A konzervatív és radikális jobboldal képviselői nem a magyar október eredeti törekvéseire és eszmeire, hanem a megtorlással elszenvedett sérelmekre vezetik vissza mai állásfoglalásukat 1956-ról.
Könnyen lehet, hogy a józsefvárosi lesz az első, a holokauszt helyi túlélői és leszármazottaik akaratával direkte szembemenő holokauszt-múzeum.
„minden nemzetnek szüksége van mitológiára, 1956 legyen magyar mítosz” – mondta Antall József és így is lett.
A ma 120 éve született Sinkó Ervin egy gyermekkori élményének tulajdonította, hogy „keresés nélkül adva lett” a helye „azok oldalán, akiket ütnek”. Hogy mielőtt akár csak hallott is volna Marxról, „tudta, hogy amit akarni kell, az egy világ, melyben nincs fönt és lent.”
Ma rendezték meg 6. alkalommal Roma Büszkeség Napját Budapesten, ami arra hivatott minden évben, hogy szembemenjen a többségi társadalom által a romákról alkotott negatív képpel és felmutassa a romák történelmi, kulturális és társadalmi értékeit.
Az olasz diákforradalmárok szerint az egyetem legkevésbé volt az emancipáció útja, a munkásosztályt pedig nem megismerni kívánták, mint Franciaországban valamiféle mitikus képződményt, hanem a lehető legjobban ismerték, mint tömegmunkást a mindennapjaikból, a teoretikus leírását pedig az operaismóból.
Hogy is van ez?
Mire utalhat valakinek azon igyekezete, hogy a Horthy-korszak tárgyalását 1938-ban vagy legkésőbb 1940 körül szeretné berekeszteni, mesterségesen leválasztva azokról a későbbi, 1944 őszéig szintén Horthy kormányzósága alatt eltelt éveket?
Lengyelország megtámadta Németországot! Vagy fordítva? Esetleg mindkettő egyszerre lépett? 1939-ben a pesti lapok teljes zavart mutattak a kérdésben, és ez nem volt véletlen.
Zavartalanul zajlik a történelem átírása.