Gyurcsány Ferenctől Vona Gáborig mindenkitől azt halljuk, hogy az ellenzéki pártok célja a kormányváltás. De ki hiszi el ezt ezeknek a pártoknak? Vajon hányan akarnák igazán, hogy Vona Gábor vagy Gyurcsány Ferenc vezesse az országot? Ez a centrális erőtér logikája, és ezt kell meghaladni akkor, ha változást akarunk elérni a 2018-as választásokkal. Márpedig lehet változást elérni, ha hiszünk benne. Akkor leverhetjük a Fidesz pökhendiségét, kontrollt gyakorolhatunk a kormányzásuk fölött, és 50 százalékos parlamenti többség alá szoríthatjuk a kormánypártot.
Fotó: parlament.hu
Kormányváltás kell?
A kormányváltás nem motiválja az Orbánt leváltani akaró tömegeket, nem cél nekik, hiszen ha akartak volna, eddig is választottak volna maguknak pártot. De úgy érzik, a jelenlegi kínálatból senki se elég jó, és senki se elég erős ahhoz, hogy érdemes legyen mellettük elköteleződni.
Az Orbán által létrehozott centrális erőtérnek ez a lényege. Mindig a Fidesznek kell a legerősebbenek maradni, és meg kell akadályozni, vagy hitelteleníteni kell mindenféle összefogást, ellenzéki erőt. Márpedig a Fidesz nem váltható le az általa létrehozott választási rendszerben, csupán akkor, ha létrejön egy nála lényegesen, akár 100-200 ezerrel több szavazóval rendelkező politikai bázis, amelynek szavazói el is mennek szavazni.
Ha a kormányváltást tűzzük ki célként 2018-ra, akkor ezt a szavazóbázist kell létrehozni, de ha megnézzük a közvélemény-kutatásokat, akkor látszik, hogy ez egy év alatt reménytelen vállalkozás. Már csak azért is, mert a Fidesz kezében van a média nagy része, az állami költések tengere, és az államhatalom is, amellyel könnyen keresztbe tud tenni egy-egy felfejlődő ellenzéki erőnek.
Ne legyen kétharmad, ne legyen a Fidesznek parlamenti többsége
De egy választás célja, főleg egy ilyen rendszerben nem csupán a kormányváltás lehet. 2018-ban, a választások után már azt is győzelemként értékelhetjük, ha nem lesz meg a Fidesz kétharmada, azt pedig óriási győzelemként, ha 50 százalékos többséget sem szerez.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Ha megnézzük az elmúlt éveket, látjuk, hogy milyen kétharmados törvények buktak el. A kormánynak teljhatalmat adó terrorellenes törvény, amely minden ellenzéki párt és szakértő szerint egyfajta diktatorikus rendszer kiépítéséhez vezethetett volna, vagy az igazságszolgáltatást átalakítani hivatott törvény, amely egy új bírósági ággal a Fidesz embereit ültette volna be a jövendő közigazgatási bíróság tagjai közé. A kétharmad még mindig korlátlan hatalom, és az elmúlt évekből láthatjuk, mihez kezd egy ilyen korlátalan hatalommal a Fidesz.
Még ennél is fontosabb lenne, hogy a kormánypárt ne szerezze meg a parlamenti mandátumok 50 százalékát. Ha ez nem lenne meg, akkor a Fidesz tárgyalásra, demokráciára, a más vélemények meghallgatására, a pökhendiségének leadására lenne kötelezve. Akkor is tudna kormányozni a Fidesz, de már csak kisebbségben, vagy valódi koalícióban. Nem egyedül nevezné ki az embereit az állami pozíciók élére, így szép lassan visszaszorulna a mindent elfojtó fideszes leuralás. De csökkenne a korrupció is, hiszen egy parlamenti többség nélkül sokkal nehezebb lenne áttolni a korrupciót előkészítő törvényjavaslatokat, a parlamentben leszavazhatnák a korrupt állami intézmények vezetőit.
Itt a korábbi verzióban tévesen írtuk, hogy Polt Péter megválasztása 50%-os többséghez van kötve, de a költségvetés elfogadása, a miniszterelnök megválasztása, bármilyen törvény meghozatala 50%-os többséghez van kötve, ha itt alkura kényszerül a Fidesz, akkor visszanyeshető a hatalma.
Hogy szorul vissza a Fidesz?
A Fidesz mandátumainak 50 százalék alá szorítása lehet nemzeti minimum. Egyetérthet benne egy DK-s és egy fideszes, ha más-más indokból is. Nyilvánvalóan a Fidesz szavazóinak egy részének se tetszik minden, amit a kormánypárt csinál, és ők is hisznek a demokratikus működésben. 2018-ban ők is tudják egyszerre a kormánypártot támogatni, és azt, hogy kontrollt kapjon azzal, hogy listán a Fideszre szavaznak, de egyéniben nem szavaznak, vagy egy elleznéki jelöltre átszavaznak.
Ugyanis a kétharmadot és az 50 százalékot az egyéni körzetek fogják eldönteni, mivel a Fidesz által kialakított választási rendszerben sokkal nagyobb súlya van egy egyéni választókerületi győzelemnek (és az egyéni választókerületek határait a Fidesznek kedvezően húzták meg), mint egy listásnak. De érdemes azt is tudni, hogy az országos, tehát a listás eredmény mindig összhangban van az egyéni választókerületivel. A legbalosabb XIII. kerülettől a legjobbosabb felé haladva annál több választókerületet szerez meg a baloldal, minél magasabb pártjainak támogatottsága (kivéve ha egymás ellen indítanak jelöltet a pártok).
A különböző számítások szerint a kétharmad elkerüléséhez az ellenzéki pártoknak (a Jobbikot is beleértve) 11-13, míg a Fidesz 50 százalékos mandátumarány alá szorításához, 40-43 egyéni körzetet kell megnyerni. Ez Róna Dániel politikai elemző számításai szerint listás eredményre lebontva úgy néz ki, hogy a Fidesznek a kétharmadhoz mind a Jobbikot, mind a baloldali pártokat 19-19 százalékkal meg kell előznie, a mandátumok 50 százalékos többségéhez pedig a baloldalt 5, a Jobbikot 7 százalékkal – ha valamelyik nem teljesül, akkor nincs meg az 50 százalékos többség.
Reális forgatókönyv?
Persze ha megnézzük most a közvélemény-kutatásokat, ettől messze vagyunk még. A Fidesz jelenleg 22 százalékkal előzi a 2014-es összefogás pártjait, és 31-el a Jobbikot, ahogy azt szintén Róna Dániel összegyűjtötte. Csakhogy ha megnézzük az előző két országgyűlési választást, azt láthatjuk, hogy a kormánypártot rendere felülmérik a közvélemény-kutatók: 2010-ben majdnem 14, míg 2014-ben is 5 százalékkal mérték felül a Fideszt a választások előtt. De azt is tudjuk, hogy a Fidesz szavazói sokkal elkötelezettebbek, mint az ellenzéki pártok szavazói, és azt is, hogy rengeteg pártot nem választó, bizonytalan kormányellenes szavazó van, sokkal több, mint kormánypárti.
Forrás:kozvelemenykutatok.hu
Persze nem szeretnék belemenni semmilyen béljóslásba, hogy vajon mennyivel mérik felül a Fideszt, és mit jelentenek ezek a közvélemény-kutatások, de az látszik, hogy a Fidesz kétharmada még legrosszabb esetben is neccesen lesz meg, míg legjobb esetben van lehetőség a kormánypárt 50 százalék alá szorítására.
A koordinált indulás a minimum
Persze ez mind csak akkor lehetséges, ha a legerősebb baloldali és liberális pártok nem állítanak egymás ellen egyéni választókerületi jelölteket, vagy megfordítva, ha minél több párt megegyzik egymással az egyéni választókerületi jelöltek koordinált indulásában, hogy nagyobb esély legyen az egyes választókerületek megnyerésére. Amennyiben nincs ilyen koordinált jelöltállítás (ebből a szempontból a közös lista/külön lista kérdés másodlagos), akkor a Fidesz minden valószínűség szerint kétharmaddal nyer.
Hit és magas részvétel
Mi kell ahhoz, hogy a Fidesz kétharmad vagy akár az 50 százalék alá szorítása sikerüljön? Mindenek előtt magas részvétel. Mivel a Fidesz szavazói sokkal elkötelezettebbek, mint az ellenzéki választók, így minél többen mennek el szavazni, annál nagyobb az esély arra, hogy az ellenzéki pártok jobban szerepelnek. Egy 70 százalékos részvétel mellett (2002-ben és 2006-ban meg is haladtuk ezt) majdnem biztos lesz, hogy nincs kétharmada a Fidesznek, és nagyon valószínű, hogy az 50 százalékos mandátumtöbbsége sem lesz meg. De persze ez is csak tippelés, hiszen addig még nagyon sok minden alakulhat a magyar politikában.
Tehát az elsődleges feladat, amit nekünk, választóknak meg kell tennünk, hogy kontrollt gyakoroljunka Fidesszel szemben, korlátozzuk a hatalmát és kiüssük az olyan figurákat, mint Polt Péter a pozíciójukból, az az, hogy elmegyünk szavazni, és listán behúzzuk az x-et valamelyik számunkra szimpatikus párt mellé. Lényegében mindegy, melyik mellé.
Az viszont már nagyban csökkenti a Fidesz esélyét, ha minél többen a legerősebb helyi ellenzéki jelölt neve mellé húzzuk az x-et az egyéni szavazólapon, és ezzel még akkor is, ha egy számunkra nem szimpatikus emberre szavazunk, növeljük az esélyt a Fidesz helyi választókerületi vereségére.
Tehát valahogy úgy kell elképzelni, hogy listán behúzzuk az x-et annak a pártnak a neve mellé, amelyik leginkább képviseli azt, amilyen országot szeretnénk, egyéniben pedig a Fidesz ellen, a legerősebb ellenzéki jelöltre szavazunk.
Sőt, ebbe még az is belefér, hogy ha Fidesz-szavazóként nem akarjuk, hogy a Fidesz kikerüljön a hatalomból és visszajöjjenek a komcsik, de nem tetszik nekünk az a mentalitás, ahogy a párt kormányoz, akkor listán leszavazunk rájuk, egyéniben pedig nem szavazunk, vagy átszavazunk az ellenzékre, hogy kontrollt gyakoroljunk a Fidesz kormányzása fölött.
Az egész csak azon múlik, hiszünk-e benne, és el tudjuk-e hitetni ismerőseinkkel, barátainkkal, polgártársainkkal. Hogy meg tudjuk-e törni a Fidesz győzhetetlenségének hitét, és képesek vagyunk-e mozgósítani azt a nagyjából egymillió embert, aki elégedetlen a kormánnyal, de még nem választott magának pártot. Hogy elhisszük-e, hogy megverhető a Fidesz a választáson. Én azt gondolom, hogy igen, és ha tényleg hiszünk benne elegen, hogy ez a cél fontos, 2018-ban meg is fogjuk csinálni.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
