Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 2-3 legfontosabb cikkéről. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Hogyan akadályozzunk meg választási csalást?

Visszatérő témája lehet a következő napoknak a választási csalások és az azzal kapcsolatos hiedelmek vagy éppen megalapozhatónak vélt gyakorlatok kérdése. Az ikszelés után eltűnő toll abszurditásától egészen a közmunkások irányított szavazási magatartásáig terjedhetnek a felvetések. Előbbi nevetségessége szót sem érdemel, utóbbira pedig nem elégséges válasz az, hogy aki csak teheti a közmunkások közül, az álljon ellen. Kiszolgáltatott helyzetben lévő honfitársainknak aligha komolyan vehető tanács lenne ez. Rémhírekre rémes módon történő reagálások helyett az alábbiakban érdemi javaslattal élünk az érintetteknek, egyúttal a választási csalás leleplezésére is „mutatunk” preventív megoldásokat.

Fontos! A szavazás során a szavazókörbe lépve, a környékébe érkezve ne csak saját magunkra figyeljünk, hanem akár csak szavazók, akár szavazatszámláló bizottsági tagok vagyunk, éberségünk másokra is terjedjen ki.

  • Kezdődik azzal, hogy „szemlélőként” akár mi is lebuktathatjuk a láncszavazást. Láncszavazásnál könnyen előfordulhat, hogy az egyébként zavarban levő láncszavazó zsebéből az okmányai elővételekor kihull borítékostul a borítékba rejtett szavazat (vagy ugyanez csak boríték nélkül). Ha ilyennel találkozunk a sorban, érdemes erre felhívni a bizottság figyelmét, a delegáltaknak pedig feladatuk, hogy erre figyeljenek. Emellett, ha kifelé a szavazókörből egymás után veszik ugyanazt az irányt a szavazók, például egyugyanazon udvar vagy kocsma felé, akkor nagy eséllyel láncszavazás folyik a háttérben, és ott lesz a bázis, ahonnan az koordinálva van.
  • Feltételezhető, hogy a közmunkások fenyítésének egyik módja szavazólapjuk (pl.: Fideszre húzott szavazat) lefényképezése, majd annak „hivatali” bemutatása hétfőn, esetleg elküldése még a szavazás után az illetékesnek. Ezt úgy lehet kijátszani, ha behúzzuk az x-et a kormánypárti jelöltre, listára, lefényképezzük, majd pedig érvénytelenné tesszük a szavazólapot, és mivel törvény adta jogunk újat kérni egyszer, már élünk is a lehetőséggel. (A rontott szavazólapot vissza kell adni, DE fontos: rontott legyen.)
  • Ügyeljünk arra, hogy a szavazólapokon eredeti pecsét legyen! Ha a pecsét színes, akkor látszani fog, ha megpróbálták fénymásolni, viszont ha fekete, akkor külön meg kell bizonyosodni róla, hogy a pecsét eredeti, nem pedig fénymásolt. A  szavazólap viszonylag könnyen előállítható, fekete pecsét esetén szólaljon meg bennünk a csengő, vessünk rá egy pillantást!

Nemcsak szavazóként kell ébernek lenni, így folytassuk további tanácsokkal azoknak, akik szavazatszámláló bizottsági tagok.

  • Ha szavazóköri delegáltak vagyunk, úgy azon túl, hogy figyelmesen menjünk ki például a WC-re stb. (ne hagyjuk magára a másik párt(ok) delegáltjait), ügyeljünk arra, hogy a delegáltak között legyen munkamegosztás. Senki ne csinálja több mint 12 órán át ugyanazt a munkát, különösen figyeljünk arra, hogy az utolsó két órában ne a kormánypárti delegált kezelje a névjegyzéket, a Kubatov-lista ilyenkor is élesítésre kerülhet. Az utolsó pár óra – különösen a kis településeken – élet-halál kérdése lehet; ha a kormánypárti delegált úgy akarja, ekkor úgy jelenhet meg a szavazó neve, hogy valójában ott se volt. Gyanús viselkedésre ad okot az, ha valaki a névjegyzéket ellenőrizve gyakran megy ki telefonálni.
  • Arra is figyelni kell, hogy a névjegyzéket kezelő kezében nem lehet toll napközben, az oda rendelt tollat adhatja csak a szavazni kívánónak – vagy utóbbi a sajátját használhatja. Arra sem árt ügyelni, hogy mindenki a saját nevénél írja alá a névjegyzéket.
  • Mivel a szavazólapok már készen vannak, nem lehet újakat legyártatni, vagyis a szavazás napját megelőzően visszalépett jelölteket le kell húzni a szavazólapról. A delegált ügyeljen arra, hogy ne az őt delegáló párt jelöltjét húzzák ki véletlenül a szavazólapról. Evidens lenne, hogy ez nem fordulhat elő, de mégis történt már ilyen.
  • Ha és amennyiben pl. 300-zal több szavazólap kerül be, mint ahányan jogosultak szavazni az adott körben, az akkor mínusz 300 szavazat levonás minden jelölttől. Így aki csal, akinek jelöltje csal, az a levonás után is 0 szavazatnál járna, míg a többiek mínusz 300-nál. Kivédeni ezt úgy lehet, ha a delegált nagyon figyel, és ügyel bent a szavazókörben, nem hagyja, hogy elaltassák. Merthogy erre is volt példa: az „altatás” során kitakarják a delegáltat, kérdeznek tőle, feltartják a felügyeletben.
  • Mozgó urna használata esetén javasolt különböző pártdelegáltaknak is jelen lenni.
  • Az ellenzék készülhet arra, hogy egy-két helyen a kormányváltó pártot keresik majd a szavazók, de ezt élőszóban „összefogásnak” nevezik. Pl: „Melyik lista az összefogás?”– jön a kérdés a delegáltakhoz. Biztosak lehetünk abban, hogy ilyenkor nem valamelyik kamupártot keresi az illető, és abban is biztosak lehetünk, hogy a kormánypárti delegált rávágja, hogy ez meg az a lista. Delegáltként ébernek kell lenni, nem árt visszakérdezni, mire gondol az illető? Biztosak lehetünk, hogy ilyen válaszok jönnek majd ilyenkor: „az MSZP-PM-s összefogás”, „Gyurcsány pártja”, stb.
  • Az a polgár, aki „kísérőként” többször jelenik meg, arról okkal lehet feltételezni, hogy nem irgalmas jótét lélek, hanem pártszimpatizáns, pártszolga, „megbízott”, aki „segít” a lehető legjobb döntést meghozni. A bizottság tagjainak fel kell ismerni ezt, rá kell kérdezni, hogy ő kicsoda. Ha segítségadást kérünk a szavazáshoz, tudjuk azt, hogy mindig két bizottsági tag mehet be a fülkébe. Ne engedjük, hogy csak egy párt delegáltja menjen be az illetővel! Azt se, hogy a pártok agitációs anyagaikat otthagyják a szavazófülkében, rendszeresen ellenőrizni kell a fülkét.
  • Fontos: a szavazatszámlálás közös munka legyen! Ne hivatkozzon senki sietségre, és minden számláló bizottsági tag ellenőrizze a számlálás minden folyamatát! Figyelni kell, nehogy pecsét kerüljön egy le nem pecsételt szavazólapra. A szavazatszámlálók kezében ne legyen toll! Ennek kivédésének módja, hogy a számláláskor ne legyen semmi az asztalon, se pecsét, se toll. Történt már köröm alá rögzített tollheggyel szavazólap-érvénytelenítés, éberség ekkor is szükséges, mutassa meg mindenki a kezét, mielőtt indul a számolás.

Sajnálom, hogy a fentiekben ilyen praktikákat kellet ajánlanom, és felhívni a figyelmet olyan „eljárásokra”, amelyek elképzelhetetlenek lennének olyan országokban, amelyeknek papíron köztársaság az államformája. A szavazás tisztaságának megóvása érdekében, ha valakinek kérdése van, keressen bennünket, inkább kérdezzünk és informáljuk egymást!

A szerző politológus, az IDEA Intézet igazgatója

Olvass tovább!