„Nálunk még egy hónap előtt a pesti munkások a polgári köztársaság mellett s ellenünk tüntettek. Nálunk még nem voltak meg azok a harcok, melyekben ez az öntudat megtisztulhatott volna. S ma így megyünk bele a proletárdiktatúrába.”
A Vörös Hadsereg harca a román és a csehszlovák haderő ellen kétségtelenül az egyetlen kísérlet volt a háború vége és a békeszerződés aláírása között az antant területi rendelkezéseinek megváltoztatására.
A Szabad Október Fesztiválon beszélgettünk Csunderlik Péter történésszel a századeleji progresszív-baloldali ifjúsági mozgalomról.
S mikor Kun a diktatúrát fenyegető külső és belső veszedelmek ellen szólította harcba a tömeget, mikor Kun a leküzdendő veszedelmeket sorolta fel, Báti önkéntelenül Szamuely felé fordult, aki fején a sipkájával, hátát a falnak támasztva állt az ablak mellett, melyből Kun beszélt.
Mi volt a Tanácsköztársaság, mit jelent a proletárforradalom, hogy tekintettek rá a különböző korszakokban, és hogy kéne visszatekintenünk erre a 133 napra 100 év elteltével?
„Elvtársak! Ez a mai pénteki nap, március huszonegyedike, a magyar munkásság legnagyobb napja. Én akartam elsőnek meghozni a hírt: a kormány lemondott, és átadta a hatalmat Magyarország forradalmi proletariátusának.”
Átadta-e a hatalmat Károlyi Mihály? Miért egyeztek meg a szociáldemokraták a kommunistákkal 1919. március 21-én?
A magyar kommün filozófusának néhány állítását fogjuk idézni, itt-ott kommentálni. A proletárforradalom emlékéhez csak ez, csak a forradalmi filozófia hangja méltó.
Ez a szöveg amellett érvel, hogy az egyes területek 1918-19-es Romániához csatolását az antikommunizmussal legitimálták. A besszarábiai, bukovinai és erdélyi román fegyveres beavatkozásokat ugyanis azzal indokolták, hogy ki kell irtani a bolsevizmust, amit Románia külső és belső biztonságával szembeni fenyegetésként értelmeztek.
A kultúrharc legnagyobb fegyvere pont az, hogy nem tesszük fel a nyilvánvaló kérdéseket, csak az üvöltés, a felháborodás marad.
