Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Nem csak akarni kell, utcára is kell menni a változásért!

A választási kampány egy olyan folyamat, amiben az elkötelezett szavazóknak van jobb és rosszabb napja is. A 2018-as kampányban az a meglepő az előzetesen vártakhoz képest, hogy majd minden szavazó megéli a jobb és rosszabb napokat is.

Fél évvel ezelőtt senki se gondolta volna, hogy bizonyos szempontból nyílt lesz a választás 30 nappal a vége előtt. Gulyás Gergely szerint például esély sincs a kétharmadra. Persze Gulyás ezt azért mondja, hogy alacsonyabbra rakja a tétet a Fidesz számára, beárazzon egy lehetséges kudarcot, ijesztgesse, és ezzel motiválja a Fidesz támogatóit.

Ellenben nagyjából bármi elképzelhető április 8-án. Mármint bármi aközött, hogy a Fidesz 90 és 135 mandátum közt mennyit szerez. És ez a végeredmény nem is a pártok koordinációjától függ leginkább, hanem attól, hogy mennyien fogunk elmenni szavazni. Ha a 2002-es vagy a 2006-os részvételt meg tudjuk ismételni, és főleg a nagyvárosokban még 70 százalék fölé is megy a szavazó polgárok aránya, akkor akár el is veszítheti parlamenti többségét a Fidesz.

De ehhez arra van szükség, hogy minél többen higgyék el, hogy van értelme leadni a szavazatukat, és le is adják. Méghozzá úgy, hogy listán az általuk legszimpatikusabbnak vélt pártot támogatják, a másik szavazólapon pedig a legerősebb ellenzéki egyéni jelöltre voksolnak a kerületükben (az utolsó két hétben tele is lesz a média azzal, ki ez a legerősebb ellenzéki egyéni jelölt).

Viszont a hit a választásokban egy nagyon képlékeny dolog, amit elég sok minden befolyásol. A Fidesz például március 15-re nem csupán azért szervez Békemenetet, hogy saját szavazóit aktivizálja, hanem azért is, hogy az ellenzéki szavazók hitét megtörje. És készüljön fel mindenki, iszonyatosan sokan lesznek a Békemeneten.

Ugyanis egy rendezvény mérete nem attól függ feltétlenül, hogy a lakosság hány százaléka ért egyet azzal, hanem attól, a szervezők az egyetértő tömeg hány százalékát tudják megmozgatni. Márpedig a Fidesz mindent bevet. A tévékben, rádiókban ezerrel megy a Békemenet reklámja, az óriásplakátok is ezzel vannak tele. Vannak olyan vidéki városok, ahol a március 15-i ünnepi megemlékezést el is halasztották 14-re, hogy mindenki szépen fel tudjon menni Budapestre a Békemenetre. Vidékről ingyenes buszokkal viszik az embereket, volt, ahol a független települések polgármestereit is felszólították a mozgósításra. Tudjuk, hogy lengyel zsoldosok is jönnek párezren, és szégyenszemre még az RMDSZ is mozgósít, hogy Erdélyből is érkezzenek a kampányeseményre a tüntetők.

Ezzel szemben meg ott van a három budapesti ellenzéki rendezvény aznap, amelynek a szervezői ilyesmiről nem is álmodozhatnak.

De pontosan ezért számít ebben a Dávid és Góliát harcban, ahol a Békemenetre több pénzt fog elkölteni a kormánypárt, mint amennyit az ellenzéki pártok a kampányban költhetnek, hogy mi lesz a vége Dávid szempontjából a küzdelemnek.

Nem mindegy, hogy csak néhány ezer ember, vagy tízezer megy végig a Kétfarkú Kutyapárt vicc-Békemenetén. Nem mindegy, hogy ezrek, vagy tízezrek fogják hallgatni Karácsony Gergelyt, az MSZP-Párbeszéd, a DK és az Együtt tüntetésén. Nem mindegy, hogy 1-2 ezer vagy tízezer ember lesz a diáktüntetésen délután az Oktogonnál.

Mert hiába lesznek százszor annyi erőforrásból százezrek a Békemenetre buszoztatva, utaztatva, kényszerítve a települések EU-s forrásaiért, és persze önszántukból a kormány támogatásáért, ha kint lesznek tízezrek az utcán az ellenzéki oldalon is, hogy hitet adjanak az otthon maradóknak a változásra.

Március 15-én ki kell menni az utcára a Kétfarkú Kutya párt Békemenetére (12 óra, Blaha Lujza tér), az MSZP-Párbeszéd, a DK és az Együtt közös rendezvényére (15 óra, Fővám tér) és a diákon tüntetésére 17 órára az Operához!

Nem csak azért, hogy saját magunknak adjuk még több hitet, tovább vigyük azt az esélyt, amit Hódmezővásárhelyen kaptunk, hanem azért is, hogy ezt átadjuk azoknak, akik a tévé vagy a számítógép előtt ülnek!

Mert a választópolgárok nem hülyék, és különbséget tudnak tenni a maguktól az utcára menő, és a kivitt emberek között, és mert saját magunknak is felelősségünk van a változásban!

Olvass tovább!