A magyar elit tudatába sokkal inkább a magyar paraszti kultúrának valami giccses, „úrias” interpretációja ment át, az, ahogyan a főurak és dzsentrik látni szerették volna „alattvalóikat” és a magyar kultúrát.
Párhuzamosan a helyi középosztályok lecsúszásával, a rendszerváltás ígéreteinek kimerülésével az elképzelt nyugat kultúrkincseinek való megfelelési kényszer egyre kevésbé volt jelen a városi, középosztálybeli fiatalok kulturális fogyasztási szokásaiban. Nálunk ez együtt járt a lakótelepi proli öltözködésének kisajátításával, a kilencvenes és korai kétezres évek roma popjának élvezetével.
Sztrájkra készültek az Operaház dolgozói, de a munkabeszüntetés elmaradt. A sztrájkkészültség azért marad.
Az Auróra ellen végrehajtott ellehetetlenítési kísérlet, és a Művelődési Szint (Müszi) költözésének híre kapcsán dzsentrifikációról és politikai támadássorozatról olvashattunk, a cikkek a szórakozóhelyek tehetetlenségét és a kulturális szereplők bátortalanságát hangsúlyozták.
