Bár idén is voltak kordonok a Budapest Pride-on, de azok a legtöbb helyen arra szolgáltak, hogy a maroknyi szélsőjobboldali ellentüntetőt távoltartsák. És hát nagyjából ez is a lényeg: lezárásokról, kordonokról, és minden egyéb kellemetlenségről egy maroknyi ellentüntető miatt beszélünk a Budapest Pride kapcsán.

Idén úgy döntöttem, hogy mivel már láttam elég sok Pride-ot, és úgy tűnt, összeállhat egy erős szélsőjobboldali ellentüntetés, velük tartok, kívülről követem az eseményeket. Nem állt össze. A Hősök terétől a Kodály Köröndön át egészen a Budapest Parknál meghirdetett ellentüntetésig nem találkoztam olyan csoporttal, ahol az ellentüntetők száma meghaladta volna az 50-et (oké a Budapest Parknál lehet, hogy 200 is volt a vége a Romantikus Erőszak koncertjén, de az annyira érdektelen volt, hogy inkább hazajöttem).

Persze az, hogy tízezer ember vonult fel, és velük szemben 120 ellentüntető volt, nem mutatja kristálytisztán az LMBTQ emberek elfogadottságát a társadalomban, de azt igen, egyáltalán nem mobilizál senkit, hogy ellenük tüntessen. Ez érdektelenné vált.

Mára semmi szükség sincs a kordonokra. Egészen abszurd volt az Oktogonnál, hogy a kordon mindkét oldalán a Pride-ra igyekvő emberek álltak nagyrészt, és mégis csak csiga lassan tudtak bejutni a rendezvényre a későn érkezők, sokan kívül maradtak. Vagyis mégis van szükség a kordonokra. Körbe kell kordonozni a bejelentett ellentüntetéseket, a felvonulásnak meg mennie kell a saját útvonalán. Ha pedig ez megtörténik, akkor valójában fél óránál tovább még a közlekedést se fogja zavarni a felvonulás.

Ellenben így legalább többször is tudtam tesztelni a beléptetést, a becsatlakozást a menetre, ami nem volt egyszerű, és a rendezők és a rendőrség részéről több kommunikációval jobban ment volna, de azért ahhoz képest, ami az elmúlt években volt (tavaly is csak úgy tudtam visszamenni még sajtósként is a menetbe, hogy szóltam egy ismerős menetkísérőnek), nagyon sima volt. És nem csak ez a fontos, hanem az is, hogy látszik a fejlődés évről-évre a rendezésben és a rendőri biztosításban is.

Tehát érdemes leszögezni, hogy az a harc, amely arról szól, hogy lehet-e az utca a felvonuloké, eldőlt.

Egy évtized alatt ezt a csatát megnyerte a budapesti és a magyar meleg közösség a szélsőjobboldallal szemben. Ez a téma az idei és az elmúlt évek felvonulásával lezárult.

Nagy munka volt, és győzelemmel ért véget.

Viszont mostantól érdemes lenne beszélni más dolgokról a felvonulás kapcsán. Például arról, hogy az-e a legjobb irány, hogy nagy cégeken keresztül szólítja meg a társadalmat, hogy szembejöhet a Pride utáni délutánon egy fotó, amelyen a TV2-t strómanként a Fidesznek átjátszó, a feleségek luxuskivitelben nevű reality egyik szereplője, tehát egy NER-celeb és NER-stróman pózol a Pride záróbulin előtt a sztárfellépő Conchita Wursttal.

Ez nem azért kérdés, hogy fel kell-e húzni a nagy kollaboráns zászlót, hanem azért kérdés, mert a nagytőke mindig a politikai hatalmat szolgálja ki. Magyarországon pedig ez még inkább igaz.

Azok a cégek, akik felvonultak a Pride-on, attól a kormánytól kapnak sok esetben vissza nem térítendő támogatást, annak a kormánynak öntik be a TAO-pénzeket a projektjeibe, és attól a kormánytól kapnak társasági adó csökkentést, amelynek tagjai soha semmilyen védelmet nem fognak adni, és semmilyen jogkiterjesztő lépést nem fognak tenni a magyar meleg közösség érdekében.

Ezek a cégek, ha a kormány és a magyar meleg közösség között választhatnak majd, a kormányt fogják választani (ahogy a német állami tulajdonú Telekom is a pénzt választotta az Origo kapcsán például), tehát hosszú távon nem tűnnek jó szövetségesnek a mai magyar politikai helyzetben.

Persze érthető, hogy ezeken a nagy cégeken keresztül be lehet hozni tőkét, támogatást (amit ez a közösség máshogy nem, vagy nehezebben kap meg ma Magyarországon), de kérdés, mennyiben hazugság ez így valójában, és mennyiben csupán ezeknek a cégeknek az érdekeit szolgálja rájuk kihegyezni a felvonulást (ezer lufival, külön kamionokkal)?

Ez szerintem kérdés, de ezt a kérdést érdemes megvitatnia a közösségnek, ahogy azt is, hogy egyáltalán mi lehet a továbblépés ez után a győzelem után, mert az látszik, hogy van hova fejlődni.