A város, ahol három hónap múlva felvonulnak az amerikai álomgyár legismertebb sztárjai az Oscar vörös szőnyegén, egyszersmind a szegénység egyik legmegdöbbentőbb kirakata is: a Los Angeles központjában található Skid Row negyed az USA legnagyobb „hajléktalan telepe”. Utcáin sátrakban vagy anélkül több ezer ember tengődik.

Decemberben újra nemzeti üggyé lépett elő a Los Angelesben hosszú évek óta létező probléma, kiderült ugyanis, hogy a megyében 23%-kal többen éltek tavaly  fedél nélkül, ami önmagában felelős azért, hogy hét éve először, nőtt a hajléktalanok száma a világ leggazdagabb országában. Méghozzá 1%-kal – a kaliforniai régió nélkül ugyanis csökkent volna 1,5 ponttal.

A legfrissebb hivatalos adatok szerint több mint félmillió hajléktalan élt az Egyesült Államokban, az 553 ezer nyilvántartott személy a lakosság 0,17%-át alkotja, ami egyébként alacsonyabb a kanadai (0,44%), brit (0,25%) vagy svéd (0,36%) adatoknál, de magasabb, mint a mexikói arány (0,04%) az OECD legutóbbi statisztikái szerint, írja az El País.

Ezeknek az embereknek azonban kb. ötöde New Yorkban vagy Los Angelesben lakik. A keleti parton ugyan többen, mintegy 76 ezren, de túlnyomó részüknek van hová húzódniuk éjszakára,

miközben a 10 milliós Los Angeles megyében lakó 57 ezer hajléktalan ember háromnegyedének nem jut ágy egyetlen átmeneti szálláson sem.

Bár a múlt héten 26 fok volt errefelé a legmagasabb hőmérséklet, de az enyhe klíma önmagában nem magyarázza, hogyan lehetséges, hogy a városban több ezren alszanak az utcán, és maga a Skid Row 50 háztömbjével az észak-amerikai nyomorúság egyik legszívszorítóbb helyszínévé vált.

Ezen a területen él LA hajléktalanjainak fele, sátrak, hulladék és lomok között. Az El País tudósítója egy környéken dolgozó rendőrrel is beszélt (a cikkben több fotó és egy videó is látható): Deon Joseph szerint 20 éve nem volt ilyen súlyos a helyzet.

A nyomorból ráadásul még ezen a mélyponton is sokan igyekeznek hasznot húzni: egyes bandák akár 200 dollár bérleti díjat kérhetnek egy zugért a járdán, vagy „természetben” kell fizetni. A drog- és prostitúcióbiznisz is megtalálja helyben a számítását, de a nemi erőszak is mindennaposnak mondható.

A cikkben megszólal az egyik helyi segítő központ, az 1914-ben alapított Midnight Mission koordinátora, aki elmondja, hogy a Skid Row járdáinak lakói napi háromszor étkezhetnek, tiszta ruhát kaphatnak, és tisztálkodhatnak is. A fokozódó krízis okai között Joey Weinert szerint ott van az emelkedő drogfogyasztás – ennek egyébként fontos szerepe van abban is, hogy 2016-ban már második éve csökken az Egyesült Államokban a várható élettartam, megtörve egy két évtizedes trendet.

Továbbá a gazdasági válság elhúzódó hatásai, de a helyi lakhatási válság is: az emelkedő árak már a középosztály stabil helyzetét ássák alá. Bár a helyiek egy referendum keretében még ahhoz is hozzájárultak, hogy az adók növelésével hozzanak létre 15 ezer új férőhelyet, az első felépült szállásokat épp múlt héten avatták fel.  Weinert szerint azonban ez önmagában nem elég a probléma kezeléséhez.

Az illetékes városi hatóság (Homeless Services Authority) adatai alapján a majd 58 ezer érintett közül csaknem 16 ezren mentális betegséggel küzdenek, több mint kilencezren drogfüggők, több mint ezren HIV-fertőzöttek. Ha az okokat nem kezelik, és a hajléktalanok nem kapnak komplex segítséget, a probléma nem fog megoldódni. Csakhogy Weinert szavaival az USA „nem törődik a szegényekkel és a gyengékkel”.

És Skid Row persze csak a szegénység egyik gócpontja: december 15-én adta közre jelentését Philip Alston, az ENSZ extrém szegénységért felelős rapportőrje. Alston szerint az USA az egyenlőtlenségek bajnoki címére is pályázhat, és az amerikai álom egyre inkább illúzió.

A 40 millió szegény, köztük 18,5 szélsőséges szegénységben élő amerikai helyzetét csak tovább fogja súlyosbítani az év végén elfogadott adóreform, amely „egy már most is átlyuggatott szociális védőhálót még jobban megtépáz”. A rapportőr ráadásul attól tart, a hivatalos számok alá is becsülik a hajléktalanok arányát, akiknek helyzetét csak tovább nehezíti kriminalizáló fellépésével, a kisebb törvénysértéseket is szigorú büntetésekkel szankcionáló állam.

(El País)