Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

„Miért ne lenne CEU?”

Ez a cikk több mint 4 éves.

Palkovics László államtitkár több ízben hosszasan sorolta, mik azok a problémák, amelyek miatt a kormány szerint azonnali szükség volt a CEU ellehetetlenítését okozó törvényt hozni, miközben álságos módon mindannyiszor kifejtette, hogy természetesen a Közép-európai Egyetem törvényesen működik és működhet a továbbiakban is.

16291491_dd5630939d7bf7efb9228912b404fee0_wm.jpg

Az államtitkár „KEE-vel semmi gond” szövege az utóbbi napokban a témával kapcsolatban megszokott tipikus csúsztatás-áradat. Eszembe jut róla, amit valamelyik éjjel egy általában tájékozott, felsőoktatási kérdésekben átlagos járatosságú kedves Facebook-ismerősnek – aki egyébiránt tisztában van a CEU értékével, minőségével és elismeri azt, emiatt erről az alábbiakban nem is esik szó – válaszoltam arra a kérdésére, hogy tulajdonképpen mi is a gondunk: ő nem látja, miért „szűnne meg” a törvénymódosítástól az egyetem. Ezt bővítem itt tovább, a hasonló cipőben járó olvasók kedvéért.

A Central European University eredetileg úgy jött létre, mint az USÁ-n kívül amerikai (vagyis Amerikában akkreditált, ottani minőség-ellenőrzési folyamatban jóváhagyott képzési rendszerű, amerikai diplomákat kibocsátó) egyetem. Ez 1991-ben történt (a budapesti képzési programok 1992-ben indultak), erre számos példa volt és van a világ számos országában (ergo: a „származási országban működtetett campus” követelménye abszolút hungaricum – mondhatnánk, Magyarország jobban teljesít). Köztudott, de a későbbiek miatt hangsúlyoznám itt is, hogy a CEU tisztán magánalapítványból finanszírozott egyetem, állami pénz nincs benne sem amerikai, sem magyar részről, azóta sem, hogy a 2000-es évek elején – éppen azért, hogy az egyetem helyi integrációja erősebb legyen – felmerült, hogy létre kellene hozni az amerikai mellé egy magyar jogi személyt is, s ennek révén legalább egyes képzéseknek magyar akkreditációt is szerezzünk.

Ez történt 2004-2005-ben, és jött létre a CEU mellett a Közép-európai Egyetem (KEE) mint jogi entitás. Azért csak egyes képzéseket (mostanra kb. az összes negyedét) akkreditáltattunk „magyarul”, mert sok területen olyan a képzés tartalma, arculata, hogy nem kompatibilis a magyar rendszerrel. A világban amúgy az sem szokatlan, hogy egy-egy képzésnek, illetve fokozatnak kettős akkreditációja van, ez emeli a diploma értékét, de nem ingyen adják, sem az egyetemnek, sem a hallgatónak: egy képzési program elismertetése Amerikában is, Magyarországon is komoly – és egymástól eltérő – dokumentációval alátámasztott eljárás, és annak a hallgatónak, aki az alapvető amerikai diplománk mellé magyart is szeretne szerezni, ezt ugyancsak részben eltérő követelmények szerint kell teljesítenie, mindkét irányban. Ebből a perspektívából nagyon hamis az a beállítás, hogy a kettős diploma valakinek a különös kegyéből, mutyival, nyomásgyakorlással szerzett és érdemtelenül élvezett privilégiuma (amint azt a kormányfő, az illetékes miniszter és csatlósaik előszeretettel sugallják).

Az is torzítás, hogy van a („rendben lévő”) magyar KEE, és az ott szerzett diploma mellé adnánk bónuszba (úgymond csalással) amerikai diplomát. A helyzet éppenséggel fordított: az elsődlegesek az amerikai képzéseink, és azoknak a rájuk épülő, de tőlük formailag, jogilag és tartalmilag világosan elkülönülő magyar képzésekkel együtt a mindeddig hatályban lévő törvények szerint teljesen jogszerűen adta fizikai környezetét az az egyetlen campus, amelyet a kettős identitású és jogi személyiségű, de közösen működtetett egyetem számára Budapesten létrehoztunk. A törvény kiagyalói ezt a szerintük – számunkra érthetetlen okokból – „zavarosnak” minősülő helyzetet orvosolnák az eltérő nevek követelményének bevezetésével: a KEE-ből legyen mondjuk Dunai Egyetem, vagy amit akarnak (legyen fuccs a brandnek), a CEU meg húzzon el Amerikába, csináljon ott gyorsan egy campust és – képletesen szólva – onnan telepítse vissza a képzéseit, ha akarja. Ilyen (szerintük) egy „valódi” külföldi egyetem. (Vagy inkább fordítva, maradjon itt a brand, good-bye CEU.)

Ma délután 5 órakor újra tüntetés a CEU-ért, a szabad oktatásért, a szabad Magyarországért! A demonstráció a Várkert Bazárnál kezdődik, majd onnan a Kossuth térre vonul át. A részletekről bővebben itt olvashatsz.

Tehát a törvény nem csak arra kényszeríti az intézményt, hogy hajtsa végre magán ezt a biszekciót, hanem arra is, hogy hipp-hopp (2018 elejéig) nyisson egy amerikai campust, értelmetlen és teljesíthetetlen anyagi áldozattal. Azt az állítást nem kommentálnám, hogy erre azért lenne égető szükség, mert a nálunk zajló munka színvonalát az amerikai minőségbiztosítási szervek ottani oktatási tevékenység hiányában nem tudják megfelelően ellenőrizni. Amerikai „falak” (hogy az államtitkár szavaival éljek) nélkül is VAN CEU.

Továbbmenve, az a követelmény, hogy egy egyetem, kiváltképpen egy magánegyetem működését – igazgatását, tanrendjét, felvételi és munkáltatói jogainak gyakorlását stb. – kormányközi szerződésnek vessék alá, ráadásul úgy, hogy a törvény indoklásában szerepel az a kitétel, hogy az egyetemeknek a kormány „szándékaival” összhangban kell működnie, potenciálisan politikai befolyás (mellesleg: maga a törvényt megalkotó kormány politikai befolyása) alá helyez olyan elemeket, amelyek normális esetben kizárólag az adott országok szakmai minőségbiztosítási szervei, az akkreditációs testületek ellenőrzése alatt állnak. Ezzel eddig sem volt soha problémánk, és a jövőben sem lesz.

Az egyetemi körökben mozgó emberek számára ezért fonódik össze ez a kérdés szorosan az „akadémiai szabadság” és az egyetemi autonómia elvével, illetve annak megsértésével. Ugyanez egyébként az amerikai campus létesítésével járó indokolatlan és aránytalan költségek követelményére is vonatkozik. (Ahogy a kormány CEU-ra írt törvénye általánosságban is súlyos kérdéseket vet fel a jogállamisággal kapcsolatban.)

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

Nem indokolatlan és aránytalan, hanem bárki – értsd: nemcsak a CEU, hanem a magyar kormány – számára teljesíthetetlen követelményt is támaszt a törvény. A konkrétan a mi esetünkben elvárt kormányközi szerződést illetően ugyanis azt írja elő, hogy ha a származási ország szövetségi állam, akkor a szövetségi állammal kell legalább előzetes megállapodásra jutni, aztán valamelyik tagállammal. Egyrészt a törvény erre a kétlépcsős folyamatra 2017. szeptemberi határidőt ad, ami irreálisan rövid. Másrészt, és ez még lényegesebb, a törvényalkotó nyilván pontosan tudatában van annak (ha netán nem, az nem kevésbé súlyos problémákat vet fel), hogy az USÁ-ban az oktatásügy tagállami hatáskör, a szövetségi kormánynak zéró kompetenciája van benne, tehát nem mehet bele egy olyan keretmegállapodásba, amilyet a törvény megkövetel (hacsak a kedvünkért nem módosítják az amerikai szabályozás egészét, de ezzel az erővel miért nem azonnal a függetlenségi nyilatkozatot is?)

Mindez együttesen azt jelenti, hogy amennyiben ezt a törvényt Áder János a nyilvánvaló és számára ismert alkotmányossági és jogi aggályok ellenére aláírja, az amerikai akkreditációjú képzéseink – ismétlem, a CEU elsődleges, régebbi akkreditációjáról van szó, amiért ugyanúgy külön erőfeszítéseket tett, mint később a magyarért – ellehetetlenülnek. Tömegében ez jelenti a képzések zömét, és őszintén szólva nemzetközileg az erősebb vonzerejét is. És e tömeg növelésének megint csak objektív akadályai vannak, lásd fent: a programok jó része szerkezeti és tartalmi okoknál fogva meglévő, jól működő, keresett formájában nem akkreditáltatható Magyarországon: például ilyen az abszolút világelitbe tartozó kognitív tudományi képzésünk, amelyet többek között azért sem lehet akkreditáltatni itthon, mert ahhoz az országban több egyetemen kell képzés egy adott területen…

Tehát mindezen okoknál fogva a CEU (azaz az amerikai egyetem) kényszerű, a törvény előírásaiból egyenesen következő megszűnése vagy távozása az országból a KEE-t csonka, sorvadásra ítélt torzóvá tenné – hiába szajkózza álnaív módon államtitkár, miniszter, képviselő, hogy legyünk mi csak boldogok, a KEE-vel semmi baj nincs (lábjegyzet: miután az én rektorhelyettesi 5 évem nagyjából azzal telt, hogy mentünk utána a folytonosan változó magyar szabályozásnak, hogy megtartsuk a magyar akkreditációt, ez éppenséggel a minimum), és nem értik, miért nem vagyunk tulajdonképpen elégedettek azzal, ha maradunk mi csak egy jó kis magyar egyetem.

Dehogynem értik. Pontosan tudják, hogy bármennyire is drága számunkra a KEE, a CEU kinyírása az egész intézmény értelmét nyírja ki. Ebből az egész levezetésből tudunk csakis arra a következtetésre jutni, hogy éppen ez az alaposan átgondolt cél (vö. még: előre megfontolt szándék, aljas indíték stb.) – hiszen a törvény egy-egy eleme vonatkozik a többi 27 intézményre is, amelyeket a módosítás érint, de együttesen csak ránk (ez egyúttal válasz a másik álnaív kérdésre: „a többiek ugyan miért nem tiltakoznak?”), mégpedig oly módon, hogy ellehetetleníti a további budapesti munkánkat. (Amúgy ennél fogva diszkriminatív, de ez a címben feltett kérdés megválaszolásánál messzebbre vezetne.)

Kontler László

A szerző a CEU volt rektorhelyettese

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.