135 évvel ezelőtt, 1888. március 8-án született Mónus Illés, a magyar szociáldemokrata mozgalom politikusa, újságírója és teoretikusa. Marxista, szocialista és demokrata volt egyben – egy olyan korban, amikor nem ezek a gondolatok határozták meg a korszellemet.
Hogyan viszonyulhatunk a baloldal kitörölt kulturális örökségéhez?
Tamás Gáspár Miklós és neves kortársai futottak neki a kérdésnek.
A putyinista rezsim győzelme esetén a forradalom beláthatatlan ideig lehetetlenné válhat. Nemcsak Ukrajna és Oroszország, de a teljes posztszovjet térség progresszív jövőjének előfeltétele az orosz vezetés bukása.
Ő valahogy a vereség szimbóluma, holott csak ki akart menteni, némileg ügyetlenül, a romok közül ezt-azt.
A második világháború után egy ideig uralkodó antifasiszta beszédmód végül áldozatul esett az antikommunizmusnak és a szovjetellenességnek – amely Kelet-Európában a rendszerváltás, de különösen a gazdasági világválság után legalább annyira dominánssá vált, mint az 1950-es években a vulgáris antikapitalizmus és a nyugatellenesség.
Hetven éve, 1952. július 19-én kezdődött az olimpia Helsinkiben, ahol a magyar csapat minden várakozást felülmúlóan 16 arany, 10 ezüst, és 16 bronzzal az éremtáblázat harmadik helyén végzett az USA és a Szovjetunió mögött.
Gustavo Petro Kolumbia válságát a gazdag rétegek megadóztatásával és az ország zöldítésével akarja megoldani.
Szalai Erzsébet igazi közönsége mindenkor a fiatalok, akikről még hihető, hogy továbbviszik elődeik munkáját és kutatói kérdéseit.
Honnan és miért ez a mély vonzódás a korszellemben az összeesküvés-elméletek iránt, és mit árul el mindez a számunkra a társadalmi és politikai valóságról?
