A kurdok támogatóinak talán egyetlen politikai fegyvere a szolidaritás, a nemzetközi közösségre és a helyi kormányokra való nyomásgyakorlás – például akkor, amikor a magyar miniszterelnök Erdogannal találkozik.
A hatalmon lévők szeretnek megemlékezni a népirtásokról. Megszüntetni a létezőket nem érdekük.
Erdoğan török elnök fenyegetve érzi hatalmát attól, hogy a kurd népállam és amerikai szövetségesei háromszázezer fős határőrséget szerveznek Szíriában. Az offenzíva azonban nem járhat sikerrel orosz beleegyezés nélkül, ez pedig egyelőre kétséges.
Amikor tanúi vagyunk a politikusok túlkapásainak, vagy a vagyonosak informális uralmának az életünk fölött, eszünkbe juthat, hogy jobb lenne a társadalom, ha az nem urak és szolgák logikájára épülne.
