A rendszerváltás óta nem látott tömegek vonultak szerda este Románia utcáira a nemrégiben hivatalba lépett kormány néhány, első látásra nem túlzottan fajsúlyos döntését követően. A becslések szerint országszerte kb. 300 ezer romániai polgár demonstrált az intézkedések ellen, amelyeket a korrupcióellenes harc visszafordításaként értelmeznek. Magyarországról nézve kívánatosnak tűnhet ez a mozgósítás, a romániai helyzet azonban nem fekete-fehér, és a tüntetők hamar orbáni irányba tolhatják a kormányerőket, ha a konkrét intézkedéseken túl kétségbe vonják a frissen alakult kormány legitimitását is.
A puliszka nem robban – szokták mondani a román televíziós beszélőfejek, arra utalva, hogy a román nép ritkán mutatott hajlandóságot a hatalom utcán történő számonkérésére. A Ceausescu elüldözését követő két évtizedre ez talán igaznak is mondható, de 2010 óta a helyzet megváltozott, és szinte minden évre jutott egy-egy nagy tiltakozási hullám, amely kormányokat is meg tudott buktatni. 2012 elején a megszorítások és az egészségügyi rendszer liberalizációja elleni tüntetések megbuktatták a jobboldali Boc-kormányt, nyáron pedig már a baloldali kormány vezetőjének, Victor Pontának a plágiumbotránya miatt állt a bál. 2013-ban a verespataki bányaberuházás miatt heteken át húzódó országos megmozdulásokra került sor, 2015 végén pedig Pontának is mennie kellett, miután egy fővárosi szórakozóhelyen történt tragédia miatt utcára vonultak az emberek.
Ami a különböző tiltakozásokat összekötötte, az a korrupcióellenes szál volt: a polgárok minden alkalommal a politikai elit korruptságát ostorozták, és az amúgy is magas fordulatszámon pörgő korrupcióellenes harc folytatását követelték. A korrupció kérdése a mostani tüntetések kirobbanásában is központi szerepet játszik.
Kedden késő este a január 4-én hivatalba lépett szociáldemokrata Grindeanu-kormány elfogadott néhány intézkedést, amelyet sokan a korrupcióellenes harc visszafordításaként értékeltek. Sürgősségi kormányrendeletben módosult a btk.: a kormány szűkítette a hivatali visszaélés tényállását, a 200 ezer lej (kb. 14 millió forint) alatti kárt okozó visszaélés ezentúl nem jár büntetőjogi felelősséggel. Emellett a kormány egy olyan törvénytervezetet is elfogadott, amely közkegyelemben részesítene bizonyos nem erőszakos bűncselekmény miatt elítélt embereket.
A tiltakozók szerint a kormány ezzel érdemben legalizálta a korrupciót.
A késő este elfogadott intézkedések hatására már kedd éjszaka több ezren tüntettek, ahogyan pár hete is sokan tiltakoztak, miután nyilvánosságra kerültek ezek a tervek. De a feszültség tetőpontja szerda este jött el, amikor is több mint 50 városban került sor demonstrációra, és csak Bukarestben 150 ezren vonultak a kormány épülete elé. Az elemzők szerint a forradalom óta ez volt a legnagyobb tömegmegmozdulás.
Már maga a tény, hogy az éjszaka leple alatt, az előzetes napirendtől eltérve hozták meg e döntéseket, elég lenne, hogy elégedetlenséget és felháborodást szítson. Ehhez adódott a kormányzat arroganciája, több magas rangú kormánypolitikus is külföldi befolyásról és a tiltakozók lefizetéséről hadovált, ezzel is tüzelve az indulatokat.
Az embereknek tehát minden okuk megvan arra, hogy ellenállást hirdessenek, azonban a megmozdulások mértékét és intenzitását nem magyarázza meg teljességgel a szociáldemokrata hatalom mostani lépése. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan képes néhány jogtechnikai jellegű döntés ilyen óriási felháborodást generálni, érdemes picit mélyebbre ásni.
Igaz, hogy a közkegyelemről szóló tervezet sok korrupció miatt elítélt politikusnak is kedvezne. Ám nem igaz a tiltakozók azon kijelentése, miszerint a kormány legalizálta volna a korrupciót. A közkegyelem egy egyszeri gesztus, és tényleg alkalmas lehet a börtönök túlzsúfoltságának csökkentésére, ahogyan azt a kabinet is állítja, de a múltbeli és jövőbeli korrupciós ítéleteket nem szüntetné meg. A hivatali visszaélés tényállásával is hasonló a helyzet. Ahogyan arra Barna Gergő erdélyi szociológus is rámutatott, a hivatali visszaélés nem a szó szerint értelmezett korrupció egyik tényállása, hanem egy olyan gumikategória, amelyet az elmúlt évtizedben kiépített korrupcióellenes apparátus (az ügyészség és titkosszolgálatok szövetsége) sokszor arra használt, hogy politikusokat és köztisztviselőket vegzáljon. A közelmúltban ez az apparátus, például a hasonló gumiszabályok miatt, olyan óriási befolyásra tett szert, hogy az már a demokrácia alapintézményeit ásta alá. Általános vélekedés a romániai közhivatalnokok és önkormányzati vezetők között, hogy a jelenlegi körülmények teljesen ellehetetlenítik a munkájukat: semmilyen fejlesztést, egy egyszerű beruházást sem lehet mostanra kivitelezni nyugodt lelkiismerettel, mert a DNA, a korrupcióellenes ügyészség bárki ellen seperc alatt hivatali visszaélési dossziét rak össze. A PSD (Szociáldemokrata Párt), amelynek egyik legfontosabb bázisa épp ez a vidéki fehérgalléros hivatalnokréteg, nagy valószínűséggel épp ezt a helyzetet próbálja kiigazítani. A hivatali visszaélés tényállásának szűkítése azonban a szó szerinti korrupciós tényállásokat (vesztegetés, vesztegetés elfogadása, befolyás vásárlása, illetve befolyással való üzérkedés) nem érinti.
Leegyszerűsítő tehát az a kép, amely a korrupt politikusokkal szemben álló nép harcaként festi le a mostani tüntetéseket.
Ez az összetevő persze valós és erős, de csak egy részletet magyaráz meg. A valós és legitim népharag egy másik harcba ágyazódik be, amelyet a román állam különböző intézményei folytatnak egymás ellen, és amelynek tétje az állam fölötti kizárólagos ellenőrzés megszerzése. Az egyik oldalon áll a végrehajtó hatalom és a parlamenti többség, a másik oldalon pedig a korrupcióellenes apparátus, amely az igazságszolgáltatás, a titkosszolgálatok és az államfő intézményét tömöríti. Mindkét tábor mögött komoly állampolgári támogatás áll. A decemberi választásokat fölényesen nyerő szociáldemokraták bázisát a kisvárosi és falusi hivatalnokok, illetve az állami alkalmazottak, nyugdíjasok és vidéki szegények koalíciója alkotja. Ők támogatják mind a korrupcióellenes apparátus antidemokratikusba hajló túlhatalmának megnyirbálását, mind pedig a tervezett, és részben már gyakorlatba is ültetett szociális intézkedéseket (pl. nyugdíj- és béremelés).
A másik oldalon a fiatalabb városi értelmiség és főként a felfutó piaci szektorokban dolgozó középosztály áll, amelynek alapvető érdekeit sérti mind a kormány és a közigazgatás „egészséges” piaci fejlődést akadályozó korrupciója (ez a korrupció létezik!), mind a szociális újraelosztás kiszélesítésének lehetősége.
Mindezek mellett létezik egy harmadik tényező is, amely szintén a korrupció témájában kristályosodik ki. Semmilyen empirikus bizonyíték nincs arra, hogy a politikai elit valamelyik szegmense kevésbé vagy inkább lenne korrupt, mint a többi: a különböző pártokat jobb- és baloldalon egyformánt átszövi ez a jelenség. Viszont a kilencvenes évek óta meggyökerezett politikai közhely, hogy a PSD a korrupció pártja, miközben a jobbközép pártok az antikorrupcióé. Bár a gyakorlatban ez nem igaz, ez a retorikai keret mégis lehetővé tette a jobbközép pártok és szavazóik számára, hogy erős identitást kovácsoljanak ebből, és ennek révén felálljanak a csúfos választási vereségekből is. Ez történik most is: ahogyan már decemberben is jósoltam, a választásokon összeomlott jobbközép, Klaus Iohannis államfő vezetésével háborús üzemmódba kapcsolt, hogy így szerezze vissza és mozgósítsa leszerelt szavazótáborát. És a szocdemek saját szűklátókörű arroganciájukkal ehhez minden feltételt meg is adnak.
A kérdés, hogy hova fejlődhetnek tovább az események.
A kormánynak nyilván visszavonulót kell fújnia, bár jelenleg ennek nem adja jelét. Amennyiben nem tesz így, tovább fokozza a népharagot, és tényleg csak magára vethet, ha ebbe belebukik.
Ám ha mégis meghunyászkodik, akkor a tiltakozóknak meg kell elégedniük ezzel a győzelemmel. Teljesen irreálisak és károsak azok a hangok, amelyek a kormány lemondását és előrehozott választásokat követelnek. A PSD alig két hónapja nyert egy választást, és esze ágában sincs feladni a hatalmat. Ha az erre irányuló nyomás nem szűnik, úgy teljesen egyértelmű, hogy milyen irányba tolja el a szocdemeket. És ez az irány Magyarországon fájdalmasan ismert, ez az illiberális populizmus iránya. Amennyiben nem születik kompromisszum a feszültség enyhítésére, úgy a kormánynak is mozgósítania kell létező tömegbázisát, hogy megvédje hatalmát. Ha a tüntetők az intézkedések esetleges visszavonása után (ez a visszavonás alapvető követelmény, ezt a PSD-nek is be kell látnia) is elvitatják a kormány legitimitását, úgy a hatalom le fog csapni rájuk, jogszabályi és karhatalmi eszközökkel próbálja majd korlátozni a politikai véleménynyilvánítás szabadságát. És hogy ez kivitelezhető legyen, saját bázisát demagóg, illiberális szólamokkal fogja tüzelni.
A jelenlegi román kormányt nem vezeti különösebb ideológiai hév, és sok tekintetben különbözik az Orbán-Trump-Kaczynski típusú illiberális demagógoktól. Viszont ez a recept ott lebeg a levegőben, kínálja magát és a siker lehetőségét, a PSD pedig van annyira opportunista, hogy éljen is ezzel a lehetőséggel. Az elmúlt évek tapasztalatai kiválóan mutatják, hogy az abszolút igazságot, tisztaságot és jogállamot magának vindikáló liberális ellenzék milyen könnyen lefegyverezhető a régiónkban, milyen könnyen beszorítható egy gettóba, ahonnan hangos kiabálásai semmit sem érhetnek el. A román tüntetők jelenleg nincsenek bezárva egy ilyen gettóba, valós politikai erejük és hatásuk van, képesek nyomást gyakorolni a politikára és befolyásolni a döntéseket. És ez így van rendjén.
Ám ha túl mélyre ássák a szakadékot a társadalmon belül, ha nem reálisan mérik fel a követeléseiket, és beállnak a kelet-európai liberálisok teológiai üzemmódjába, amelyben magukat az abszolút jónak, az ellenfelet pedig az illegitim, elpusztítandó rossznak állítják be, úgy teljesen elidegenítik azokat a milliókat, akik a PSD-re szavaztak, és akik számára a korrupció nem az első számú politikai prioritás. És ha elidegenítik ezeket az embereket, megbélyegzik őket, amiért a PSD-re szavaztak, akkor automatikusan fel is kínálják őket az illiberális demagógia ügynökei számára. Ha a mostani intézkedések visszavonásán túl a kormány lemondását is követelik, a többségi támogatást maguk mögött érző szocdemek a többségi demokrácia képviselőiként fognak fellépni, és Románia is beszorulhat a liberális kontra demokrata szembeállításba. Ez pedig orbitális nagy hiba lenne.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához és fejlődéséhez 1000 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 402 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
