„A magyar kultúra sokszínűségét eddig a művészet szabadsága biztosította. A politika nem szólhat bele a színházi életbe! A színházigazgató kinevezési joga nem lehet hatalmi játszmák eszköze.”
Az egyetem vezetőségét a Gothár-ügy kirobbanása óta kormánypárti politikusok és a kormányközeli sajtóban megjelent cikkek egyaránt támadni kezdték.
De majd fogják, csak nem ott.
Marton László története valóban a képmutatás története: elküldtük kicsit a patinás színházból kényszerpihenőre, majd egy vidéki színházban újra teljes pompájában ragyoghat a nőket zaklató nagy presztízsű férfi, mintha semmi sem történt volna.
Kultúrharcos időkben joggal aggódnak a társulatok, mert vélhetően mostantól az állam döntheti el, ki érdemes támogatásra és ki nem.
Minden mehet tovább, a magyar színház átvészelte a csúnya #metoo-t.
Az előadó-művészeti szervezetek TAO-támogatása januártól átalalul, ami már most óriási bajba sodort több kisebb színházat is.
A szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója tudni szeretné, hogy pontosan mit vár el tőle az önkormányzat.
Kocsis Máté nem tudta bezáratni, ma szülinapi bulival ünnepelnek, közösségi támogatásból fejlődnének tovább.
Komolyan vehetetlennek kell nyilvánítani, nem azzal kell vitatkozni, hogy Soros György jó vagy rossz fej, hanem el kell mondani, olyan nincs, hogy Soros-terv.
