Én aztán igazán nem sajnálom, senkitől. Na jó, de, Trócsányi László igazságügyi miniszter esetében erős túlkapás a 200 ezer forintos Erzsébet-utalvány saját zsebbe csúsztatása. De valójában az tény, hogy önmagában nincs abban semmi rossz, ha a köztisztviselők, közalkalmazottak év végén jutalmat kapnak.

Az már persze elég visszás, hogy miközben egyes minisztériumi dolgozók néhol több százezres jutalmaknak örülhetnek, más intézményekben semmi sem járt, mint ahogy az is eléggé problematikus, hogy a közszolgák egy csoportja év végén jutalomban részesül, miközben egy jelentős réteg (nevezetesen az önkormányzati dolgozók) számára ez az év leginkább a bérharcról szólt – méghozzá részben eredménytelen bérharcról, ami a jövő évre is sztrájkokat vetít előre.

610 ezer állami munkavállaló van, közülük 200 ezer ember 8-10 éve nem kapott béremelést.

És akkor azt már tényleg csak félve jegyezzük meg, hogy más közalkalmazottak számára 2017 – és persze az év vége is – leginkább egy arculcsapással ért fel.

Vegyük például rögtön a pedagógusokat: lobogtatta itt mindenki már egy jó ideje kormányzati oldalon a „sosem látott mértékű béremelés” zászlaját. És a realitás? Azt idén az intézményvezetők dönthették el, hogy kinek emelik a fizetését, a narratíva az volt, hogy ez egyfajta motivációs eszköz. És el is döntötték: a tankerületi központok által fenntartott intézmények kevesebb mint 5 százalékában(!!!) differenciálták a béremelés utolsó részletét szeptemberben. Vagyis kevesebb mint az intézmények öt százalékában érezték úgy a vezetők, hogy a béremelés jár a pedagógusoknak. Nem mondhatnám, hogy meglep ez a szám, de azért jól mutatja, hogy amit az egyik oldalon kormányzati sikerként könyvelnek el, az a másikon a pedagógusok megalázása, semmibe vétele.

És mintha nem lenne elég ez, most már azt is tudjuk, hogy míg a Nemzetgazdasági Minisztérium irányítása alatt álló szakgimnáziumok és szakközépiskolák minden munkatársa kap valamilyen jutalmat az év végén, addig a Klebelsberg Központ által felügyelt közoktatási intézmények dolgozói egy fél Erzsébet-utalványt se látnak karácsonykor.

Hab a torta tetején: a tankerület, ahol csokigolyó csak az igazgatóknak jár, és a másik, ahol egy félliteres üdítő és fél kiló mákos bejgli jutott az egész tantestületnek.

De beszélhetnénk ugyanígy a védőnőkről, akik ugyan idén valamennyi bérpótlékot kaptak, de a fizetésük még így sem nevezhető tisztességesnek. Vagy a mentősökről, akiknek akkorát nőtt a fizetésük, hogy valakinek 50 ezer forinttal csökkent. Netán a szociális szférában dolgozókról, akik épp nemrég indítottak petíciót, amelyben aziránt érdeklődnek, hogy vajon a jövőben is a minimálbér szintjén tartják-e a fizetésüket (miközben Balog Zoltán miniszter szerint a szociális szférában megszűnt a kilátástalanság…).

És persze a sor még folytatható. Az igazság ugyanis az, hogy az állam mostoha gazdája dolgozóinak, a bérharcokat leveri, az érdekvédelmi kezdeményezésekre némasággal felel,

Ha emlékszünk még: 2015-ben egyfajta mantrája volt az Orbán-kormánynak, a keményen dolgozó kisember kifejezés. Akkoriban sok szó esett róla, hogy az ő védelmük és felemelésük az állam egyik fő feladata.

Ma annyit látunk mindebből, hogy a keményen dolgozó kisemberek továbbra is kizsákmányoltan güriznek, netán elhagyják a pályát, vagy akár az országot is.

Munkaerőhiány bénítja meg lassan az egyes ágazatokat (az egészségügytől az oktatásig mindenhol próbálja leplezni a kormány, de azért a tények önmagukért beszélnek), amelyek forráshiánytól is szenvednek folyamatosan, és mindeközben bőven belefér a minisztériumoknak, hogy év végén kiszórnak néhány százmilliónyi Erzsébet-utalványt ad hoc, miniszterei bőkezűségének és fukarságának függvényében?

Ha valami, akkor ez mutatja be talán a legjobban, hogyan is gondolkodik a kormány a dolgozók értékéről. Az egyenlőtlenségek szép példája, hogy egyes csoportok az állami szférában is elnyomottak, érdekérvényesítő törekvéseik leverése mellett még egy nyavalyás Erzsébet-utalvánnyal se szórják meg őket az ünnepek előtt, miközben Trócsányi a saját zsebébe tömködi a jutalmat (ráadásul ő az igazságügyi miniszter, micsoda szimbólum ez!), Lázár János meg bemegy az Echo tévébe, és arról értekezik, hogy ő igazán nagy híve a közszférában a leépítéseknek, és hát a bürokráciacsökkentés bizony sikertörténet.

Erre ugyan mégis mit lehetne mondani?

Boldog karácsonyt!