Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

TGM: Válasz a 888.hu szerkesztőinek

Miért nem folytatnak rokonaink, az állatok, ilyen kulturális harcot? Ó, ezt nem tudjuk.
Sigmund Freud [1]

Miután a kolozsvári Transindexen és itt a Mércén megjelent a Gyurcsány „kolozsvári” videója elleni cikkem, a kormányzat egyik fontos harci orgánuma, a 888.hu jól megdicsért miatta.

Válaszom erre a következő.

Tisztelt uraim!

Való igaz, éles bírálattal illettem a DK-nak az erdélyi magyarokat, illetve a szavazni készülő kettős állampolgárokat gúnyoló videóját. Mi több, korábbi cikkeimben is keményen támadtam Gyurcsány Ferenc országgyűlési képviselőnek, volt miniszterelnöknek, a DK elnökének a politikáját. Ugyancsak elmarasztaltam a Jobbikot és a vele összefogást hirdetőket. Súlyos kételyeket fogalmaztam meg a Momentummal szemben. Elítéltem azt, ahogyan az MSZP elbánt Botka Lászlóval és programjával. Fönntartásaimat hangsúlyoztam az ellenzék retorikájával, pl. a mai kormánypárt vezetőinek bebörtönzéséről harsogó Gyurcsánnyal, Vona Gáborral, Szél Bernadettel szemben, azt se helyeslem, hogy Karácsony Gergely vagyonelkobzásokkal fenyegetőzik. Mindez a vizsgálati szervekre (rendőrség, számvevőszék, adóhivatal, versenyhivatal, ügyészség, parlamenti vizsgálóbizottságok) és az igazságszolgáltatásra tartozik, nem a kormányhatalomra törekvő politikusokra. Ne feledjük, hogy Orbán Viktor hivatalban lévő miniszterelnök a baljós fenyegetéseivel csak válaszolt erre hírhedt március 15-i beszédében. Igaz, ő hatalmon van, ezért illett volna tartózkodnia alkotmányos kötelezettségeinek ilyen nyílt megsértésétől.

Sőt: igen kategorikus írásom az Élet és Irodalomban azt is kimondta, hogy elég volt Orbán Viktor rágalmazásából és elvtelen lejáratásából, s a vele kapcsolatban használt embertelen stílusból és hangnemből az ellenzéki médiákban. (Ennek következtében több Orbán-gyűlölő ismerősöm szakított velem.)

Mindebben az vezetett, hogy az ellenzéktől elvárom – sok keserű csalódás után is – a demokratikus éthosz valamiféle minimumának a tiszteletben tartását. Önöktől ezt már nem várom el. Köszönöm a kedves szavakat (azt írják, hogy Tamás Gáspár Miklós „a balliberális politikai oldal ideológiai állócsillaga”, merci bien, bár nem vagyok balliberális), de önök sajnos megfeledkeznek róla, hogy Gyurcsány 1 db. uszító videójával szemben áll az önök sok száz uszító videója. Én éppen azt kifogásoltam, hogy Gyurcsány leereszkedik az önök szintjére (más ellenzékiekkel együtt), bár önöket ebben a gyalázatban utolérni elég nehéz.

Az egyik legfőbb kifogásom az ellenzéki pártokkal szemben az, hogy – egyetértve önökkel – NEM követelik a fajvédő határkerítés lebontását, és nem követelik legalább néhány tízezer menekült magyarországi befogadását, konformista és gyáva módon alkalmazkodnak az önök által megmérgezett közvélemény hangulatához. (Ezért az önöknek a menekültkérdésre összpontosító választási propagandája teljesen abszurd, mert olyanokat támadnak „migránssimogatás” miatt, akik ebben a kérdésben régen megadták magukat önöknek. A Jobbik ráadásul ebben mindig radikálisabb volt önöknél, ma is az.) Attól függetlenül, hogy erdélyi vagyok, és az erdélyi magyarok megbántása személyesen mélyebben érint, erkölcsileg nincs különbség a romákkal, a közel-keleti, közép-ázsiai, afrikai menekülőkkel vagy az erdélyi, vajdasági magyarokkal szembeni kirekesztő, szívtelen és gonosz magatartás között. Mindezeket tisztességes embernek, demokratának és humanistának el kell utasítania.

Az a rasszista és xenofób gyűlöletpropaganda, amellyel önök megtöltik Magyarország légkörét, megbocsáthatatlan. És itt érek a lényeghez: hogyan lehetséges az, hogy önök közül senki nem emelte föl a szavát ellene?

Hogyan lehetséges az, hogy a kormányzati lapokban, portálokon és műsorokban az önbírálatnak, a kételynek, a vitának egyetlen hangja se szólal meg? Mint az én írásomból – amelyet méltatnak – is láthatták, az ellenzéki „térfélen” van vita, eszmecsere, kritika. Önöknél az ilyesminek nyoma sincs.

Hogyan lehetséges, hogy Kövér László, az Országgyűlés elnöke minden baloldali gondolatot „aberrációnak” nevez önöknél, anélkül, hogy a riporter megkérdezné tőle, hogy két-hárommillió magyar honpolgár csakugyan aberrált-e, együtt Adyval, Szabó Ervinnel, József Attilával, Polányi Károllyal, Kassákkal? A bal- és jobboldal megoszlás előzményei a németalföldi és az angol forradalmak, tehát már a XVII. század óta ismertek. Az emberi jogok vagy a demokrácia vagy „a kizsákmányolásmentes társadalom” (hogy Kövér László egykori hősének, Bibó Istvánnak a szocializmus-meghatározását idézzem) gondolata pusztán aberráció? Bizonyos ez? Nem kellene, hogy kiváltson legalább halk ellenvetést vagy tisztelettudó kérdést?

Én azt követeltem és követelem az ellenzéktől – politikusaitól, írástudóitól, zsurnalisztáitól –, hogy tartsa, tartsák tiszteletben az önök emberi méltóságát. Önök megdicsérnek, amikor az ellenzék egyik csoportját, egyik vezetőjét kritizálom; remélem, nem csupán azért, mert azt gondolják, hogy önöknek ez választási szempontból előnyös lehet. Önöknél nincsen semmi bírálni való? Csak a hatalom megőrzésével és kiterjesztésével kapcsolatos ügyesség és energia az, amit önök számon kérnek saját vezetőikön? Önök szerint nincsen semmi baj? Minden pompás, csak a kozmopolita-internacionalista tudjukkik fizetett ügynökei zavarnak bele a felhőtlen közboldogságba?

Én nem viszonzom az önök elfogultságát és szidalmait.

Nagyon is tisztában vagyok a fölvilágosító racionalizmus problematikusságával, amelyre már Kant életében rámutatott Johann Georg Hamann és Friedrich Heinrich Jacobi, sőt: erről Kant és Lichtenberg is tudott; nem nagy újdonság. Ennek a megértéséhez sok nagy konzervatív segített hozzá, pl. Michael Oakeshott. Úgyhogy én nem gondolom, hogy a konzervatizmus deviancia vagy csupán „az imperialista burzsoázia érdekeinek leple” (ahogyan a sztálinisták vélték). Az a baloldali, aki nem képes vagy nem hajlandó a konzervatívok civilizációkritikáját és észkritikáját (amelynek igen gyakran a nyelv a kiindulópontja) komolyan tanulmányozni, könnyen eltévedhet.

S ha már önök (föltehetőleg) konzervatívok, akkor talán meg kellene próbálniuk lovagiasan és „úriasan” küzdeni: ehhez nem pászol a rágalmazás, a hamisítás, a szüntelen trükközés, az önző népszenvedélyek fölébresztése és a saját hibáik belátására való képtelenség, illetve az ellenfél tiszteletének totális hiánya.

Az ellenzék – beleértve a hozzám közelebb álló töredékeit – távolról sem tökéletes, és kötelességemnek érzem, hogy bíráljam, ha indokolt. (Ezt mások is megteszik: a Gyurcsány-videót a 444.hu meg az index.hu is pocskondiázta, nem szólva a Magyar Nemzetről. Pedig Gyurcsány álláspontját a magyarországi közvélemény többsége támogatja.) Amiben nyilván nincs is mindig igazam.

Vannak konzervatívok is, akik kétségbeejtőnek találják Orbán miniszterelnök úr politikai irányzatát. Ezek önöknél már nem szólalhatnak meg, csak ellenzéki orgánumokban és gyűldékben. Ez nem érinti önöket fájdalmasan? Nem hiányzik önöknek a vita? Beérik a puszta, elvont szembeállással, amelynek az intellektuális értéke oly csekély? Erre sajnos sok ellenzékiben is van hajlandóság, a csoportkohézió, az elvtelen összetartás csábítása „harci helyzetben” elég jelentős. De vagyunk elegen, akik ezt nem hagyjuk elharapózni, bár lennének sokan, akik a konformizmust és a vak lojalitást részesítenék előnyben – ez esetben azonban az önök rendszerének való ellenállás értelmetlen volna. Vitatkozunk egymással, és vitatkoznánk önökkel is, ha lehetne.

Nehéz önökkel eszmecserét folytatni, ha eszméiket nem fejtik ki. Az nem gondolat, hogy a vitapartnerek személyét természettől alkalmatlannak tekintik a vitára, mert állítólag aberráltak, deviánsok, ügynökök, zsidóbérencek.

Kérem, munkálkodjanak a haza üdvére, ha tehetik. Ehhez kívánok jó egészséget és jó kedélyt.

[1] –  Freud: Rossz közérzet a kultúrában [Das Unbehagen in der Kultur, 1930], ford. Linczényi Adorján, Bp.: Kossuth, 1992, 74.

Olvass tovább!