Csaknem egy hét telt el a tragédia és a botrányos megemlékezés között. Egy hét alatt pedig sem a rendőrség, sem ellenzéki politikusok (akik ennek a városnak a vezetői!), sőt, a dezinformáció miatt általában aggódó sajtó munkatársai sem érezték úgy, hogy a futótűzként terjedő, rasszista uszítást megalapozó rágalmat megcáfolják.
A fogalom ismerős lehet bárki számára, aki végigkövette a magyar belpolitika elmúlt nagyjából 15 évét, de a kifejezés már jó pár éve kiszorult a közbeszéd fősodrából.
Pirotechnikai eszköz is volt, a rendőrök mégsem avatkoztak közbe.
Józan ésszel belátható az is, hogy az etnikai feszültségek tudatos gerjesztése és a bosszú követelése nem hogy csökkentené, de növeli annak a valószínűségét, hogy a nem túl távoli jövőben ismét hasonló tragédiák történnek.
Nem hagyhatjuk, hogy a Novák Előd-féle szélsőjobboldali hangok üres vagdalkozásai elhomályosítsák ítéleteinket, és emiatt ne vegyük észre, hogy a világ sokkal összetettebb annál, mint ahogy azt ők láttatni szeretnék.
Ahogy a két világháború között a nyilasok, úgy a mai szélsőjobboldal sem a rendszert találja hibásnak, hanem kizárólag a zsidókat, a cigányokat és a migránsokat.
Két helyen is csoportosulnak az ellentüntetők, Karácsony Gergely főpolgármester is tiltakozott a Horthyra emlékező felvonulás ellen.
A tüntetők csak kijelölt útvonalon haladhattak, a rendőrök nem engedték be őket a romák lakta részre.
Antifasizmus lehet minden olyan cselekedet, amellyel az elnyomás körei ellen lépsz fel.
