolataik.

Társadalmi egyeztetés nélkül

Mint szinte minden más törvényjavaslatot, ezt is egyeztetés nélkül nyújtotta be a kormány a parlamentnek. Ahogy a TASZ kiemelte: anélkül nyújtotta be a kormány a javaslatot, hogy „megfontolta volna az aktív tüntetők, valamint az ő jogaikat védő szervezetek véleményét”. A parlamenti pártokkal is csak a javaslat benyújtása után, július elején egyeztetett az Igazságügyi és a Belügyminisztérium. A társadalmi egyeztetés hiányát megszoktuk, de ez nem a formaság betartása miatt fontos, hanem mert a törvények minőségét és legitimációját ássa alá. Ha nincs rendesen megvitatva egy törvény, és azoknak, akiket igazán érint, nincs lehetőségük véleményt mondani, kevésbé fogják a sajátjuknak tekinteni, és önként követni a szabályokat. Egy LMP-s és egy párbeszédes képviselő benyújtott néhány módosító javaslatot, de ezeket nem szavazta meg a parlament.

A Fidesz valószínűleg sosem, vagy csak nagyon szélsőséges esetben fog tüntetéseket feloszlatni.

A kormánypárt legitimációjában annyira nagy jelentősége van a 2006-os rendőri erőszaknak, hogy az oszlatást mindenképpen el akarja kerülni az állam. A rendőrség professzionálisan tudja biztosítani a tüntetéseket, és nem szükséges erőszakhoz nyúlnia: a kormánynak is megfelelő az, hogy „Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek.” Ez a kivárás minden alkalommal működött eddig, 2006 óta nem volt olyan tömegtüntetés, amit a résztvevők ne untak volna meg néhány óra, vagy legfeljebb néhány hét alatt. Egy gyakorlati példával élve: a tüntetések oszlatása a rendőrségen belül is szitokszóvá vált. A választási kampány alatt nem volt egyértelmű, hogy áruházi parkolókban szabad-e aláírásokat gyűjteni, ezért országszerte több helyen a rendőrök megpróbálták elküldeni a momentumos és más pártok aktivistáit (a Kúria végül úgy döntött, hogy parkolóban is lehet kampányolni, de ezt a parlament most felülírta). A rendőrökkel való egyezkedés végső fegyvere általában az a mondat volt, hogy „ez egy választási gyűlés, akkor megyünk el, ha FELOSZLATJÁK a rendezvényt.” A rendőrök ilyenkor általában olyan vehemensen kezdtek szabadkozni és elhatárolódni az oszlatástól, hogy napokig röhögtünk ezeken a történeteken.

A konkrét rendelkezésekre való áttérés előtt még egy általános megjegyzés: nehéz elmenni szó nélkül a törvény historizáló nyelvezete mellett. A törvény szerint például „gyűlés” lesz a rendezvényből, a rendőrség pedig „közhírré teszi” a döntéseit. Mint egy népmesében, azzal a különbséggel, hogy amikor a kisbíró kidobolta a faluban a híreket („közhírré tétetik”), akkor tényleg így beszéltek, ma meg nem.

Bejelentés

Pozitív újdonság, hogy tüntetést legfeljebb 3 hónapra előre lehet majd bejelenteni. Erre eddig nem vonatkozott semmilyen szabály, elvileg évekre előre le lehetett volna foglalni területeket. Aki sűrű napon, frekventált helyen akar tüntetni, legalább tudni fogja, hogy három hónappal a nagy nap előtt kell éjfél után ott ülnie a számítógép előtt és bejelentenie a rendezvényt. Tisztázva lesz az is, hogy ha egy helyszínre több tüntetést jelentettek be, és nem lehet megoldani mindkét rendezvény megtartását, akkor annak lesz elsőbbsége, amelyiket előbb jelentették be. Már csak ezért is célszerű lesz sietni a bejelentésekkel.

Az új törvénytől függetlenül változik a tüntetések bejelentésének menete: a rendőrség korábban az email-es bejelentéseket is elfogadta, de 2018 elejétől kezdve áttértek az e-Papírra, ami tulajdonképpen egy ügyfélkapus regisztrációhoz kötött állami email-rendszer, ahol hitelesített leveleket lehet írni hivataloknak. A lényeg, hogy amit itt írunk, az olyan, mintha papíron írtuk volna és aláírtuk volna, tehát írásbelinek számít. Az új gyülekezési törvény szerint is megfelelő lesz ez az elektronikus bejelentési mód, és ez a gyakorlatban is sokkal egyszerűbb, mint személyesen bejelenteni a tüntetést a rendőrségen.

A gyakorlatban nagyon fontos változás lesz, hogy nem a rendezvény előtt három nappal kell majd bejelenteni a tüntetést, hanem a meghirdetés előtt 48 órával. Vagyis nem lehet majd azt csinálni, hogy kiteszünk gyorsan egy Facebook-eseményt, és utána intézzük a bejelentést a rendőrségen. Aki ezt az új szabályt nem tartja be, azt a rendőrség meg is bírságolhatja, mert bejelentés nélkül jelenleg sem szabad tüntetést szervezni, ez szabálysértés (kivéve az olyan tüntetést, ami hirtelen reagál egy eseményre, és emiatt nem lehet betartani a három napot). Itt persze nagy kérdés, hogy a rendőrség mennyire lesz aktív a büntetések kiszabásában; mindenesetre célszerű lesz ezt észben tartani.

A Facebook-eseményben, vagy más meghívóban fel kell majd tüntetni a szervező nevét (aki mostantól nem csak ember, hanem jogi személy is lehet). Ez is egy újdonság, aminek lesznek előnyei, de a hátrányokat valószínűleg élesebben fogjuk tapasztalni. Ha egy tüntetésen kárt okoznak valakinek, a szervező a mostani szabályok szerint is együtt felel a károkozóval, kivéve, ha minden tőle elvárhatót megtesz, és ennek ellenére keletkezik kár (a tüntető baseball-ütője és a kitörni készülő autóüveg közé nem kell oda állnia a szervezőnek). Ezzel kényszeríti a törvény a szervezőt arra, hogy rendet tartson a tüntetésen. Ezt a szabályt azonban jelenleg nagyon nehéz érvényesíteni, mert a rendőrség nem adja ki a tüntetések szervezőinek nevét. A választási kampány alatt a Békemenet néhány résztvevője választási plakátokat tépkedett, köztük momentumos plakátokat is, ekkor teszteltük a szabályt: az egyetemleges felelősségre hivatkozva próbáltuk elérni, hogy a választási bizottság bírságolja meg a Békemenet szervezőit. A rendőrség azonban nem árulta el a rendezvény szervezőinek nevét, így nem volt ki ellen beadni a kifogást. Ha valakinek eddig kárt okoztak a tüntetők, az örülhet: könnyebb lesz megtudnia, hogy kit kell perelnie, mert a konkrét tüntetőt, aki a kárt okozta, többnyire nehéz megtalálni.

A szervező nyilvánosság előtti szereplése átalakíthatja a tüntetések szervezésének menetét: ezentúl kétszer is meggondolja majd bárki, hogy a nevét adja-e egy tüntetéshez, mert sokkal könnyebb lesz nemcsak jogilag, de a nyilvánosság előtt is megtalálni. A tüntetések szervezése sokszor technikai feladat volt eddig; pártok, szervezetek, csoportok rendezvényeit is papíron többnyire egy-egy magánszemély jelentette be, sokszor nem is politikusok. Ennek az az oka, hogy a rendőrséggel való egyeztetés technikai ismereteket igényel, nem politikaiakat (hol fér el a színpad, honnan jön az áram, merre tud bekanyarodni a kamion). Ez a nyilvánosság kötelezettségével megváltozik majd, és valószínűleg egyre több lesz a jogi személyek (civil szervezet, párt) által szervezett tüntetés. Facebook-oldalak, baráti társaságok a törvény alapján valószínűleg nem lehetnek majd szervezői a tüntetéseknek, de meg kell várni a rendőrség gyakorlatát ezen a téren. A törvény szerint csak magyarországi jogi személy lehet a tüntetés szervezője, ami érdekes, mert EU-s állampolgároknak, menekülteknek, tartózkodási engedéllyel rendelkező embereknek a törvény megengedi, hogy tüntetést szervezzenek. Elsőre nem egyértelmű, hogy mi az oka az EU-s cégek, egyesületek kizárásának.

Újdonság, hogy a tiltó határozatok nyilvánosak lesznek („közhírré” lesznek téve). Így ki fog derülni, hogy a rendőrség milyen tüntetéseket tiltott meg. Ezzel az új, átláthatóságot segítő szabállyal jobban követhető lesz a rendőrség gyakorlata.

Az eddigiekkel szemben nem lesz kivétel a választási kampányidőszak sem: a választási gyűléseket jelenleg nem kell bejelenteni, a kampány 50 napjában elvileg akármikor akárhol lehetett volna tömegrendezvényt tartani anélkül, hogy előre szólt volna erről bárki a rendőrségnek. A nagyobb rendezvényeket eddig is bejelentették a pártok a kampányidőszak alatt is, mert életszerűtlen volt, hogy csak úgy megjelenjen több ezer ember egy helyen úgy, hogy a rendőrség nem is tud róla.

Az aláírásgyűjtőket viszont hátrányosan érintheti majd ez a szabály: a Kúria szerint az aláírásgyűjtő pultot nem kell ugyan bejelenteni, mert ezek népszavazási vagy választási időszakban az aláírásgyűjtés lényegéhez tartoznak, de egy különálló zászló, vagy tábla már kérdéses lesz. Ezekre eddig lehetett azt mondani, hogy a választási gyűlés kellékei, ezután viszont vitás lehet, hogy egy előre be nem jelentett pultozásnál kitett külön zászló miatt lehet-e közterület-használati díjat kérni vagy sem. Az idei kampányból kiindulva ez a kérdés nem csak elméleti lesz, és sok önkormányzat meg fogja próbálni megnehezíteni a pultos aláírásgyűjtést és pénzt kérni a zászlókért, táblákért.

Hol lehet tüntetni és hol nem – az ingatlan-nyilvántartásból kiderül

Felmerült a sajtóban, hogy ha két ember összegyűlik, akkor az már tüntetésnek fog minősülni. Ez nem igaz; a törvény nem azt mondja, hogy két főtől már minden tüntetésnek számít, csak tisztázza, hogy egyedül nem lehet tüntetni. Ez egyébként nem változás a korábbi, ‘89-es törvényhez képest, mert az is azt mondja, hogy a rendezvény az, ahol “a résztvevők” kinyilvánítják a véleményüket. A többes szám pedig egyértelműen azt jelenti, hogy legalább két ember kell egy tüntetéshez. Ez a kérdés valójában inkább elméleti, mint gyakorlati: egyedül is lehet olyan dolgokat csinálni, ami egy tüntetésre jellemző (például árpádsávos zászlót tartani egy MSZP-s tüntetés elleni tiltakozásul), csak akkor nem a gyülekezési jog, hanem a véleménynyilvánítás szabadsága nyújt védelmet. Ez a két jog egyébként is szorosan összefügg, mert a tüntetések a vélemény kifejtésének eszközei: ha az összegyűlt emberek semmit sem akarnak közösen kifejezni, akkor az nem tüntetés, csak tömeg a buszmegállóban vagy bulizó angol turisták a Király utcában.

Egy pár fős megemlékezésnél vagy pultozásnál nagyobb rendezvény esetén ma is szokott egyeztetést tartani a rendőrség, ez a törvény alapján nem fog változni. A TASZ hiányolja, hogy meg lehet tiltani egy rendezvényt egyeztetés nélkül is, tehát úgy, hogy a bejelentőnek esélye sincs hallani a rendőrség kifogásait és azokra reagálni, vagy átalakítani a rendezvényt úgy, hogy megtarthassák. Mindenképpen jó lenne, ha tiltani csak egyeztetés után lehetne, hogy a szervezőnek legyen esélye korrigálni, vagy szóban meggyőzni a rendőrséget az igazáról.

A legnagyobb vitát várhatóan a tüntetések megtiltásának okai fogják kiváltani.

Itt rengeteg fog múlni a rendőrség és a bíróságok gyakorlatán, azon, hogy hogyan értelmezik majd a törvényt és a nemzetközi gyakorlatot. Egy dolog biztos: áruházi parkolóban nem lehet majd tüntetni. Jelenleg nem teljesen egyértelmű, hogy lehet-e tüntetni például egy Tesco parkolójában a cég döntései ellen, de volt már tüntetés áruházi parkolókban. Ennek vége lesz, mert az új törvény szerint magántulajdonon csak a tulajdonos engedélyével lehet tüntetni. Ez egyébként praktikusan azt is jelentheti, hogy a tüntetés szervezőinek egy-egy zsúfolt belvárosi helyen az ingatlan-nyilvántartást is érdemes lehet megnéznie. Ez komoly problémákat okozhat: egy bevásárlóközpont melletti járda például lehet, hogy már az üzlet telkén van, és így (közforgalom számára megnyitott) magánterület, pedig ugyanúgy néz ki, mint a két méterrel arrébb levő önkormányzati járda. Az új törvény szerint itt már csak a tulajdonos engedélyével lehet tüntetni, különben szabálysértést követünk el.

Elképzelhetőek az olyan perek, amikor a földhivatali térképeket bújja majd a bíróság, és fényképek alapján azon vitatkoznak majd az ügyvédek, hogy a képzeletbeli telekhatáron belül vagy kívül állt az a néhány résztvevő. A törvény szerint, extrém szigorú értelmezés mellett, ráadásul a tulajdonos és a használó engedélyét is be kell szerezni: ha a telek egy cégé, ami bérbe adja egy másiknak, akkor mindkettőtől engedélyt kell kérni, ami praktikusan nagyjából lehetetlen lesz, hiszen a tulajdonos általában azért adja bérbe a földterületét, hogy azzal semmi dolga ne legyen, csak pénzt kapjon érte: ezek a cégek nem fognak reagálni a megkeresésekre. (Egy LMP-s és egy párbeszédes módosító indítvány legalább a magántulajdonos elleni tüntetéseket megengedné magánterületen, ami logikus: hol máshol tüntessek a Tesco ellen, mint a Tescónál?)

A törvény nagyobb teret biztosít rendőrségnek tüntetések betiltására. Bekerült a törvénybe egy „lex Putyin” szabály, ami alapján az itt tartózkodó külföldi diplomaták elleni tüntetéseket lehet majd könnyen betiltani. Így valószínűleg nem lehet majd Putyin látogatása ellen fütyülni, vagy a tibeti kisebbségekkel szembeni erőszakra emlékeztetni az itt járó kínai miniszterelnököt. Bekerül az is, hogy a tüntetést be lehet tiltani, ha a rendezvény „a közlekedés rendjének [szükségtelen mértékű és aránytalan] sérelmével jár”. Ez egyértelmű szigorodás a korábbi szabályhoz képest, ami közlekedési okból csak akkor tette lehetővé egy tüntetés betiltását, ha „a közlekedés más útvonalon nem biztosítható”.

Külön bekerült a törvénybe az otthon védelme, illetve egy potenciálisan sok vitát kiváltó gumiszabály, ami szerint a tüntetés nem lehet alkalmas „a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére”. Az ilyen tartalmi alapú korlátozások nagyon veszélyesek, mert ilyenkor a rendőrségnek a tüntetés célját, a szervezők szándékát kell vizsgálnia, és nyilván van olyan vallási közösség, amit például sért a Pride, vagy van olyan faji vagy etnikai közösség, amit a Békemenet menekültellenes retorikája, pedig mindkettőnek helye van egy demokratikus államban. A strasbourgi bíróság gyakorlata és más nemzetközi gyakorlat alapján a vallási vagy elvont eszméket védő korlátozások nagyon ritkán elfogadhatóak, mert nem elég egzaktak, illetve a társadalom akkor működik jól, ha a többség nem tudja elfojtani a kisebbség véleményét csak azért, mert az nem tetszik neki, vagy kényelmetlen hallania.

Minden a rendőrségen és a bíróságon múlik majd

A kormány új gyülekezési törvényének iránya egyértelműen rossz, és főleg a kis rendezvények láthatják majd ennek kárát. Szélesebb jogköre lesz a rendőrségnek tüntetéseket betiltani vagy feltételekhez kötni, bújhatjuk majd az ingatlan-nyilvántartást, és diplomaták ellen nem tüntethetünk. Azért nem kell teljesen kétségbe esni, mert a törvény nem önmagában áll, hanem mögötte vannak az alkotmányos elvek és a tömérdek bírói döntés. Ha pusztán a törvény szövege számítana, majdnem ugyanezeket a tiltási okokat bele lehetett volna magyarázni a jelenlegi törvénybe is, az is kimondja ugyanis, hogy „a gyülekezési jog gyakorlása … nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.” A gyülekezési jog emberi jog, amit nem lehet „csak úgy” korlátozni. Azt kell mérlegelni, hogy a korlátozás indoka elég nyomós-e ahhoz, hogy egy ilyen fontos jogot korlátozzanak. A törvény több hivatkozási alapot teremt egy tüntetés megtiltására, de az alapelv változatlan: össze kell mérni a különböző érdekeket, és ennek fényében kell dönteni. A kiszámíthatóságot növelte volna két LMP-s és a párbeszédes módosító, mindkettő a tiltási okokat szigorította volna, például a betiltáshoz a tüntetésnek nem csak „alkalmasnak” kellett volna lennie arra, hogy zavarja a bíróságokat, hanem valóban zavarnia is kellett volna azokat. Ezeket a javaslatokat a parlament nem támogatta.

Ahogy a cikk elején is szerepel, jogi értelemben végső soron nem az számít, hogy mit írnak a törvénybe, hanem hogy Strasbourgban mit mondanak: a bíróság gyakorlatát Magyarországnak követnie kell, így került be a törvénybe például a három napos bejelentési szabály alóli kivétel, amikor 2002-ben az Erdély Romániához való csatolásáról is megemlékező román nemzeti ünnepen Medgyessy Péter akkori magyar miniszterelnök részt vett a román ünnepségen, és ez ellen tiltakozó tömeg gyűlt össze. Mivel a hír aznap derült ki, nem volt három nap a tüntetés bejelentésére, a rendőrség mégis oszlatott. A strasbourgi bíróság szerint csak a bejelentés hiánya miatt nem lehet egy békés tüntetést feloszlatni. A politikusok magánélethez való jogáról (Patyi és mások kontra Magyarország), ellentüntetőkről (Fáber kontra Magyarország) és a forgalom korlátozásáról (Éva Molnár kontra Magyarország, Légiközlekedési Egyesült Szakszervezet és Csorba kontra Magyarország) mind kialakult gyakorlata van a strasbourgi bíróságnak, és ezek csak a magyar vonatkozású ügyek. A teljes gyakorlatot figyelembe véve csaknem minden kérdésre van jogilag kötelező erejű gyakorlat Strasbourgból.

A rendőrség nagyon felkészülten és segítőkészen kezeli a tüntetéseket, főleg Budapesten.

Ez derül ki Kalocsai Kinga Mércén megjelent cikkéből is, akinek nagyon nagy tapasztalata van tüntetések szervezésében. Ennek oka valószínűleg a már említett 2006-os tapasztalat, ami a nemzetközi, illetve média-figyelemmel kiegészülve valószínűvé teszi, hogy a nagy budapesti tüntetéseket senki sem fogja bántani. A kisebb létszámú, kevesebb jogásszal ellátott rendezvények viszont bajba kerülhetnek: ha nem lesz jogász, aki hivatkozzon a nemzetközi vagy alkotmánybírósági gyakorlatra, vagy a végigvigye a pereket, a tüntetés könnyen elmaradhat. Ha létrejönnek a kormányhű közigazgatási bíróságok, és a gyülekezési jogi ügyek oda kerülnek, szintén nagyon nehéz helyzetbe kerülhetünk. Ezek után az Alkotmánybíróságban és a strasbourgi jogorvoslatban bízhatunk, de ezek mind nagyon hosszú eljárások lesznek. A tüntetés után 3-4-5 évvel pedig nem sokat ér a kártérítés és az a tudat, hogy igazunk volt.

Elsősorban a kis rendezvényeknek lehet problémás a rendőrségnek az az új joga, hogy feltételeket írhat elő a tüntetés megtartásával kapcsolatban. Ez egy nagyon tág lehetőség, ami szintén sok praktikus szempontból megnehezítheti a tüntetések szervezését. A törvény indoklása például a résztvevők tájékoztatásához szükséges hangtechnikát említi, ami elméletileg jól hangzik, de a gyakorlatban nagyon megdrágíthatja a tüntetések szervezését. A 2012-es diáktüntetéseket például úgy szerveztük, hogy ha már egy-két megafon („bömbi”) volt nálunk, akkor jól felszereltnek éreztük magunkat. Ezzel szemben a nem a gyülekezési jog hatálya alá tartozó fesztiválokra és bulikra például elő van írva, hogy a rendezvény minden pontján meghatározott erősségű hangerővel kell tudni tájékoztatni a résztvevőket egy esetleges vészhelyzet esetén (erre utal, hogy az új törvény nagylétszámú rendezvényen a legalacsonyabb hangnyomás előírását írja példaként). Egy gyorsan, kevés pénzből szervezett tüntetésen ezt nem lehet biztosítani, főleg nem például egy vonulós tüntetésen. Egy vészhelyzet kezelése a rendőrség feladata kellene, hogy legyen. A törvény a rendezők létszámát is példaként említi, amivel szintén meg lehet nehezíteni egy tüntetés megszervezését, ha túl magas számot írnak elő. Az indoklás harmadik példaként egy családi házas övezetben a legmagasabb hangnyomást írja, ami szintén logikusnak tűnhet, de könnyen aránytalan terhet jelenthet. Egyrészt a rendezőnek decibelmérőt is be kellhet szereznie, ami egy újabb probléma az egyébként is zsúfolt tüntetés előtti napokban, másrészt nem gondolom aránytalannak, ha néha-néha a családi házas övezetben is el kell viselnie az ott lakóknak a hangos tüntetéseket.

Külön érdekes lesz ezt az érvet esetleg Budapest belvárosában hallani, ahol a Red Bull Air Race teljes kerületek minden lakójának magán- és családi élethez való jogát napokon keresztül korlátozta, magyarul: hangos volt.

A törvény nem sorolja fel, hogy milyen feltételeket írhat elő a rendőrség, és más példákat az indoklás sem tartalmaz, így ez egy olyan eszköz lehet a rendőrség kezében, amivel formálisan nem tiltja be a tüntetést, de a feltételek előírásával ellehetetlenítheti azt. Elképzelhető, hogy a rendőrség a „provokatív” üzenetek kihelyezését tiltja majd meg, ami tulajdonképpen cenzúra. Ilyen volt például, amikor a BRFK a 2012-es Pride-on a „Jobbik Meleg Tagozat” feliratú molinót vetette le, mert az túlságosan provokatív, és így veszélyezteti a rendezvény biztonságát. A rendőrség egyrészt tartalmilag csak nagyon szélsőséges esetekben szólhat bele a tüntetésekbe (például gyűlöletbeszéd esetén, amikor egy cigányok lakta faluban szélsőjobboldali tüntetők a lakók kiirtásáról beszélnek), másrészt az ellentüntetők agressziója miatt nem lehet korlátozni egy rendezvényt. A strasbourgi bíróság is többször kimondta, hogy egy ellentüntető csoport agressziója miatt nem a békésen felvonulókat kell korlátok közé szorítani, hanem az agresszív embereket kell megfékezni.

Pozitív viszont, hogy a rendőrség által előírt feltételek be nem tartása nem szabálysértés (csak a helyszínt, útvonalat, időt érintő feltételek megszegése lenne szabálysértés, de ezektől jelenleg sem szabad eltérni).

Mindezek a nehezítések azt eredményezhetik, hogy a gyülekezési jog a nagyvárosi, jó kapcsolatokkal, jó médiával, sok ügyvéddel és nagy eléréssel rendelkező szervezetek luxusává válhat. Egy tapasztalatlan lokálpatrióta könnyen belebonyolódhat a decibelek, ingatlan-nyilvántartás, rendezői létszám körüli előírásokba.

A törvény október 1-jén lépne hatályba, de október 23-ára például még a mostani szabályok szerint is foglalhatunk helyszínt. Az október 1. előtt bejelentett rendezvényeket ugyanis csak akkor kell újra bejelenteni az új törvény szerinti eljárásban, ha három hónappal a hatálybalépés utánra, vagyis 2019. január 1-je utáni eseményről szólnak.

Hiányzik a törvényből annak a tisztázása, hogy a mentőszolgálatnak ingyen kell-e biztosítania a tüntetéseket. A mentőszolgálat álláspontja, hogy ők csak pénzért hajlandóak külön mentőautót biztosítani a tüntetés idejére, noha ahol többezer ember összegyűlik, nagyobb eséllyel lesz valaki rosszul. Az ombudsman szerint viszont a mentőknek ingyen kellene biztosítaniuk a tömegtüntetéseket, máskülönben csak azok tüntethetnének biztonságban, akiknek van pénzük külön mentőautóra. Egy emberi jog, mint amilyen a gyülekezési jog, nem függhet a gazdagságtól. A törvényből nagyon hiányzik, hogy a rendőrségnek szólnia kell a mentőknek, ha nagyobb létszámú rendezvényt jelentenek be.

Jogorvoslat és büntetések

Új bűncselekmények és szabálysértések is érkeznek a gyülekezési törvény módosításával. Szabálysértés lesz például a sajtót kitiltani egy tüntetésről, ami kedvező: a médiának tudósítania kell tudni az eseményekről. A TASZ felvetette, hogy így ellentüntetők bejuthatnak bármilyen rendezvényre, ha nyomtatnak maguknak egy sajtóigazolványt, ez azonban egyrészt nem valószínű, hogy tömegesen előfordulna (Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármester próbált meg ezzel érvelni egyszer a Pride-on), másrészt ha be is jutnak, azonnal ki lehet őket vezetni, amint megzavarják a rendezvényt.

A szervező felelőssége lesz a szemétszedés is: ha ez elmarad, ötvenezer forint bírságot és a szemétszedés költségét lehet kiszabni.

Ez a szabály ésszerűnek tűnik, de könnyen vissza lehet vele élni, és elveheti az emberek kedvét a tüntetésektől.

Egy-két ötvenezer forintos bírság és a takarítási költség kiszabása után sokkal kevésbé lesz bárkinek is újabb tüntetést szervezni. A törvény szerint egy külön kormányrendelet írja majd elő a szemétszedés elmaradása miatti büntetés részleteit. Ha ez a rendelet a törvény hatálybalépéséig nem készülne el, valószínűleg nem lehetne pusztán a törvényi szabály alapján bírságot kiszabni. A közérdekű adatigénylések kapcsán hasonló volt a helyzet: a törvény szerint lehetett pénzt kérni az adatokért, de csak egy külön rendelet szerint, ami viszont évekig nem készült el. Végül már a rendelet elkészülte után mondta ki a bíróság, hogy ilyen rendelet nélkül, csak a törvény általános szabálya alapján egyáltalán nem lehetett volna addig pénzt kérni. A mostani helyzet ehhez nagyon hasonló, érdekes kérdés lesz, hogy október 1-jéig elkészül-e a kormányrendelet.

Problémás lehet a rendezvény megzavarásának büntetése: egy ellentüntetőt így akár börtönbe is lehet zárni, ha sípol egy beszéd alatt, ami egyértelműen aránytalan szankció lenne. A gyülekezési jognak éppen az a célja, hogy az ellentétes vélemények hangot kapjanak, párbeszéd alakulhasson ki, mindenki lássa, hogy az övétől eltérő vélemények is vannak.

Fontos és jó változás az is, hogy már büntetőjogi tényállás is védeni fogja a szervezőket: büntethető lesz például az, akit a szervezők ki akarnak rakni a tüntetésről, de erőszakosan ellenáll. Ha ez a szervezőket védő rendelkezés átmegy a köztudatba, hosszabb távon azt eredményezheti, hogy kevesebb rendőr lesz jelen nagyobb tüntetéseken is, hiszen a szervezők jobban védve, erőteljesebben tarthatják majd fenn a rendet. Ez egy jó irány, azt erősíti, hogy az emberek oldják meg a nézeteltérést a külső hatalom, a rendőrség nélkül.

Összefoglalásképp kiemelek néhány fontos változást:

  • Előbb a rendőrségre kell bejelenteni a tüntetést, utána lehet csak Facebook-eseményt készíteni hozzá. Ha előbb készül el az esemény, vagy megy ki a sajtóközlemény, szabálysértés miatt megbüntethetnek.
  • Az eseménybe be kell írni a szervező nevét (de a szervező lehet jogi személy is, nem csak ember).
  • Érdemes ellenőrizni az ingatlan-nyilvántartást a tüntetés előtt: ha véletlenül az utca vagy park olyan részére szervez valaki tüntetést, ami nem az államé vagy önkormányzaté, szabálysértési bírságot lehet kiszabni. Nem számít, hogy ha a magánterületre bárki bemehet, a büntetés akkor is járhat: ha például a bevásárlóközpont mellett járda van, de az már a tulajdonos telkén áll (mert az épület nem a telekhatáron kezdődik), akkor ott már nem szabad tüntetni.
  • Ha a tüntetés után szemét marad, a szervezőt megbüntethetik, és elkérhetik tőle a szemétszedés költségét.
A cikk eredetileg az Arsbonin jelent meg.
Olvass tovább!