Utcai ételosztás – tilos vagy nem tilos?
Egy keresztény kormányzat miért nehezíti meg a magyarországi civil és egyházi szervezeteknek az irgalmasság gyakorlását?
Egy keresztény kormányzat miért nehezíti meg a magyarországi civil és egyházi szervezeteknek az irgalmasság gyakorlását?
2009 óta azokon a településeken tudnak az emberek több/ jobb terméket és szolgáltatást vásárolni, amelyeken már korábban is viszonylag jó volt a helyzet.
Egy állam dönthet úgy, nem hagy senkit az út szélén. Vagy dönthet úgy is, hogy a törvények eszközével bünteti, fegyelmezi, kordában tartja ezeket a szegényeket hogy ne okozzanak gondot a tisztes polgároknak, még a szemük elé se kerüljenek.
23 százalékkal nőtt tavaly a fedél nélkül élők száma Los Angeles megyében.
A tarnazsadányi tagiskola 2016-ban az eldugult, ürülékkel elárasztott mosdójáról vált ismertté. Az Alapvető Jogok biztosának mostani jelentése a siralmas állapotok mellett az iskolai szegregációt is megállapította.
Halász János szerdán arról beszélt, a sokgyermekes családoknak ma már „szinte nem is kell adót fizetniük.” Nem bontotta ki az igazság minden részletét.
Az ételosztások akadályozásánál igazságtalanabb, érthetetlenebb és károsabb hatalompolitikai húzás kevés van a Fidesz rendszerében.
A lakhatási válság negligálása, és a szegénység büntetése ma oda vezet, hogy családok szakadnak szét. A Rácz család éppen ebben a helyzetben kérik segítségünket.
A szociális juttatások visszavágásával, illetve a munkanélküliség kizárólag közmunka általi kezelésével, a kormány jelentős társadalmi csoportokat hagyott mélyszegénységben.
A magyar társadalom alsó tizedei sokkal kevésbé egészséges és minőségi élelmiszereket engedhetnek meg maguknak, mégis jövedelmük sokkal nagyobb részét költik ételre és nem alkoholos italokra.