Számítottunk rá, hogy a táblát el fogják távolítani, készültünk rá, hogy elkérjük, ám arra nem voltunk felkészülve, hogy a Terror Házában köt ki. Biztosan hosszan töprengtek rajta a Népszabadság bezárásának ötletgazdái, hogy mi lenne vajon a legmegalázóbb – talán az is fölmerült, hogy darabokra törve eltüntethetnék egy emésztőben, végül azonban a történelemhamisítás pöcegödrébe vitték.

A jelenlegi alkotmány szerint Magyarország 1990 májusában visszanyerte az önrendelkezését, vagyis akkortól még a Fidesz-időszámítás szerint sem beszélhetünk semmiféle terroról. A Népszabadság Rt. (később Zrt.) 1990 szeptemberében jött létre, a vállalat és a szerkesztőség 1992-ben költözött a Bécsi útra. A most a szocreál épületről leráncigált felirat is a részvénytársaság számára, az új épület megjelölésére készült, a rendszerváltás utáni („felegyenesedett”) betűtípussal és logóval.

Vagyis a leghalványabb köze sincs sem a Kádár-rendszerhez, sem a XX. századi terrorhoz, hiszen, mint fentebb jeleztük, Magyarországon 1990 szeptembere után sem Kádár-rendszer, sem terror nem volt. Hamis, történelmietlen és hazug tehát az az érvelés, amely a lapcímet ábrázoló tábla helyét a Terror Házában jelöli ki, mondjuk a sokkal autentikusabb – és a Bécsi úttól csupán egyetlen saroknyira lévő – Budapesti Történeti Múzeum helyett, ahol valóban gyűjtenek a rendszerváltás utáni időkből származó, politikai és kulturális vonatkozású emlékeket.

Ezzel szemben a Népszabadság 1956 november 2-án jelent meg először, Haraszti Sándor főszerkesztésével – őt később a forradalomban játszott szerepe miatt Snagovba internálták, majd hat éves börtönbüntetésre ítélték. A szigorú ítélet oka a Népszabadság első néhány novemberi, a forradalmat és a munkástanácsokat éltető, a szovjet beavatkozást elítélő száma volt.

E sorok írója jelenleg is a dolgozói közös részvény képviselője – ebben a minőségben szeretném jelezni, hogy amennyiben a tábla eltulajdonítói nem dokumentálják napokon belül, hogy milyen jogcímen, kinek a felhatalmazásával és milyen ellentételezéssel vették birtokba a láthatóan jelentős eszmei értékű (múzeumi érdeklődésre is számot tartó) tárgyat, akkor feljelentem őket lopásért és rongálásért, aztán járhatnak a bíróságra magyarázkodni a Kádár-rendszerről meg a terrorról. Előre szólok,hogy bizonyíték gyanánt az ez ügyben felmutatott tudásuk valószínűleg kevés lesz – még a magyar bíróságok előtt is, de Strasbourgban biztosan.