Ha az Európai Unió meg is teremti ahhoz a kereteket, hogy a lakossági csoportok, kisközösségek belevághassanak egy megújuló energiaberuházásba, és legyen mondjuk egy saját szélerőművük vagy napenergia-szövetkezetük, a tagországok számos eszközzel segíthetik vagy akadályozhatják az ilyen kezdeményezéseket. Talán senki nem fog meglepődni: Magyarországon még rengeteg kiaknázatlan lehetősége lenne arra az államnak, hogy bátorítsa ezeket a projekteket – Botár Alexa írása az Unióról szóló sorozatunkban.
Az EU klíma-energia csomagja nem tág, de élhető lehetőséget ad a lakossági és közösségi megújuló energia beruházásokra. Az már zömében az adott ország nemzeti szabályozásán és támogatási rendszerén múlik, hogy beindulnak-e, és életben is maradnak-e a kezdeményezések.
Jó fokmérője egy rendszernek, hogy mennyire hagyja vagy ösztönzi állampolgárait beleszólni energiaellátásuk módjába, vagy arra, hogy tudatosan – önállóan vagy közösségben – magukat lássák el tiszta energiával. Az már csak bónusz, hogy ezzel a lakosok részt is vállalnak egy energiahatékony, megújuló energia alapú gazdaság kiépítésében.
Az EU-ban már kb. 12 millió az ilyen termelő-fogyasztó lakos, ezért az Unió és számos tagállam klíma- és energiapolitikájában is megjelentek a rájuk vonatkozó elemek. Tapasztalataink alapján itthon is egyre nagyobb az igény a közösségi energia kezdeményezésekre, és bár az energia-önrendelkezés terén az átlagnál messzebbről indulunk, a folyamattal annál többet nyerhetünk az energiabiztonság és közösségépítés terén.
Ha egy helyi lakossági kör, közösség vagy épp önkormányzat saját tulajdonú energiahatékonysági vagy megújuló energiás beruházást indít és működtet, az már közösségi energia kezdeményezés. Ezt főképp azért tehetik, mert megéri: leggyakoribb, hogy a banki kamatnál kedvezőbb, 4-5%-os hasznú pénzügyi befektetésként ruháznak be, vagy részjegyeket vesznek a közösségi energia-beruházásból, akár energiaszövetkezet-tagokként. A hálózatba eladott megújuló energia átvételi árából származó hasznot pedig a tulajdonosok, tagok között szétosztják.
Ha a beruházás és a tagok is helyiek, akkor a haszon egy részét általában a helyi közösségbe is visszaforgatják, például közösségi alapot hoznak létre, és további szükséges helyi beruházásokra fordítják. Ahol azt a szabályozási környezet megengedi, a közösség aktívabb is lehet a beruházás működtetésében, és a tagok magukat láthatják el megújuló energiával, termelő-fogyasztókká (prosumerekké) válhatnak. Így tovább növelhetik energiafüggetlenségüket, a helyi gazdaságot, közösséget fejlesztik, és olcsó megújuló energiával látják el magukat és a közösséget.
Egy ilyen energiaközösség itthon is vonzó lehet, mert a tagok tudatosan követik, pontosan mennyi energiára van szükségük, mikor mennyit termelnek és használnak, így energiatakarékosabb a háztartás, a tapasztalatok alapján pedig tartósan alacsony az energiaszámla. Egy közösségi kezdeményezés az energiaszegénységet is enyhítheti: míg egy család számára a megújuló energia beruházás akadályokba ütközhet (kezdőtőke/önrész hiánya, hitelképtelenség, nincs megfelelő tájolású felülete stb.), a közösség tudásának, anyagi és egyéb forrásainak, kapcsolatrendszerének összeadásával bátrabban és könnyebben vághat bele a beruházásba, és hatékonyabban tud külső forrásra is pályázni vagy hitelt felvenni. Szociálisan rászoruló helyi lakosok akár kedvezményesen csatlakozhatnak a beruházáshoz, vagy a közösségi alapból előnyös feltételekkel energetikailag felújíthatják háztartásukat, és ezzel tartósan csökkenthetik a rezsit.
Ez mind szép, de mi kell ahhoz, hogy nálunk is megérje ilyen közösségi energia kezdeményezéseket létrehozni, és segít-e ebben az, hogy az EU-ban vagyunk?
Az energiapolitika, energiamix kialakítása terén a tagállamoknak elég nagy szabadságuk van, az EU a nemzetközi és tagállami egyeztetéseket követően leginkább a klíma-energia csomagokkal és a kapcsolódó cselekvési tervekkel alakítja a tagállam klíma- és energiapolitikáját. A 2020-ig most futó csomag megújuló energiás része és benne a megújuló energia irányelv eredményessége nagyjából mérhető azzal, hogy a megújulók részarányát megduplázta az EU-ban, kötelező nemzeti célszámmal segítette a teljesítést, és a megújulóknak a hálózathoz kötelező elsőbbségi hozzáférést biztosított.
A tagállamok persze saját eszközökkel csavarhattak a rendszerükön. Van, ahol a napenergia-oligarcháknak kedvező támogatási rendszert alakítottak ki – ld. Csehország korábbi napenergiás áramátvételi támogatási rendszere 2010-2011-ben, azóta nincs támogatás az újonnan telepített napelemek működtetésére, csak valamennyi a telepítésre. Máshol a nagy fosszilis energiacégeknek kedvezve az egyéni energiatermelőket sújtó különadót léptettek életbe, mint Spanyolország 2015-ben, bár a napenergiás szövetkezeteik egyelőre szerencsére túlélnek. Vagy más indokolatlan fékeket raktak a megújulókra – ilyen pl. a szélenergia-fejlesztéseket ellehetetlenítő magyar szabályozás vagy a környezetvédelmi termékdíj napelemekre).
Ugyanakkor sok tagállam tovább ösztönözte a termelő-fogyasztókat: pl. a háztartási kiserőművekre kedvező betáplálási tarifával: Ausztria, Lengyelország, Németország és napenergia terén nagyjából Magyarország is. Vagy helyi gazdaságfejlesztéssel: (Dániában az adott szélenergia-beruházás 20%-ának helyi tulajdonban kellett lennie. Esetleg példaértékű projektfinanszírozási-tanácsadási rendszerrel: Skóciában az állami CARES-nek köszönhetően ma több mint 500 MW közösségi megújuló energia kapacitás működik az országban.
Azt se felejtsük el, hogy a közösségi energia hajtotta és hajtja ma is a német energiafordulatot: Németországban a megújuló energia kapacitások fele családi vagy közösségi kézben van, ami kb. 4-6 millió energia-önellátó termelő-fogyasztót és közel ezer közösségi megújulós erőművet jelent. Hasonlóképp, a német megújulós fejlesztések költségei felét a családok és közösségek (közöttük energiaszövetkezetek, önkormányzatok) állják.
A jövőre nézve viszont nem túl bíztató, hogy a tagállami egyeztetés alatt álló 2030-as uniós klíma-energia csomag egyelőre még gyengébb, mint a 2020-as volt: 2030-ra csak min. 27%-ra kellene növelni a megújulók arányát az EU energiamixben, de kötelező nemzeti célszámok nélkül, és a megújulók hálózathoz hozzáférése nem prioritás – pedig minderre szükség lenne.
Viszont az új csomag pontosítja a termelő-fogyasztók lakosok, közösségek jogait és kötelezettségeit: a tagállamoknak egyszerűbb, „egyablakos” ügyintézési rendszert javasol, max. 3 év alatti engedélyezési folyamattal (felújításnál max. egy év); és a háztartási, 50 kW alatti teljesítményű rendszereknél értesítés is elég lenne az engedélyezés helyett.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Az EU tehát nagyjából élhető keretet ad a közösségi energia beruházásoknak, de az erősen függ az adott ország nemzeti szabályozásától és támogatási rendszerétől, hogy beindulnak-e ezek a beruházások. Lássuk, hogy itthon mi a helyzet azzal a 3 kulcstényezővel, amitől Európa-szerte sikeresek a közösségi kezdeményezések: ezek a támogató jogi-szabályozási környezet, a külső forrásokat is bevonó, reális pénzügyi-műszaki terv és a beruházás tervezésétől kezdve bevont és jól szervezett közösségi mag.
1. Itthon felemás, inkább túlszabályozó a megújuló szabályozási környezet. A most létrehozott megújuló áramátvételi rendszer (METÁR) a teljes EU-s jóváhagyásig még csak szűkített módon fut, ugyanakkor a háztartási termelő-fogyasztóknak kedvező, hogy a háztartási méretű kiserőművek továbbra is kötelező átvételi rendszerben vannak. Az 500 kW feletti – akár közösségi – erőművek a termelt áramot viszont már árampiacon kell értékesítsék, és több jogi és adminisztratív kötelezettségük van.
Ahhoz, hogy a hazai lakosságnak és közösségeknek megérje megújuló árammal ellátnia magát – és a felesleget bürokratikus és pénzügyi terhek nélkül lehessen hálózatra termelni, ezzel segítve az ország vállalt megújulóáram-céljának teljesítését – fontos, hogy minimum 15-20 évig nyugodt, tartós megújulós beruházás-barát környezet legyen. Például megfelelő betáplálási tarifák és adókedvezmények a plusz terhek helyett; rövidebb, egyszerűbb és olcsóbb létesítési, engedélyeztetési, hálózatra csatlakoztatási folyamat.
A megújuló energia átvételi ára min. 4-5%-os hasznot biztosítson, és különösen önkormányzatok, de más közösségek érdeke is, hogy a többlettermelés beszámítható legyen a termelőhöz tartozó más fogyasztási helyeknél is. Ha nem fukarkodnánk, és az ország kitűzne egy célszámot, mint a skótok a maguk 500 M közösségi energia célját 2020-ra, az hatékony jogi-pénzügyi ösztönző keretet hívhatna életre itthon is.
2. Érdemes tanulnunk az EU-n belüli, sokféle pénzügyi forrás-kombinációban működő közösségi energia kezdeményezésektől, kezdve a kisebb állami pályázati támogatási rendszerektől (ld. skót CARES), az ESCO-típusú rendszeren vagy a vegyes pl. hagyományos piaci áramszolgáltatót bevonó napelem-bérleti rendszeren (ld. EnergieWien), továbbá a lakásszövetkezeti vagy energiaszövetkezeti részjegyeken át a klasszikus közösségi finanszírozás bevonásáig (crowdfunding).
Itthon a kezdőtőke hiánya miatt még nagyobb szükség van a külső, leginkább uniós forrásra: ezek lehetnének a regionális és energetikai operatív programok pályázatai vagy a közösségi szinten irányított városi helyi fejlesztések (CLLD), már ha a kormányzat jobban megnyitná azokat a közösségi energiás fejlesztések előtt. Az MTVSZ azon dolgozik, hogy az EU „házibankja”, az Európai Beruházási Bank közreműködésével futtatott stratégiai beruházási alap (ESBA) vagy közvetített hitelek és más pénzügyi eszközök is hozzáférhetőbbek legyenek a közösségi beruházások felé.
Az uniós pénzekből több támogatást lehetne kisléptékű lakossági-közösségi megújulós fejlesztésekre lehívni, jobban kombinálva egyéb pénzügyi eszközökkel, hitellel – jönnek ki sorba a KEHOP, GINOP stb. pályázatok, amik többé-kevésbé alkalmasak erre, de kevés a keretük és túl szűk a hozzáférésük.
Mi lesz veled, Európai Unió?
2017 márciusában indult Brüsszel +/- című sorozatunkban a felkért szerzők arra keresték a választ, hogy mi közünk is van az Európai Unióhoz. Hogyan befolyásolhatja a hazai viszonyokat az uniós tagság, és mi, magyar állampolgárként milyen eszközökkel rendelkezünk az EU politikáinak alakítására?
Vitaindítónkat itt találod, a megjelent cikkeket pedig itt.
3. Azt látjuk, hogy itthon sok aktív közösség, önkormányzat érdeklődik az energia-önellátás felé való elmozdulás iránt, és a két fenti külső tényezőn túl valóban egy néhány főből álló lelkes „mag” munkáján és a közösség összetartó erején múlik, hogy a kezdeményezés a tervtől eljut-e a megvalósításig, tartós működésig. A civil (kurázsi), közösség, szövetkezet kifejezések konkrét, pozitív tartalommal töltődnek meg egy közösségi energia kezdeményezésben, és a beruházás folyamata közösségépítő hatású is, ezekre nagy szükség van ma Magyarországon.
Ezt a pozitív energiát mutatják az MTVSZ által gyűjtött, közösségi elemet tartalmazó hazai jó példák: pl. komplex önkormányzati fejlesztések Derekegyházon, az Energia és Környezet Alapítvány szalmabálaház-építő és szigetelés programja stb. Akárcsak az előkészítés-tervezés fázisban levő, ígéretes hazai „klasszikus” közösségi energia kezdeményezések: az Átalakuló Wekerle tervezte közösségi naperőmű energiaszövetkezeti konstrukcióban, vagy az MTVSZ koncepciója alapján önkormányzatok által tervezett közösségi naperőművek.
Az energia-demokrácia jövője már elkezdődött: egy nemzetközi független tanulmány alapján 2030-ra az európai áramigény 19%-át, 2050-re közel felét lakosok, közösségek állíthatnák elő maguknak; a számok Magyarországra vetítve is hasonlóak. A mai 12 millió termelő-fogyasztó az EU-ban 2030-ra már 112 millió lehet (köztük 2,4 millió magyar), nélkülük nem képzelhető el az energiafordulat, hiszen ők a folyamat valódi mozgatórugói.
Betáplálási tarifa: Az adott ország törvényi szabályozásának megfelelő ár, amin az áramszolgáltató átveszi a megtermelt energiát – nem ad-vesz mérős elszámolás esetén.
Kötelező átvételi rendszer (KÁT): Ebben a megújuló energiaforrásból származó villamosenergia támogatási rendszerben a termelt áramot a MEKH a piaci árnál magasabb, jogszabályban meghatározott átvételi áron veszi át. A rendszer 2017-től felmenő jelleggel fokozatosan megszűnik, helyét átveszi (az új EU megújuló energia irányelvnek megfelelő) megújuló áram támogatási rendszer, a METÁR. Az aktuális METÁR-ban a 0,5 MW alatti termelők automatikusan részt vehetnek, és áramukat kötelezően átveszik rögzített áron.
(Energiaszövetkezeti) részjegy: a szokásos szövetkezeti gyakorlatnak megfelelően (a többezer európai energiaszövetkezet is így működik), a szövetkezet alapításkor és bővítéskor a belépő tagok (lakosként vagy akár önkormányzatként) meghatározott névértéken és mennyiségben részjegyeket vásárolnak. Az energetikai beruházást erre alapozva valósítja meg a szövetkezet, és a beruházás hasznából (adózás utáni eredmény) a tagok a részjegyek arányában részesednek.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
