A magyarországi médiában szinte észrevétlen maradt a szlovákiai magyarok küzdelme iskoláik működésének ellehetetlenítése ellen, amely hosszú távon minden nyelvtörvénynél rombolóbban hathat a közösség jövőjére. Holott a mai Magyarországon is példamutató lehetne az az alulról szerveződő civil összefogás, amely több mint 26 ezer aláírást gyűjtött össze a szlovákiai magyar nyelvű oktatás megmentéséért indított petíciógyűjtés során, és az egymással marakodó szlovákiai magyar pártokat is maga mögé tudta állítani.

(Fotó: Facebook/Diákhálózat)

A szokatlan mértékű civil és aktivista összefogás ellenére jelenleg tragikusnak tűnik a helyzet. Legutóbb 2015. szeptember 15-én a szlovákiai Révkomáromban tiltakoztak a magyar tannyelvű iskolák oktatását diszkriminatív módon szabályozó új központi kerettanterv ellen, miután az Oktatásügyi Minisztérium elutasította a petíció követeléseit, és az új iskolaév már elkezdődött.

Bár a jelenlegi szlovák oktatáspolitika össztűz alá vette a magyar tannyelvű oktatást – így többek között tervbe vette a szlovákiai magyar iskolahálózat mintegy harmadát kitevő kisiskolák bezárását, akadályozza a magyar történelem oktatását, gátolja az iskolákat vonzóvá tevő szakosodást – ebben az írásban csak annak legrombolóbb elemét, az új kerettanterv által felére csökkentett anyanyelv oktatási órák kérdését szeretném bemutatni.

A szíriusziak minden más népnél tehetségesebbek

Az új központi kerettanterv első látásra is annyira abszurd, hogy már létezik vicc a szíriuszi magyar csodagyerekről, aki kétszer gyorsabban tanul meg írni-olvasni, mint bárki más. Ugyanis az új kerettanterv radikálisan és diszkriminatív módon csökkentette az anyanyelv oktatására fordítható órák számát a magyar tannyelvű általános iskolákban: míg a magyar alsó tagozatos diákok számára heti öt kötelező anyanyelvi órát ír elő, addig szlovák diákok számára továbbra is jóval magasabb óraszámot.

Az anyanyelv oktatására fordítható heti órák száma a szlovák és magyar tannyelvű iskolákban a 2015-ös központi kerettanterv szerint (Forrás: Szlovák Oktatásügyi Minisztérium)

Mivel a diákok az anyanyelv oktatási órák keretein belül sajátítják el az írás-olvasást, a csökkentett óraszám behozhatatlan hátrányt jelent a magyar tanítási nyelvű iskolákba járó diákok számára. Nem csak az írás-olvasás elsajátítása kerül így veszélybe, de az arra épülő olyan alapkészségek, mint a szövegértés és szövegalkotás, vagyis a későbbi szaktárgyak ismeretanyagának elsajátítása is.

A szlovákiai magyar népesség alacsony iskolai végzettsége

A rendkívül alacsony óraszám várható következményei különösen aggasztóak a szlovákiai magyar népesség iskolai végzettségének fényében, amely hagyományosan kedvezőtlenebb az összlakosságénál: jelentősen magasabb közöttük az általános iskolai és szakmunkás végzettséggel, míg sokkal alacsonyabb az érettségivel vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya.

A magyar nemzetiségűek iskolai végzettsége a 2011-es népszámlálási adatok alapján (Forrás: adatbank.sk)

Ennek megfelelően a szlovákiai magyarok jellemzően alacsonyabb presztízsű és alacsonyabb jövedelmet nyújtó ágazatokban helyezkednek el. Gyurgyík László szociológus kutatása szerint az aktív korú népesség ágazatok szerinti megoszlásánál is megfigyelhető az iskolai végzettség vizsgálatánál kimutatott jelenség: az alacsonyabb presztízsű, kisebb jövedelmet kínáló ágazatokban a magyarok aránya nagyobb, mint a magasabb presztízsű és magasabb jövedelmet biztosító szektorokban.

–„Čo si Maďar?

Magyarországon a jelenlegi oktatási reformmal szemben fellépő tiltakozásnál nagyobb visszhangot váltott ki Peter Oravec tavaly megjelent szlovák köznyelv és szleng szótárának (Slovník slangu a hovorovej slovenčiny, Maxdorf, 2014) Maďar szócikke. A szótár meghatározása szerint a ‘magyar’ köznyelvi jelentése hülye, buta, nehéz felfogású; olyan ember, akivel nem lehet szót érteni (hlupák, tupec, nechápavý človek, nechápavec; človek, s kt. sa nedá dohovoriť).

Véleményem szerint egy köznyelvi szótárban helye van egy élő és nagyon széles körben elterjedt kifejezésnek, azonban – az angol nyelvű szótárak gyakorlatának megfelelően – annak rasszista tartalmának jelzésével. Ez a hiány, ahogy a szótár szerzője egy mélyen rasszista kifejezés magyarázatát olyan semlegesen adja meg, mintha csupán a „flepnis” vagy a „gyökér” kifejezés magyarázatát írná le, szimptomatikus.

Ha az Oktatásügyi Minisztérium nyer, akkor az iskolákból funkcionális analfabétaként kikerülő szlovákiai magyarok tömegei fogják visszaigazolni a čo si Maďarozásban kódolt alacsonyabb társadalmi státusz valóságát: magyar = az idióta szinonimája.

A szlovák hatóságok ezzel a lépéssel gyakorlatilag egy kegyetlen döntés elé állítják a magyar kisebbség tagjait: vagy asszimilálódnak vagy belenyugszanak abba, hogy a diszkriminatív oktatási rendszer miatt egész életükben gazdaságilag és társadalmilag is hátrányos pozícióban rekednek többségi társaikhoz képest. A helyzet tragikus élességgel mutatja, hogy a kisebbségi jogok nem pusztán identitás-kérdések, de meglétük vagy hiányuk emberek százezreinek mindennapi életében, akár saját bőrükön is tapasztalható következményekkel járhat. Emellett azt is bizonyítja, hogy az oktatáshoz való jog megkérdőjelezése, a különböző diszkriminatív gyakorlatok – legyen szó osztálybeli vagy etnikai szegregációról, vagy épp az anyanyelven való tanulás jogának az elvitatásáról – igazságtalan gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket teremtenek vagy termelnek újra, gyengébb munkalehetőségekre, szegénységre és kilátástalanságra kárhoztatva embereket pusztán amiatt, hogy milyen nemzeti, etnikai vagy gazdasági hátterű családba születtek.