Botkát felfalták a disznók, mi pedig távolról néztük, nehogy sárosak legyünk

Botka László vereségéért leginkább Botka László a felelős, ezt nem kell magyarázni. Legfőképp ő bukott el, és a stábja. A probléma az, hogy alakulhatott volna másként, de nem alakult. Alakulhatott volna másként, ha kap támogatást bárhonnan is, de alig kapott. Nem kapott a médiából, nem kapott a pártjából, nem kapott az értelmiségtől. A társadalomtól kapott tavasszal, amikor ő és a pártja elindult felfelé. Aztán megették szép lassan a disznók. Fideszes disznók, MSZP-s disznók, DK-s disznók, szerencselovag disznók és mindenféle disznók felfalták.

17410352_1047470_2a2b13748a80f660d670861f5e7a09b8_wm.jpg

(Fotó: Index.hu)

Úgy tűnik, a mi generációnk szeret kussolni. Kussolva néztük végig, nézték végig generációnk liberális tagjai, ahogy felfalják Bajnait, kussolva nézték végig generációnk balos tagjai, ahogy felfalják Botkát. Kussolva néztük végig, ahogy 2013-ban visszatért Gyurcsány Ferenc, miközben pontosan tudtuk, hogy 40 alatti tömegek nem fognak elmenni miatta szavazni. Aztán leginkább mi sem mentünk el szavazni 2014-ben, vagy nem szavaztunk le a kormányváltásra, mert Gyurcsány Ferenc (és persze néhányan mégis).

Ez generációs átok, aminek megvan az oka, nyilván. Bizalmatlanság és az a tudat, hogy ha beszállunk a politikába, megégünk, hogy sokkal fontosabb a saját identitásunk védelme, mint a haza ügye.

Nehogy még olyant támogassunk, aki lehet hogy ciki. Aztán, hát, ettől lesz az a valaki ciki, hogy senki sem áll ki érte, és felfalják a disznók.

Csak van egy kis gond ezzel, hogy ma a politika arra épül, hogy mindenki ciki legyen, és hogy ne legyen senki támogatható. Nincsenek tökéletes jelöltek, mi mégis őket keressük, hogy megőrizzük identitásunkat, mint a kis 14 éves gyerek, aki elképzelt popsztárokba szerelmes ahelyett, hogy az osztálytársai között találná meg a szerelmet. Az ugyanolyan esendő, olykor béna emberek között, mint ő maga.

Ameddig pedig mi keressük a szerelmet, elrobog a vonat, elviszi az országunkat. Szépen átengedjük a politikacsinálást azoknak, akiktől rettegünk. Csak nehogy mi is sárosak legyünk, nehogy vállaljuk a felelősséget, és akár a besározódást is a közügyekben. Inkább sírjunk szépen csöndben, vagy nagy tüntetéseken, amik semmit nem oldanak meg, csak a reményt hozzák, hogy a csúnya Orbán talán meggondolja magát. Pedig ő nem fogja, őt le kell győzni.

De a politikai változásba már nem fektetünk be. Mert mi van, ha ciki lesz?

A helyzet az, hogy ami ma van, az ciki. És ezért nem csupán az ellenzéki pártok és jelöltek felelősek, hanem az a baloldali és liberális értelmiség, amelyik nem hajlandó közösséget vállalni a saját oldalával, és véleményvezérként megteremteni a hitelességet, a hitet, a változás esélyét.

Egy szem jelölt nem lesz változás, ameddig tömegek nem állnak be mögé. Legyen az a jelölt, kis párt vagy nagy párt jelöltje, ciki vagy nem ciki.

Talán most tanulunk ebből, talán legközelebb nem basszuk el. Talán legközelebb nem hagyjuk, hogy más döntsön helyettünk. Más politizálja le a mi ügyeinket, és más irányítsa helyettünk a mi országunkat. Mert ameddig nem állunk bele a pártpolitikába, addig nem jön el a mi országunk. Pedig ez a mi országunk is.

Még van fél év 2018-ig, még van két jó miniszterelnök-jelölt Karácsony Gergely és Szél Bernadett személyében. Próbáljuk meg, mert 2018 után már nem nagyon lesz mit próbálni!

Ez a cikk a ti támogatásotokból készült el.

A Mérce cikkeit ingyen olvashatjátok, de nem ingyen készülnek, hanem a ti támogatásotokból és a mi munkánkból! A Mércét nem támogatják pártok, oligarchák, hanem 100%-ban az olvasók hozzájárulásából működik, ez biztosítja a függetlenségünket, és pont ezért csak akkor maradhatunk fenn, ha te is beszállsz!

Kattints és támogasd a Mércét rendszeres havi 2000, 5000 vagy 10 000 forinttal, hogy tovább működhessen és még jobb lehessen!

Támogass minket egyszerűen bankkártyával:

Támogatom!

Más támogatási lehetőségekért és több infóért kattints ide.

Olvass tovább!