Seidman könyvének nagy érdeme, hogy rávilágít azon „névtelen” munkások jelentőségére, akik nem voltak hajlandók ideologikus lózungok hatására önként erősíteni a termelés egy olyan rendszerét és egy olyan államot, amelyekben ők változatlanul bérmunkások maradnak.
„Ha az akkori világnézetemet meg akarom határozni, annak egyik jellemzője a magyarság volt, a másik a népi kultúra, a harmadik a parasztradikalizmus, tehát a földbirtokreform követelése, a negyedik egy közösségi életforma iránti sóvárgás.”
A Szegényeket Támogató Alap kivételesen szerencsés egymásra találása volt a megéledő demokratikus ellenzéknek, az értelmiségi és művészeti ellenkultúráknak és a szociális gondokkal együtt növekvő társadalmi segítőkészségnek.
Bálint ügyvéd alakját Szép Ernő klasszikussá lett memoárja, az Emberszag is megörökítette.
A második világháború után a politika a nyelvben is igyekezett felszámolni az úr–szolga viszonyt.
Az 1892-ben létrejött Lengyel Szocialista Pártban zajló viták közül kiemelkedik kettő, amely 1905-ben sorsdöntőnek bizonyult: az együttműködés az orosz szocialista szervezetekkel és a fegyveres erőszak kérdése.
Tudományos műveket ajánlunk.
A közterületek elnevezése a nép politikai nevelésének része, így mindig kérdéses, hogy a történelem nagy szereplői, politikai elvek, történelmi események közül mely érdemli meg, hogy közterület neve őrizze az emlékét?
Miért mentek bele a szociáldemokrata vezetők az 1921-es alkuba?
A spanyol polgárháborút követően a Szovjetunióban rekedt CNT-tagok és más antifasiszták története. 2. rész