Lépett az Operettszínház: kirúgták Kerényit, aki azonnal reagált is

Hosszú sejtetés után (többen ugyanis csak névtelenül mertek nyilatkozni) tegnap Maros Ákos korábbi színész, táncos vállalta először, hogy megnevezze zaklatójaként az Operettszínház rendezőjét, Kerényi Miklós Gábort. Ma délelőtt az intézmény közleményben jelezte: kirúgták az amúgy nyugdíjazását nemrég kérő, és jelenleg külföldön tartózkodó Kerényit. Emellett ismét elítélték a fizikai bántalmazás minden formáját (ezzel vádolták áldozatai a rendezőt), különös tekintettel azon esetekre, amikor az hatalommal való visszaéléssel párosul.

Az Operettszínház közleménye:

“A Budapesti Operettszínház Igazgatósága kijelenti, hogy a Kerényi Miklós Gáborral kapcsolatban hétfőn este felmerült konkrét ügy kapcsán azt a döntést hozta, hogy a vasárnap nyugdíjazását kérő művészeti vezetőt azonnali hatállyal felmenti a munkavégzés alól, és belső vizsgálatot indít.

Továbbá ezúton ismételten kinyilvánítja, hogy a leghatározottabban elítéli a fizikai bántalmazás minden formáját, különös tekintettel azokra az esetekre, amelyek hatalommal való visszaéléssel együtt valósulnak meg. Kijelenti, hogy elkötelezett az ilyen ügyek felderítésében, a zaklatást vagy fizikai bántalmazást elszenvedett áldozatok minden lehetséges eszközzel történő megsegítésében, továbbá kéri, hogy az érintettek az igazság törvényes keretek között történő tisztázása végett a megfelelő lépéseket tegyék meg.

A döntéssel kapcsolatos művészeti kérdések megválaszolásában időt kér, de kijelenti, hogy a repertoár és a meghirdetett műsor zavartalan lebonyolítását a társulat minden erejével biztosítja, ezért kéri a sajtó és a közvélemény segítségét és együttműködését a zavartalan munka folytatása érdekében.”

A vádakat eddig tagadó és perrel fenyegető rendező ezzel szinte egy időben szintén közzétette a maga mondandóját, melyben jelezte: ha megbántott valakit, attól elnézést kér. Kerényi Miklós Gábor az alábbi szöveget Facebook-oldalán tette közzé.

“Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Közvélemény!

A személyemmel kapcsolatban felmerült vádakra reagálva kijelentem, ha bárkit bármivel megbántottam, ezúton kérek elnézést!

Be kell, hogy valljam, sok élethelyzetben, sok megoldásban, stílusban, viselkedésben valóban közelítettem ahhoz a határhoz, ami még szerintem elfogadhatónak tekinthető. Tettem ezt a művészi érzékenység és a teljes belefeledkezés, a mérhetetlen művészi szabadságvágy okán. Megalázni valakit sohase volt célom! Ha valaki ezt mégis így érzi ezúton, de személyesen is szívesen kérek tőle elnézést, bocsánatot, bár szándékom szerint mindig a művészet valamilyen típusú megjelenéséért, a különleges belső világok felszabadítására törekedtem. Előadásaimban éppen úgy, mint a hétköznapi alkalmakor.

Bízom benne, hogy ezt minden magát sértettnek érző kollégám elfogadja!

A legnagyobb büntetés számomra az, hogy imádott színházam nyugalmának biztosítása érdekében meghoztam azt a döntést, amelyről már vasárnap tájékoztattam a nyilvánosságot!”

Arról, hogy a bántalmazók általában hogyan kérnek bocsánatot áldozataiktól, és ezzel szemben milyen is egy igazi bocsánatkérés, és el kell-e azt az áldozatoknak fogadniuk, Wirth Judittal készített interjúnkban írtunk korábban, így most csak egy részletet emelnénk ki belőle:

W.J.: A bántalmazói bocsánatkérések tipikus megjelenési formája ez: „sajnálom, HA úgy érezted…”, „bocsánatot kérek, HA félreértettél”. Vagyis, bár az elkövetők kénytelenek elismerni azt, amit tettek, bocsánatkérésnek álcázva igyekeznek továbbra is azt sugalmazni, hogy az áldozatuk nem mond igazat, mintha a szava megkérdőjelezhető lenne. Emellett szintén jellemző, hogy tartalmaznak még egy sor önfényezést és önfelmentést is, illetve arról beszélnek, hogy nekik milyen nehéz. Nyilván ezekre a bocsánatkérésekre is mondhatjuk, hogy ez legalább valami (hiszen legalább az elismerésnek az alapjai benne vannak), de azért messze állnak attól az őszinte megbánástól, amelytől alapvető attitűdök és viselkedésminták megváltozása remélhető.